Köszönöm a választ!
Arra gondoltam - talán ez nem jött át a kiinduló hsz-ből - hogy a hagyományos MALE drónok túlságosan sebezhetőek egy konvencionális háborúban, ahol az ellenségnek van normális légvédelme, a sugárhajtóműves EADS Barracuda/ Bayraktar Kızılelma szerűek meg túl drágák (és még nem is elérhetőek)
Viszont egy jóval gyorsabb és nagyobb manőverező képességű, de még viszonylag kicsi robbanómotoros drón az általam felvetett koncepció mellett még hatékony lehet egy konvencionális háborúban is, de nyilván más harceljárásokkal, mert a 12-16 órán át a frtontvonal fölött körözés nem járható, ezért nem is kell arra törekedni, hogy erre képes legyen a gép, a túlélő képesség javítása az egyik fő cél, annak egyik kulcsa pedig a sebesség . A másik kettő a kis infra kisugárzás és a kisebb radar keresztmetszet, ebből a belső fegyvertér részben az utóbbi felé egy út.
Az a gond, hogy a robbanómotoros kialakításnak megvannak a saját korlátai. Egyszerűen robbanómotorosból nem tudsz olyan sebességet, és service ceiling-et kihozni, amelyiknek van reális túlélési esélye a komoly légvédelmek ellen.
Ezen MALE drónoknak 2 esélyük van.
- olyan magasan tevékenykednek, hogy kivül esnek az egyszerűbb védelmi rendszerek killzone-ján. Az olcsóbb, mindenhova telepíthető MANPAD-ok eléggé esélytelenek ellenük. Egyéb SHORAD, MRAD rendszerek esetén pedig gazdaságilag lehet felvenni velük a versenyt. Egy egyszerűbb drónt egy gyengébb EO toronnyal együtt is olcsóbban lehet kihozni mint a komolyabb rendszerek rakétáit. Ráadásul minnél magasabbra képes menni egy drón annál nagyobb a felderítési zónája. Tehát nem is kell feltétlen berepülnie a veszélyes területre.
- a kisebb drónok esetén meg a földközeli mozgás adhat némi segítséget.
Az igazi veszélyt a drónokra a még létező légierő jelenti, ugyanis egy sugárhajtású gépnek gépágyúval felszerelve is nagyjából kacsavadászat szintű feladat egy MALE drón levadászása, még akkor is, ha nincs meglévő, vagy bekapcsolt radarja. Emlékezzünk csak a líbiai hadszintérre, hogy amint árdobtak pár béna Mig-29-est az oroszok, azonnal leredukálódott minden drón tevékenység.
És itt van jelentősége annak, hogy hány sugárhajtású géppel indulunk neki egy lehetséges konfliktusnak.
Ezért nem mindegy, hogy az 1 Gripen századunk jó eséllyel a második hétre megszűnik légierőnek lenni.
És itt jöhet képbe majd a L-39 (persze a 2.-3. Gripen század elkerülhetetlen, ha komolyan gondoljuk). Amelyik rendelkezik olyan sebességtöblettel, hogy neki sem jelent problémát a saját légterünkbe berepült drónok leszedése. Mindezt ráadásul "fillérekből".
Szóval visszatérve a műrepülős ötlethez. Ezen gépek nem jelentenek akkora plusz sebességet, ami érdemben növelhetné a túlélésüket. Egyszerűen esélytelenek rakétás rendszerek ellen, ha már egyszer rájuk indították.
Földközelben, radarhorizont alatt manőverezve a sebességgel nyerhetnénk valamit, mert úgy sem a radaros, sem az EO rendszerek, nem tudják túl könnyen befogni. Szabad szemmel pedig nem lehet olyan gyorsan reagálni rá, hogy azonnal le tudják lőni. Ha viszont már befogják, és rakétát indítanak rájuk, akkor gyakorlatilag azonnal leírhatók. Védelmi rendszerek rájuk telepítése viszont annyira megdrágítaná őket, hogy nem lenne rentábilis a használatuk.
A másik probléma, hogy a horizont a gépek távirányíthatóságát is befolyásolja. Vagy direkt (kódolt) rádiós kapcsolatot használnak, vagy műholdasat. Utóbbi persze jelentősen drágít, meg feltételezi egy saját katonai kommunikációs műhold meglétét. (Ugyebár ebbe az irányba már elindultunk, de még ez nincs meg nekünk). Egy alacsonyan cikázó gép esetén csak nagyon kicsi kommunikációs hatósugárral számolhatunk, ami ha megszűnik, akkor egy autonóm módra kell átváltani. Ez földközelben, nagyobb sebesség mellett további bonyodalmat jelent. Meg lehet csinálni, de azért ne várjuk el az AI-tól, hogy műrepüljön, vagy az már megint nem egy eldobható drónt eredményez.
Szóval én a Karayel iránnyal eléggé meg lennék elégedve, amennyiben olcsón tudnánk a gépek darabját megszerezni - mi több legyártani.
Azok a gépek a fogyóeszköz kategóriát képviselnék, amellett, hogy egész nagy a hasznos terhelhetőségük. Fel is fegyverezhetők, de komolyabb EO toronytól sem esnek kétségbe. Tehát a drónos csapásmérést, valamint a EO felderítést, célmegjelölést meg tudnák oldani.
Ezen kívül szükséges a quadcopter kategória is, amelyek alacsonyabb szintű felderítést tudnak végezni. Azon belül is a zsinóros módszer egy must have láőesség, ami (gyakorlatilag) végtelen üzemidőt biztosít. De ez tudtommal már nem probléma a R&C-nek.
Felfelé sem kellene elhanyagolni a nagy drónokat sem. Ugyanis tartós nagy energiájú felderítő rendszerekhez nagy gép kell, és 8-10km magasba. Ezekből nem kell sok, mert normálisan a saját légtérből is olyan mennyiségű adatot képesek adni, ami feleslegessé teszi a veszély közelébe küldésüket.
Érdekes módon a csehek most nagyon sok pénzt adtak ki ilyenekre, de valószínűleg mi sem ússzuk meg. Ha nevetségesnek is hat a 2db drón, valósznűleg nekünk sem lesz több 4-5-nél. A csehek szeretik több kisebb részletben megvenni a költségesebb cuccaikat. (lásd még a Bell helikopterek)
Ezekre kell minden amit csak felderítő szinten rá tudunk akasztani. (SAR radar, SIGINT konténer, EO torony, HF/UHF vevők, műholdas com.) A fegyver hordozás nem is feltétlen szükséges, de ha igen, akkor ott minimum 60-80+km-es hatótáv kell a fegyvertől.
A műrepülő gépeket is lehetne mire használni, csak nem a klasszikus drón szerepben. Nekük azt kellene csinálni, mint amit az azeri AN-2-esek csináltak - csak nagyobb sebességgel.
Olyan csaligépet lehet belőlük csinálni, amire az ellenség védelmi rendszerei ráugranak, és hosszú percekig elbíbelődnek velük. Addig is ki vannak világítva, mint a karácsonyfa. Ergó felfedik a helyzetüket, amire akár a légierő, akár a tüzérség pusztító tüzet tud vezetni. Egy ilyen átalakítás meg nem túl költséges...