A történelem folyamán két magyar nép létezett:
- Kr.e. 2500-1500 ezer év letelepedett élet várakban, falvakban az ugor korban. Az egységes ugor ősnép (andronoid kultúrák), a korszak végén az andronovói kultúra ősárja tömbje felmbomlik, egyes árja csoportok délnek vándorolnak. Az attól északra telepedő andronoid kultúrák előtt megnyílik az út a sztyeppére és a káoszba.
- Kr.e. 1500-1000 ötszáz év zavaros korszak, a protomagyar kor, a lovasnomadizmus kialakítása a cserkaszkul kultúra keretei között. Nincs egységes nép, keveredő klánok, törzsek vannak a sztyeppén, bizonyos értelemben szerencse a magyar nyelv fennmaradása az iráni, ugor és szibériai elemek keveredésében.
- Kr.e. 1000-0 az ősmagyar kor ezer év telepedett életmódja városokban, falvakban a Nyugat-Szibériában a szargatkai kultúrkomplex keretei között. A kultúra a története végén tragikus szomszédságba kerül a hunokkal.
- 0-500 a hunjárások magyarirtásai után az ősmagyarok túlélő maradékai az urál környékén feladják letelepedett életmódjukat és a törököktől elsajátított lovasnomadizmus újra életformájukká válik. A magyar nép felbomlik, klánokra esik szét, a magyar nyelv fennmaradása újra szerencse függvényévé válik.
- 500-1000 de megint szerencsénk van, az ómagyar korban ezek a klánok törzsszövetséggé szerveződnek (Hétmagyar) rengeteg idegen, iráni, türk és különféle szibériai elem befogadásával, majd 800 környékén egyetlen nagy vándorlással Etelközbe (szubbotci kultúra) költözik az Ural-Káma vidékéről (kusnarenkovói kultúra) és onnan az európai hatalmak küzdelmeibe beleavatkozva végrehajtja a ma honfoglalásnak nevezett, de minden bizonnyal nem annak induló műveletet.
- 1000-máig a magyarság újra letelepedett életmódot él, megformálva a második magyar népet a történelemben.
Kétszer éltünk történelmünk során teljesen letelepedve, mindkétszer majd ezer évig. Ezzel szemben áll ezerötszáz év nomád, félnomád életmód a történelmünk kevésbé fényes korszakaiban, döntően komoly pusztulási horizont túlélőiként kényszerülve erre. Ilyen körülmények között nagyon nehéz meghatározni, hogy mi a magyar. A sanyarú évszázadok nomadizmusának idején klánok kavarogtak laza és gyorsan felbomló, átalakuló törzsi keretek között, ahol olyan nagyságú volt a különféle nyelvi, kulturális, eltérő genetikai örökséget hordozó csoportok keveredése, átalakulása, egymásba olvadása, hogy meghatározhatatlan lényegében, hogy mit nevezhetünk ott és akkor magyarnak és soha nem is fogjuk tudni, csak az anyagi kultúra ad egy bizonyos keretet ahhoz, hogy így utólag megjelöljünk egy területet, ahol a fennmaradt leletek alapján magyarul beszélők is élhettek, mert az adott leletanyagok egy bizonyos korra (honfoglalás) egy már nagy mértékben magyarul beszélő népesség hagyatékává fejlődtek. A két nagy letelepedett korszak stabilabb keretei között is voltak komoly megrázkódtatások, jelentős etnikai keveredések (szargatka: iráni, kárpátmedencei: szláv és germán), így az sem egyértelmű, de legalább nem a nomád idők teljes káosza.
A fogalom, hogy
"magyarság" csak a letelepdett korszakokban értemezhető. A nomadizmus keretei között ilyen nincs, ott bátor férfiak vannak, akik nagyhírű klánokat alapítanak a kardjukkal és a faszukkal, akik az alapító nyelvét beszélik. Ezekből rengeteg van, mobilak, ha kell továbbvándorolnak, vállalkozó szelleműek és példátlan módon keverdnek más klánokkal a perfektül komolyan vett exogámia miatt, mint azt az avarok genetikai kutatásának legutóbbi eredményei is feltárták a letelepedés fázisába került avar társadalom keretei között még létező, de már felbomló klánságról adott minta alapján. Ily módon folyamatos felbomlás és homogenizációk váltják gyorsan egymást, olykor teljes klánkicserélődésekkel egy adott területen. Nincs mit magyarnak nevezni, mert ilyen nincs, ezt nem is ismerik, ők klánokban és klánok szövetségében gondolkodnak, ahol meritokratikus gyakorlat a fő szervezőerő, mert elv nincs. Ilyen léptékük nincs, fogalomkészletük nem terjed idáig. Ahhoz kereteket csak letelepedés és állam teremt.