Az emberi tevékenység révén a légkört terhelő éves szén-dioxid kibocsátás mintegy 40-100-szorosa annak a mennyiségnek, amennyit a legfőbb üvegházgázból a Föld összes vulkánja egy év alatt a légkörbe bocsát – írta az Elements folyóirat október 1-jei különszámában egy nemzetközi kutatócsoport. A Föld szénkészletét és szénkörforgását kutató Deep Carbon Observatory munkatársai az elmúlt 10 évben gyűjtött megfigyeléseiket mutatták be.
A világszerte mintegy 1000 geológust, klímakutatót, fizikust, kémikust és további tudósokat tömörítő szervezet arra vállalkozott, hogy felméri az elmúlt nagyjából 500 millió év olyan földtörténeti eseményeit, amelyek során huzamosabb időre megbomlott a Föld, vagyis a bolygó belseje, a szárazföldek, a tengerek és a légkör szénegyensúlya. Az efféle egyensúlyvesztés, vagy legalábbis annak extrém és hosszan tartó változata hajlamos arra, hogy eltörölje a Föld színéről az élővilág nagy részét.
A tömeges kihalási események nem hatalmas csinnadratta közepette, egyetlen szempillantás alatt, hanem többnyire több 10 vagy 100 ezer év alatt zajlanak le. Márpedig még ha nem is hatalmas robbanások között, manapság több százszor olyan gyorsan halnak ki a fajok, mint az iparosodás előtti időkben. Bár a kutatóknak nincs kőbe vésett magyarázatuk a tömeges kihalási eseményekre, az öt legnagyobb közül három hátterében gigantikus szupervulkánok kitörését, a dinoszauruszok pusztulását is okoztó Kréta-tercier, vagyis K-T kihalási esemény hátterében pedig egy kisbolygó becsapódását sejtik. Igaz, a vulkánkitörés ekkor sem maradt el, a becsapódás hatására intenzív vulkanikus tevékenység kezdődött, és tartott is évezredekig.
Az ősi szupervulkánok pusztításával ér fel az ember által okozott légkörrombolás
A világszerte mintegy 1000 geológust, klímakutatót, fizikust, kémikust és további tudósokat tömörítő szervezet arra vállalkozott, hogy felméri az elmúlt nagyjából 500 millió év olyan földtörténeti eseményeit, amelyek során huzamosabb időre megbomlott a Föld, vagyis a bolygó belseje, a szárazföldek, a tengerek és a légkör szénegyensúlya. Az efféle egyensúlyvesztés, vagy legalábbis annak extrém és hosszan tartó változata hajlamos arra, hogy eltörölje a Föld színéről az élővilág nagy részét.
A tömeges kihalási események nem hatalmas csinnadratta közepette, egyetlen szempillantás alatt, hanem többnyire több 10 vagy 100 ezer év alatt zajlanak le. Márpedig még ha nem is hatalmas robbanások között, manapság több százszor olyan gyorsan halnak ki a fajok, mint az iparosodás előtti időkben. Bár a kutatóknak nincs kőbe vésett magyarázatuk a tömeges kihalási eseményekre, az öt legnagyobb közül három hátterében gigantikus szupervulkánok kitörését, a dinoszauruszok pusztulását is okoztó Kréta-tercier, vagyis K-T kihalási esemény hátterében pedig egy kisbolygó becsapódását sejtik. Igaz, a vulkánkitörés ekkor sem maradt el, a becsapódás hatására intenzív vulkanikus tevékenység kezdődött, és tartott is évezredekig.
Az ősi szupervulkánok pusztításával ér fel az ember által okozott légkörrombolás