Vízválasztó Koncepció
Megszerveztük a Vízválasztó II. konferenciát, amiről az első hozzászólásban hivatkozott oldal tájékoztat.
A konferencia nem klasszikus tudományos konferencia egyéni publikációkkal, hanem a Vízválasztó Koncepció szükségességét és lehetőségét bemutató szakmai fórum, a közvélemény és a döntéshozók, az államigazgatás megsegítése céljából, minthogy a vízgazdálkodási vészhelyzet a jelenlegi társadalmi „realitás” változtatását igényli, ami nehézkes…
A Vízválasztó Koncepció 4 lábbal áll a realitás talaján, a mellékelt vázlat szerint, és kicsit kibontva az alábbiakban:
1.
A vízgazdálkodási problémák megoldásához szükséges a víztöbbletek okosabb felhasználása: az árvizek szabályozott kivezetése, a belvizek helyi tározása.
Nem elég, sőt félrevivő az öntözésfejlesztés, a FAV használat, a kisvizek duzzasztása, egyáltalán a nagyvizek és az aszály eddigi értelmezése-kezelése.
2.
A víz „visszatartása” a tájakban szükséges, vagyis a vizek táji működésbe csatolása által. ami a medrek és árterek reaktiválása, az eredendő felszínborítás, tehát növényzet rehabilitációja által valósítható meg. Ez biztosítja a megfelelő beszivárgást, párolgást, csapadékképződést, vagyis a táji vízkörforgások felélesztését.
Nem elég, ill. félrevivő, ha mesterséges víztestekben, csatornákban, mederduzzasztásban maradunk a víztározással, vagy ha az öntözést értjük a vízpótláson.
3.
A táji vízvisszatartás és a táji működés rehabilitációja a tájhasználat változtatása által oldható meg,tehát a mezőgazdasági művelési ágak és módok vízhez való igazítása, és a vízgazdálkodási üzemrendek vízvisszatartásra való átprogramozása által.
Nem elég és félrevivő, ha a jelenlegi mezőgazdasági művelés fenntartását, vízpótlását próbálják megoldani.
4.
A tájhasználat igazítása a szabályzók változtatása által oldható és oldandó meg. A mezőgazdasági szabályzók és támogatások, valamint a vízgazdálkodási előírások és üzemrendek átírása által. Az érdekeltség megteremtése szükséges, a gazdasági vertikum megteremtése, a tájműködés elsődlegességének biztosítása a szabályozásban. Az EU-s környezet segíti ezt az átprogramozást, a gazdálkodói hajlandóság megvan, a társadalmi igény különösen, az államigazgatási szándék szükséges. Nem elveszünk a gazdától, hanem adunk neki!
Nem elég, vagy félrevivő az önkéntesség, a szabadkozás, a zöldítési divatra való hivatkozás, a kár- és kárpótlás orientált szemlélet. És nem kisajátítás kell, hanem a gazdálkodási előírások kötelező átalakítása az érdekeltség megteremtésével és értelmes tájékoztatással, haszonorientált kommunikációval.
Balogh Péter
Megszerveztük a Vízválasztó II. konferenciát, amiről az első hozzászólásban hivatkozott oldal tájékoztat.
A konferencia nem klasszikus tudományos konferencia egyéni publikációkkal, hanem a Vízválasztó Koncepció szükségességét és lehetőségét bemutató szakmai fórum, a közvélemény és a döntéshozók, az államigazgatás megsegítése céljából, minthogy a vízgazdálkodási vészhelyzet a jelenlegi társadalmi „realitás” változtatását igényli, ami nehézkes…
A Vízválasztó Koncepció 4 lábbal áll a realitás talaján, a mellékelt vázlat szerint, és kicsit kibontva az alábbiakban:
1.
A vízgazdálkodási problémák megoldásához szükséges a víztöbbletek okosabb felhasználása: az árvizek szabályozott kivezetése, a belvizek helyi tározása.
Nem elég, sőt félrevivő az öntözésfejlesztés, a FAV használat, a kisvizek duzzasztása, egyáltalán a nagyvizek és az aszály eddigi értelmezése-kezelése.
2.
A víz „visszatartása” a tájakban szükséges, vagyis a vizek táji működésbe csatolása által. ami a medrek és árterek reaktiválása, az eredendő felszínborítás, tehát növényzet rehabilitációja által valósítható meg. Ez biztosítja a megfelelő beszivárgást, párolgást, csapadékképződést, vagyis a táji vízkörforgások felélesztését.
Nem elég, ill. félrevivő, ha mesterséges víztestekben, csatornákban, mederduzzasztásban maradunk a víztározással, vagy ha az öntözést értjük a vízpótláson.
3.
A táji vízvisszatartás és a táji működés rehabilitációja a tájhasználat változtatása által oldható meg,tehát a mezőgazdasági művelési ágak és módok vízhez való igazítása, és a vízgazdálkodási üzemrendek vízvisszatartásra való átprogramozása által.
Nem elég és félrevivő, ha a jelenlegi mezőgazdasági művelés fenntartását, vízpótlását próbálják megoldani.
4.
A tájhasználat igazítása a szabályzók változtatása által oldható és oldandó meg. A mezőgazdasági szabályzók és támogatások, valamint a vízgazdálkodási előírások és üzemrendek átírása által. Az érdekeltség megteremtése szükséges, a gazdasági vertikum megteremtése, a tájműködés elsődlegességének biztosítása a szabályozásban. Az EU-s környezet segíti ezt az átprogramozást, a gazdálkodói hajlandóság megvan, a társadalmi igény különösen, az államigazgatási szándék szükséges. Nem elveszünk a gazdától, hanem adunk neki!
Nem elég, vagy félrevivő az önkéntesség, a szabadkozás, a zöldítési divatra való hivatkozás, a kár- és kárpótlás orientált szemlélet. És nem kisajátítás kell, hanem a gazdálkodási előírások kötelező átalakítása az érdekeltség megteremtésével és értelmes tájékoztatással, haszonorientált kommunikációval.
Balogh Péter
