Ez a felvétel jól mutatja, hogy az relatíve kis kaliberhosszúság ellenére elég pontos fegyver a GS-301-es:
Ez a felvétel meg azt, hogy az egyszeri videóst is megdöbbenti a rövid cső miatti hatalmas torkolattűz és zajhatás:
Fele-harmadekkora tűzgyorsasággal, kicsivel hosszabb, de még mindig vízhűtéses csővel, csőszájfékkel ez igen jó helikopter fedélzeti gépágyú lehetne.
Ne feledjük, a Mi-28-as és Ka-50/52-es harci helikopterekre, Ka-29-es hajófedélzeti helikopterre azért a 2A42-es került beépítésre/felszerelésre, mert ez már egy az egyben adott volt és a kétoldali hevederezésnek illetve relatíve alacsony reakcióerőnek hasznát vették.
A GS-30-2K csak a Mi-24P sajátja, rövidebb csövű elődje megmaradt a Szu-25-ös fegyvereként, máshol nem kellettek.
Ezek a Gast-elven operáló ágyúk túl nagyok voltak, túl alacsony lövedék kezdősebességgel. A Szu-25-ös zuhanásból tüzel, ott ez korrigálódik, légi célokkal minimális dolga van.
A Mi-24P-nél kifizették a különbözetet és közel egy méternyit(!) beletoldottak a csőbe + lángrejtő tölcsérek.
A MiG-29-es 9.01-es prototípusa és az azt megelőző 1:1-es mockup még a GS-30-ashoz szükséges dupla furatú áramvonalazó lemezt kapott, de a második proto példánytól kezdve végleg eldölt, hogy a minden részletében zseniálisan kompakt GS-301 lesz a befutó. A Szu-27-eseknél pedig fel sem merült más.
Ha az oroszok hosszú távon jót akarnak maguknak, érdemes lenne a GS-301-es mentén továbbvinni a helikopteres csöves tűzfegyver dolgot.
