NIncs semmilyen hallgatás, nálunk fel van dolgozva a téma tisztességgel, még egy viszonylag szar, de legalább nem bűntudatkeltő hangsúlyú film is készült belőle (Természetes fény). Rajtunk kívül csak a németek és a szovjetek dolgoztak a dolgon, mindketten a maguk szemszögéből, tisztességtelenül tették, ideológiai okoknál fogva. Már csak egy összefoglaló nagy forráskiadvány hiányzik ezzel kapcsolatban, ami az összes fellelhető forrást kiadja. Legjobb lenne egy nagyobb lélegzetű mű keretei között, ami a teljes világháborús szereplésünket feldolgozza, ahol alakulatra, adott esetben katonára (hadifoglyok, kitüntetettek kapcsán vannak már ilyenek) lebontva megvan, hogy hol, mikor és milyen források ismertek és azok hol érhetőek el.
Azonkívül nincs már dolgunk több vele. Bármilyen fölölseges publicisztika a megszálló erőkről csak fölösleges bűntudatkeltést szolgálna (a zsákutcába vezető német öngyűlölet).
Max még annyit kellene tenni, hogy erősíteni a katonaetikai vonzatát a dolognak
a kiképzési anyag részévé tenni a megszálló feladatot, mint hadviselési formát. Egy meglehetősen brutális hadviselési formát. A felkészületlenek ugyanis rosszul fognak reagálni, amivel a saját feladatukat ássák alá. Nem az a gond, hogy agyonlőnek civileket, falvakat égetnek fel, mert ez adott esetben szükséges lehet, hanem az, hogy ezt szervezetlenül tehetik, nem célirányosan a szükséges erővel és fegyelemmel, a saját hadszervezetüket bomlasztó, kontraproduktív módon, ahogy az a keleti fronton történt a megszálló csapatainkkal.