A szír MiG-ek sikertelenségének
egyik fontos okozója, az R-3Sz rakéta változat, a szíriai Tabqa légibázison 2014-ben:
Már a hatvanas években is hiába eregették az arab pilóták manőverező légiharcban. Az oroszok nem bíztak a csatlósokban, sok helyen ez volt a sztenderd fegyver a korszerűbb MiG-21bis és MiG-23MSz/MF változatokon. (Kuba, Afrika és Afganisztán is)
(Sok nyugati szakíró alapnak veszi, hogy az adott típussal az szovjet fél az új fegyvrzetett is leszállította. Pedig ez álltalában csak a nyolcvanas évek második felében, sokszor csak 1990 után történt meg.)
A félelmetes, hogy hazánkban is ezekkel adtak a MiG-21MF-ek készenlétett egészen 1997-ig, valamint a lengyel MiG-21MF-ek - NATO készenlétet - 2003-ig!!!
(Fotós kilétét sajnos nem ismerem.)
A Csehek, Kelet-Németek és Bolgárok a nyolcvanas évek második felében dolgoztak a korszerűbb R-13M és R-60-as légiharcrakéták integrációjának megkezdésén a korai MiG-21PFM és MF változatokon.
A következő képen, Kelet-német MiG-21PFM APU-60-as indítósínnel az Asztraháni szovjet légvédelmi kiképzőközpontban a nyolcvanas évek második felében.