MiG-23 Flogger (Mikojan-Gurjevics)

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.
  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.

    Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.

    Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.

  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.

    --- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---

    A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!

    Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz

    Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.

    Az új szabályzat teljes szövege itt olvasható el.

M

molnibalage

Guest
Tom Cooper nagyon aktuális és ideillő, ma délelőtti FB posztja - a szerző engedélyével:


Topic is: Soviet Air-to-Air Missiles (AAMs).
Understanding these, one needs to understand the Soviet Way of Fighting Wars: i.e. why did the Soviets develop what weapon system and how was this supposed to be used. That, plus the stand of local technology at the given point in time is then explaining why specific weapon systems came into being. Indeed: it's explaining even why they looked the way they did.
Principal issue in regards of 'how were they meant to be used' was that of 'for what kind of targets were the Soviets developing missiles in question?'.

Starting point in regards of the Soviet AAM-research was 'defence of the Rodina', i.e. defence of the Soviet airspace. Back in the late 1940s and then through most of the 1950s, this was regularly penetrated by all sorts of high-flying US and British reconnaissance aircraft (Canberras and RB-57s, and then U-2, but also RB-47s).

Available interceptors (MiG-15bis, followed by MiG-17F and then MiG-19S and Mig-19P) all proved hopelessly unable to even catch these, not to talk about intercepting and shooting them down.

Moreover, the Soviets knew that meanwhile the USA, UK and France were developing even more advanced, ever higher-flying- and faster bombers (see the V-bombers, B-58, Mirage IV, XB-70 etc.). Worst of all: an increasing number of these bombers were equipped with at least 'stand-off' if no 'cruise missiles'. I.e. the situation was about to become really dangerous for the USSR.
Conclusions were on hand: the V-PVO (Soviet air defence force) had to be equipped with a radar network capable of early detecting any kind of intruders, and then with interceptors capable of not only catching, but actually destroying these, too. Indeed, due to the sheer size of the USSR, these intruders also had to be caught early, i.e. quickly, and then promptly destroyed - or 'killed with the first blow'. As a result, the interceptors had to fly ever faster and higher, and be armed with big AAMs, capable of taking out any target with a single blow.

With other words: nobody there thought about 'dogfights'. Even when such early Soviet AAMs like RS-2U and R-3S were under development, in the 1950s, primary targets were such like B-47, B-52, Canberra and/or R/B-57, U-2s and similar stuff, and prospective targets such like B-58, Vulcan, Victor, Mirage IV etc....

This didn't change by much once the GenStab ordered the development of a new fighter-interceptor, in 1962. Actually, it only got 'worse': the widespread deployment of the Soviet S-75 (SA-2 Guideline) SAM-system has forced Western strategists into switching their modus operandy to low-altitude operations. And the NATO then started purchasing 'thousands' of F-104Gs.
Thus, henceforth, primary targets for Soviet interceptors became 'thousands' of low-flying tactical fighters armed with nukes - like F-101s, F-104G and F-105s. In such a scenario, there was simply no margin for error: ALL of these had to be killed, preferably with the first blow and well before reaching theirtargets.

...and the available technology and know-how were not up to the task, which is why the Soviets so happily jumped at the opportunity to copy the AIM-9B (i.e. reverse engineer it into the R-3S).

From the Soviet POV, there was no obvious need to change anything about this even once the 'early' experiences from Vietnam and the Middle East became known. Why do so, if these experiences were, from their point of view, non-relevant for them? After all, their primary targets were no 'dogfighting' Mirage IIICs, but nuke-armed F-104s, F-105s, and then - in the early 1960s - F-111s, none of which were 'dogfighters'.

Besides, why 'waste time' (and fuel) with 'combat air patrols' and/or 'dogfights' - if one can kill the opponent with that 'first blow'? Vector your interceptor along the ideal interceptor course, let it acquire and kill.

One could say: the Soviet military theoreticians (all were officers working for the GenStab) brought the essence of air warfare to its lowest common denominator. No need for any 'nice to have things', no need for expensive, complex, maintenance-intensive avionics installed into interceptors, no need for wasting time - if you kill your enemy that way.

It was only once it became clear that what was available (the MiG-21/R-3S combo), or about to become available (MiG-23/R-23 combo) was still unlikely to be 'enough', that the things started to change. This conclusion 'definitely hit home' only during the Op Linebacker II, in December 1972, when MiG-21s proved unable to intercept and shot down 'even' B-52s. That was what eventually prompted the development of the types like MiG-29 and Su-27, armed with a new AAM, R-27 - which was supposed to offer the 'kill with the first blow' capability even against heavier and/or better-protected targets (than B-52s).

...and while they were at that, the Soviets then had to make both of them capable of fighting the latest generation of Western 'superfighters' (as F-14, F-15 etc. were named back then, in the 1970s and 1980s).
Now, why both the SARH and the IRH variants of the R-27?

It was the same design philosophy like in the case of earlier K-8, R-4, R-23 and R-40: this wasn't that much related to possible 'countermeasures', as much as to the equipment of Soviet interceptors. The Soviets couldn't afford 'installing a computer into every interceptor', nor saw a necessity to do so. They installed a computer into the (ground based) interceptor control. This was integrating all the available intel on the enemy, plus early warning radar picture, plus intel collected by ESM-systems etc., and providing the interceptor with all the targeting information necessary. Thus, the interceptors also only carried the equipment necessary to fulfill their task. The result were types like MiG-23, which had a ('primitive', at least from Western POV) 'look-down/shoot-down' capability, but only from the front hemisphere.

This was why they were armed with semi-active radar homing AAMs for.

And, since their radars couldn't detect and track targets from the rear hemisphere, they've got an infra-red-search and track system, and IRH AAMs for attacks from that aspect.

Meanwhile, the 'problem' of having a host of interceptors that lacked the 'second attack capability' - alone due to the fact that they were so poorly manoeuvreable that they couldn't even quickly turn around to re-attack - prompted the Soviets into developing such AAMs like R-13M and R-60. When these proved insufficient, they went for the R-73. These were meant to enable 'even' such types like MiG-23 and MiG-25 to target 'dog-fighters'.
(Moreover, the MiG-23 was meanwhile further developed so to at least get close to the manoeuvreability of such types like F-14 and F-15, but that's a different story.)

Overall, the Soviets thought about research and development of AAMs entirely differently than the Westerners - and, to really understand them, one has to put him/herself into their pair of shoes. What is certainly wrong to do when studying this topic, is to gauge them by the way we in the West tend to think.
Van neki saját FB oldala?

Ez az AVR olyasmi mi volt mint a VOZDUH-1M ?
Az AVR = automatizát rávezetési rendszer. Ezek közül egy adott szinten levő a VOZDUH.
A Haditechnikai összefoglalóban külön fejezet van neki és mellékletben is van hozzá anyag.
https://htka.hu/2017/12/20/haditechnikai-osszefoglalo-2017-es-kiadas/
 
  • Tetszik
Reactions: Centquri prime
T

Törölt tag 1945

Guest
Ez az AVR olyasmi mi volt mint a VOZDUH-1M ?

Igen.

Sz-100V ASURK-1
1963-tól egy lérak ezred/dandár (max 8 Sz-75 lérak komplexum) tüzének vezetésére, P-14/-35/-12 lokátorokkal és PRV magasságmérőkkel.

ASURK-1M
1966-tól egy lérak ezred/dandár (max 8 Sz-75/Sz-125 lérak komplexum) tüzének vezetésére.

5N74ME Asurk-1ME exportja:
Egyiptom 1971-4
Szíria 1972-1, 1973-1
NDK 1972-1
Csehszlovákia 1973-1
Románia 1973-1
Irak 1974-1
Líbia 1975-3
Vietnám 1982-2

ASURK-1MA
1967-től egy lérak ezred/dandár (max 8 Sz-75/Sz-125 lérak komplexum, és 1 Sz-200 osztálycsoport (2, 3, vagy 5 osztály)) tüzének vezetésére.

Vektor-2
1972-től 14 lérak komplexum tüzének vezetése (Sz-75/125/200)

5N35E Vektor-2VE
40 légicél (kötelék) követése, 14 lérak komplexum tüzének vezetése (Sz-75/125/200), 6 saját elfogó (kötelék) műszeres célravezetése (MiG-21/23/25).
Elvileg kabinba épített mobil komplexum, de nálunk védett objektumba telepítették.

exportja:
Lengyelország 1979-1, 1981-1, 1982-1
NDK 1979-1
Magyarország 1980-1 (Érd "20"-as objektum)
Csehszlovákia 1980-1
Bulgária 1980-1
Szíria 1982-5
Kuba 1983-1

5Sz99E Szenyezs-E
50 légicél (kötelék) követése, 17 lérak komplexum tüzének vezetése (Sz-75/125/200/300), 6 saját elfogó (kötelék) műszeres célravezetése (MiG-21/23/25). Zavaró célok automatikus kiháromszögelése.
Elvileg kabinba épített mobil komplexum, de nálunk védett objektumba telepítették.

exportja:
Csehszlovákia 1984-1
NDK 1984-1
Líbia 1985-2

5Sz99ME Szenyezs-ME exportja:
Magyarország 1987-1 (Szarvaspuszta "50"-es objektum)
NDK 1987-1
Szíria 1988-2
Csehszlovákia 1989-1
Líbia 1990-1

VSZ-11M Vozduh
60 légicél (kötelék) követése, 3 vadászrepülő ezred (VP-04M, Rubezs-Pori), 5 légvédelmi rakétadandár (Aszurk, Vektor, Szenyezs), 6 vadászirányító pont (VP-11, Vektor, Szenyezs), 1 rádiózavaró zászlóalj (AKUP-22) automatizált vezetése.
Nálunk Veszprémben került rendszerbe ("10"-es objektum, Szikla).

5D72 Almaz-2
7 magasabbegység vezetése, összeköttetés a szomszédos országok rendszerével.
Csak a VSz kapta meg;

Bulgária 1978
NDK 1979
Csehszlovákia 1980
Románia 1980
Lengyelország 198?
Magyarország 1985 (Nagytarcsa "30"-as objektum).
 

Miskolci Ogre

Well-Known Member
2019. december 21.
7 578
26 210
113
Igen.

Sz-100V ASURK-1
1963-tól egy lérak ezred/dandár (max 8 Sz-75 lérak komplexum) tüzének vezetésére, P-14/-35/-12 lokátorokkal és PRV magasságmérőkkel.

ASURK-1M
1966-tól egy lérak ezred/dandár (max 8 Sz-75/Sz-125 lérak komplexum) tüzének vezetésére.

5N74ME Asurk-1ME exportja:
Egyiptom 1971-4
Szíria 1972-1, 1973-1
NDK 1972-1
Csehszlovákia 1973-1
Románia 1973-1
Irak 1974-1
Líbia 1975-3
Vietnám 1982-2

ASURK-1MA
1967-től egy lérak ezred/dandár (max 8 Sz-75/Sz-125 lérak komplexum, és 1 Sz-200 osztálycsoport (2, 3, vagy 5 osztály)) tüzének vezetésére.

Vektor-2
1972-től 14 lérak komplexum tüzének vezetése (Sz-75/125/200)

5N35E Vektor-2VE
40 légicél (kötelék) követése, 14 lérak komplexum tüzének vezetése (Sz-75/125/200), 6 saját elfogó (kötelék) műszeres célravezetése (MiG-21/23/25).
Elvileg kabinba épített mobil komplexum, de nálunk védett objektumba telepítették.

exportja:
Lengyelország 1979-1, 1981-1, 1982-1
NDK 1979-1
Magyarország 1980-1 (Érd "20"-as objektum)
Csehszlovákia 1980-1
Bulgária 1980-1
Szíria 1982-5
Kuba 1983-1

5Sz99E Szenyezs-E
50 légicél (kötelék) követése, 17 lérak komplexum tüzének vezetése (Sz-75/125/200/300), 6 saját elfogó (kötelék) műszeres célravezetése (MiG-21/23/25). Zavaró célok automatikus kiháromszögelése.
Elvileg kabinba épített mobil komplexum, de nálunk védett objektumba telepítették.

exportja:
Csehszlovákia 1984-1
NDK 1984-1
Líbia 1985-2

5Sz99ME Szenyezs-ME exportja:
Magyarország 1987-1 (Szarvaspuszta "50"-es objektum)
NDK 1987-1
Szíria 1988-2
Csehszlovákia 1989-1
Líbia 1990-1

VSZ-11M Vozduh
60 légicél (kötelék) követése, 3 vadászrepülő ezred (VP-04M, Rubezs-Pori), 5 légvédelmi rakétadandár (Aszurk, Vektor, Szenyezs), 6 vadászirányító pont (VP-11, Vektor, Szenyezs), 1 rádiózavaró zászlóalj (AKUP-22) automatizált vezetése.
Nálunk Veszprémben került rendszerbe ("10"-es objektum, Szikla).

5D72 Almaz-2
7 magasabbegység vezetése, összeköttetés a szomszédos országok rendszerével.
Csak a VSz kapta meg;

Bulgária 1978
NDK 1979
Csehszlovákia 1980
Románia 1980
Lengyelország 198?
Magyarország 1985 (Nagytarcsa "30"-as objektum).


Édesapám 68-69-ben szolgált a Miskolci sziklába , bár megkapta a kiképzést a VOZDUH-ra a rendszert nem használták ezért átrakták rajzolónak !
 
T

Törölt tag 1945

Guest
Tom Cooper nagyon aktuális és ideillő, ma délelőtti FB posztja - a szerző engedélyével:


Topic is: Soviet Air-to-Air Missiles (AAMs).
Understanding these, one needs to understand the Soviet Way of Fighting Wars: i.e. why did the Soviets develop what weapon system and how was this supposed to be used. That, plus the stand of local technology at the given point in time is then explaining why specific weapon systems came into being. Indeed: it's explaining even why they looked the way they did.
Principal issue in regards of 'how were they meant to be used' was that of 'for what kind of targets were the Soviets developing missiles in question?'.

Starting point in regards of the Soviet AAM-research was 'defence of the Rodina', i.e. defence of the Soviet airspace. Back in the late 1940s and then through most of the 1950s, this was regularly penetrated by all sorts of high-flying US and British reconnaissance aircraft (Canberras and RB-57s, and then U-2, but also RB-47s).

Available interceptors (MiG-15bis, followed by MiG-17F and then MiG-19S and Mig-19P) all proved hopelessly unable to even catch these, not to talk about intercepting and shooting them down.

Moreover, the Soviets knew that meanwhile the USA, UK and France were developing even more advanced, ever higher-flying- and faster bombers (see the V-bombers, B-58, Mirage IV, XB-70 etc.). Worst of all: an increasing number of these bombers were equipped with at least 'stand-off' if no 'cruise missiles'. I.e. the situation was about to become really dangerous for the USSR.
Conclusions were on hand: the V-PVO (Soviet air defence force) had to be equipped with a radar network capable of early detecting any kind of intruders, and then with interceptors capable of not only catching, but actually destroying these, too. Indeed, due to the sheer size of the USSR, these intruders also had to be caught early, i.e. quickly, and then promptly destroyed - or 'killed with the first blow'. As a result, the interceptors had to fly ever faster and higher, and be armed with big AAMs, capable of taking out any target with a single blow.

With other words: nobody there thought about 'dogfights'. Even when such early Soviet AAMs like RS-2U and R-3S were under development, in the 1950s, primary targets were such like B-47, B-52, Canberra and/or R/B-57, U-2s and similar stuff, and prospective targets such like B-58, Vulcan, Victor, Mirage IV etc....

This didn't change by much once the GenStab ordered the development of a new fighter-interceptor, in 1962. Actually, it only got 'worse': the widespread deployment of the Soviet S-75 (SA-2 Guideline) SAM-system has forced Western strategists into switching their modus operandy to low-altitude operations. And the NATO then started purchasing 'thousands' of F-104Gs.
Thus, henceforth, primary targets for Soviet interceptors became 'thousands' of low-flying tactical fighters armed with nukes - like F-101s, F-104G and F-105s. In such a scenario, there was simply no margin for error: ALL of these had to be killed, preferably with the first blow and well before reaching theirtargets.

...and the available technology and know-how were not up to the task, which is why the Soviets so happily jumped at the opportunity to copy the AIM-9B (i.e. reverse engineer it into the R-3S).

From the Soviet POV, there was no obvious need to change anything about this even once the 'early' experiences from Vietnam and the Middle East became known. Why do so, if these experiences were, from their point of view, non-relevant for them? After all, their primary targets were no 'dogfighting' Mirage IIICs, but nuke-armed F-104s, F-105s, and then - in the early 1960s - F-111s, none of which were 'dogfighters'.

Besides, why 'waste time' (and fuel) with 'combat air patrols' and/or 'dogfights' - if one can kill the opponent with that 'first blow'? Vector your interceptor along the ideal interceptor course, let it acquire and kill.

One could say: the Soviet military theoreticians (all were officers working for the GenStab) brought the essence of air warfare to its lowest common denominator. No need for any 'nice to have things', no need for expensive, complex, maintenance-intensive avionics installed into interceptors, no need for wasting time - if you kill your enemy that way.

It was only once it became clear that what was available (the MiG-21/R-3S combo), or about to become available (MiG-23/R-23 combo) was still unlikely to be 'enough', that the things started to change. This conclusion 'definitely hit home' only during the Op Linebacker II, in December 1972, when MiG-21s proved unable to intercept and shot down 'even' B-52s. That was what eventually prompted the development of the types like MiG-29 and Su-27, armed with a new AAM, R-27 - which was supposed to offer the 'kill with the first blow' capability even against heavier and/or better-protected targets (than B-52s).

...and while they were at that, the Soviets then had to make both of them capable of fighting the latest generation of Western 'superfighters' (as F-14, F-15 etc. were named back then, in the 1970s and 1980s).
Now, why both the SARH and the IRH variants of the R-27?

It was the same design philosophy like in the case of earlier K-8, R-4, R-23 and R-40: this wasn't that much related to possible 'countermeasures', as much as to the equipment of Soviet interceptors. The Soviets couldn't afford 'installing a computer into every interceptor', nor saw a necessity to do so. They installed a computer into the (ground based) interceptor control. This was integrating all the available intel on the enemy, plus early warning radar picture, plus intel collected by ESM-systems etc., and providing the interceptor with all the targeting information necessary. Thus, the interceptors also only carried the equipment necessary to fulfill their task. The result were types like MiG-23, which had a ('primitive', at least from Western POV) 'look-down/shoot-down' capability, but only from the front hemisphere.

This was why they were armed with semi-active radar homing AAMs for.

And, since their radars couldn't detect and track targets from the rear hemisphere, they've got an infra-red-search and track system, and IRH AAMs for attacks from that aspect.

Meanwhile, the 'problem' of having a host of interceptors that lacked the 'second attack capability' - alone due to the fact that they were so poorly manoeuvreable that they couldn't even quickly turn around to re-attack - prompted the Soviets into developing such AAMs like R-13M and R-60. When these proved insufficient, they went for the R-73. These were meant to enable 'even' such types like MiG-23 and MiG-25 to target 'dog-fighters'.
(Moreover, the MiG-23 was meanwhile further developed so to at least get close to the manoeuvreability of such types like F-14 and F-15, but that's a different story.)

Overall, the Soviets thought about research and development of AAMs entirely differently than the Westerners - and, to really understand them, one has to put him/herself into their pair of shoes. What is certainly wrong to do when studying this topic, is to gauge them by the way we in the West tend to think.


Egen, bár szerintem Tom Cooper sem érti teljesen a szovjet légvédelmi koncepciót.
Ő túlhangsúlyozza a PVO (honi légvédelem) szerepét, pedig a MiG-21/23 alapvetően a PVO-SV (frontlégierő) számára készült.
A frontlégierő szerepe viszont jelentősen eltért a nyugati modelltől, és békeidős kémrepülőgép elfogásokon kívül elsődleges szerepe (az RN-25 megjelenése után) a taktikai atom csapásmérésben volt számottevő.
Ha atomcsapást mérsz a NATO reptereire, akkor nincs több légiharc, sem megerősítés az óceán túloldaláról.
 

Galcom

Well-Known Member
2010. július 2.
980
3 478
93
Egen, bár szerintem Tom Cooper sem érti teljesen a szovjet légvédelmi koncepciót.
Ő túlhangsúlyozza a PVO (honi légvédelem) szerepét, pedig a MiG-21/23 alapvetően a PVO-SV (frontlégierő) számára készült.
A frontlégierő szerepe viszont jelentősen eltért a nyugati modelltől, és békeidős kémrepülőgép elfogásokon kívül elsődleges szerepe (az RN-25 megjelenése után) a taktikai atom csapásmérésben volt számottevő.
Ha atomcsapást mérsz a NATO reptereire, akkor nincs több légiharc, sem megerősítés az óceán túloldaláról.

Igen, egyetértek! Bár valószínűleg nem ő írta az alapjait – mert nem ez a fő szakterülete.

5D72 Almaz-2
7 magasabbegység vezetése, összeköttetés a szomszédos országok rendszerével.
Csak a VSz kapta meg;

Magyarország 1985 (Nagytarcsa "30"-as objektum).

Előtte, bő két évbe telt a bevezetése, integrálása. Gondoljátok el, digitális számítógépek 1983-ban egy magyar katonai objektum mélyén! De nem ám terem méterű, mint akkor divatos volt a magyar nagyvállatoknál, bérszámfejtésre. Hanem majdnemhogy korabeli IBM AT méterű orosz típus, a nyolcvanas évek elején! Valószínűleg valamelyik COCOM-listás nyugati eszköz, szovjet újraátérzése lehetett.

Részben a korábbi rajzoló lányok ültek át elé, rózsaszín kantáros – egyenruha – nadrágban!
 
T

Törölt tag 1945

Guest
Igen, egyetértek! Bár valószínűleg nem ő írta az alapjait – mert nem ez a fő szakterülete.



Előtte, bő két évbe telt a bevezetése, integrálása. Gondoljátok el, digitális számítógépek 1983-ban egy magyar katonai objektum mélyén! De nem ám terem méterű, mint akkor divatos volt a magyar nagyvállatoknál, bérszámfejtésre. Hanem majdnemhogy korabeli IBM AT méterű orosz típus, a nyolcvanas évek elején! Valószínűleg valamelyik COCOM-listás nyugati eszköz, szovjet újraátérzése lehetett.

Részben a korábbi rajzoló lányok ültek át elé, rózsaszín kantáros – egyenruha – nadrágban!

A Haditechnikai összefoglalóban külön fejezete van az AVR-nek (420..429. oldal), és a 427...429. oldalon még kép is van üzemelő Almaz-ról, Vozduh-ról, Vektorról.
:)
https://htka.hu/2017/12/20/haditechnikai-osszefoglalo-2017-es-kiadas/
 

Bleroka

Well-Known Member
2019. március 16.
364
1 065
93
Igen, egyetértek! Bár valószínűleg nem ő írta az alapjait – mert nem ez a fő szakterülete.



Előtte, bő két évbe telt a bevezetése, integrálása. Gondoljátok el, digitális számítógépek 1983-ban egy magyar katonai objektum mélyén! De nem ám terem méterű, mint akkor divatos volt a magyar nagyvállatoknál, bérszámfejtésre. Hanem majdnemhogy korabeli IBM AT méterű orosz típus, a nyolcvanas évek elején! Valószínűleg valamelyik COCOM-listás nyugati eszköz, szovjet újraátérzése lehetett.

Részben a korábbi rajzoló lányok ültek át elé, rózsaszín kantáros – egyenruha – nadrágban!

Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának:)
 

Galcom

Well-Known Member
2010. július 2.
980
3 478
93
Helló @Hpasp

Köszönjük a MiG-23.as sorozatott, remek magyarul is olvasni ezeket a írásokat! Néhány, gondolat a osztanék meg ezzel kapcsolatban.

Több helyen is említed, hogy mind a MiG-23MLA, mind a MiG-23MLD nevet tévesen használták az üzemeltetők. Abban a korban, amikor a titkolózás paranoiába fulladt, megrakva nem ritkán oroszos igénytelenséggel, nem építenék az orosz nyelvű manuálok elnevezéseire. Gyakran előfordult, hogy az átadott, vagy az oktatáshoz használt dokumentációk, nem is az adott verzióról szólnak, hanem egy korábbi, vagy egy a valóságban soha nem létezőről. Ezen kívül gyakran keverték a gyártmány vagy a fejlesztés közben használt, stb… neveket, hogy még titkosabb és lekövethetetlenebbek legyenek a technikák. Van olyan manual, ami a MiG-21PFM/R verzióra E-7-es gyártmánynévvel hivatkozik, mégsem mondjuk az üzemeltetőkre, hogy hibásan használják a PFM nevet. És akkor még nem beszéltünk a gépek egyedi papírjairól, ahol meg aztán bábeli zűrzavar van típusváltozatok nevei között.

Ezért én az alábbi rendszert használom, ami 2020-ban.az átlagembert is segíti megkülönböztetni a MiG-23 típusváltozatait:

Szovjet MiG-23ML 323-ML ‘Szapfir-23ML’ fedélzeti radarral
Szovjet MiG-23MLA Szapfir-23MLA N003
Utóbbi kettőt a források összemossák, mert azok alapjai mindig nyugati írások voltak, amik az export verziókból indultak ki annó. Amennyiben viszont szovjet szemmel vizsgáljuk, ott ennek jelentősége van. Cseréltek le teljes ezredek gépállományát Afganisztánba készülés előtt, erre hivatkozva. Érdemes külön jelölni a két változatott.

MiG-23MLDE Szír, bolgár és líbiai gépek
MLD egy „E” betűvel megtoldva, hogy 2020-ban is meg tudja az átlag érdeklődő különbözteti, a szovjet MLD-től. Vannak olyan országok – Szíria, Bulgária – ahol mindkét alváltozat repül/t, jelölni kell a különbséget közöttük.

Ahogy te a darabszámokkal, úgy én ezekkel kapcsolatban, sem tervezek vitázni. A fentiek egy javaslat, hiszen a nyolcvanas években sem volt egységes a nevezéktan.





Három gondolat még a „Friday at 05:57” írással kapcsolatban. Kérlek ne kritikának vedd, nagyon örülök az írásnak és örömmel olvastam magyarul a bevetések történetét.

A típust 1982-ig kizárólag a szovjet Frontlégierő üzemeltette.

A MiG-23ML/MLA változatot 1982-ben nem csak a frontlégierő használta, hanem közel fele a szovjet légvédelemhez került.
A nyolvanas évek elején a szovjet frontlégierő:
  • 2 ezrede használta a MiG-23ML-t
  • 9 ezrede a MiG-23MLA típust
Ezzel párhuzamosan a szovjet légvédelem:
  • szintén 9 ezrede használta a MiG-23MLA változatott.
(Egyébként pont kicsit rumlis időszak, több haderőnem önállósága ekkor szűnt meg rövid időre.)


1982 és 1985 között a szovjet Frontlégierő 560db MiG-23ML (23-12 gyártmány) gépén hajtották végre nagyjavítások alkalmával a fenti módosításokat tartalmazó ezres (№ 21-1000DU) bulletint.

Nagyon apróság: A MiG-23MLA nagyrésze még nem repülte ki az idejét nagyjavításig a korszerűsítés időpontjában. Volt olyan MiG-23MLA, ami három évesen esett át korszerűsítésen. Ezért ezt nem nagyjavítás során, hanem az esetek többségében korábban lépték meg.

1984-ben Moszkvában a Znamja Truda gyárban (MAPO) két export változatban készült az MiG-23MLA, (23-22A gyártmány) változata került a Varsói Szerződés légierőihez, míg (23-22B gyártmány) változata a Harmadik világ országaiba, összesen 65db példányban.
Ezek az újonnan gyártott gépek nem tartalmazták a BVP-50-60 infra/radar csali vetőket, a Pitot csövön lévő örvénygenerátort, és a szárnytői farkasfogakat, a Harmadik világba szánt 23-22B gyártmány nélkülözte az SzPO-15 digitális besugárzás jelzőt, és természetesen a nukleáris képességet is.

Az újonnan gyártott MiG-23MLDE-k közül, a Líbiába "harmadik világba" szállítottak is megkapták az új SzPO-15 besugárzásjelző exportváltozatát. Ennek külső antennái jól látszanak nemcsak a líbiai, hanem a szír gépeken is.

SzPO-15 antennák líbiai MLDE-n:
Lib02.png


A líbiai MLDE pilótafülkéjében is látszik a SzPO-15LME műszer kijelzője és a régi SzPO-10-es hiánya (Ki kellett a képen világosítanom, hogy jobban látszódjon). Sajnos bizonyítottan szíriai MLDE kabinjáról még láttam fotót, így ott csak a gép külsején látható antennákból tudunk kiindulni.

Líbiai MiG-23MLDE kabin:
Lib01.png



Iraki MiG-23ML 23-12B
D-DLk4q-U4-AA7p6m.jpg

Másik apróság: a fenti képen egy szíriai MiG-23ML látható. :) De mindez nem von le a bevetések magyar nyelvű leírásának értékéből!
 
T

Törölt tag 1945

Guest
Helló @Hpasp

Köszönjük a MiG-23.as sorozatott, remek magyarul is olvasni ezeket a írásokat! Néhány, gondolat a osztanék meg ezzel kapcsolatban.

Több helyen is említed, hogy mind a MiG-23MLA, mind a MiG-23MLD nevet tévesen használták az üzemeltetők. Abban a korban, amikor a titkolózás paranoiába fulladt, megrakva nem ritkán oroszos igénytelenséggel, nem építenék az orosz nyelvű manuálok elnevezéseire. Gyakran előfordult, hogy az átadott, vagy az oktatáshoz használt dokumentációk, nem is az adott verzióról szólnak, hanem egy korábbi, vagy egy a valóságban soha nem létezőről. Ezen kívül gyakran keverték a gyártmány vagy a fejlesztés közben használt, stb… neveket, hogy még titkosabb és lekövethetetlenebbek legyenek a technikák. Van olyan manual, ami a MiG-21PFM/R verzióra E-7-es gyártmánynévvel hivatkozik, mégsem mondjuk az üzemeltetőkre, hogy hibásan használják a PFM nevet. És akkor még nem beszéltünk a gépek egyedi papírjairól, ahol meg aztán bábeli zűrzavar van típusváltozatok nevei között.

Ezért én az alábbi rendszert használom, ami 2020-ban.az átlagembert is segíti megkülönböztetni a MiG-23 típusváltozatait:

Szovjet MiG-23ML 323-ML ‘Szapfir-23ML’ fedélzeti radarral
Szovjet MiG-23MLA Szapfir-23MLA N003
Utóbbi kettőt a források összemossák, mert azok alapjai mindig nyugati írások voltak, amik az export verziókból indultak ki annó. Amennyiben viszont szovjet szemmel vizsgáljuk, ott ennek jelentősége van. Cseréltek le teljes ezredek gépállományát Afganisztánba készülés előtt, erre hivatkozva. Érdemes külön jelölni a két változatott.

MiG-23MLDE Szír, bolgár és líbiai gépek
MLD egy „E” betűvel megtoldva, hogy 2020-ban is meg tudja az átlag érdeklődő különbözteti, a szovjet MLD-től. Vannak olyan országok – Szíria, Bulgária – ahol mindkét alváltozat repül/t, jelölni kell a különbséget közöttük.

Ahogy te a darabszámokkal, úgy én ezekkel kapcsolatban, sem tervezek vitázni. A fentiek egy javaslat, hiszen a nyolcvanas években sem volt egységes a nevezéktan.

Sajnos én régimódi vagyok, és ha a tervező iroda a Szapfir-23MLA lokátorral rendelkező gépet MiG-23ML-nek hívja az üzemeltetési dokumentációjában, akkor én is annak hívom. (pont)
Hogy te azt a saját "koncepciód" alapján minek nevezed az az én számomra egyéni szoc. probléma. (az elnevezési kavarcok okai ki vannak fejtve)
A források a sorozat végén lesznek felsorolva.
 
T

Törölt tag 1945

Guest
Líbia

1984-ben a 1060-as vadászrepülő századot átfegyverezték 20 darab MiG-23MF vadászgéppel, a MiG-23MSz-ekből átadtak vagy egy tucatnyit Szíriának a 1982-es veszteségek pótlására, majd áttelepültek a Tobruk-tól 90km-re nyugatra fekvő, tengerparti al-Bumbah légibázisra.

Ali Thani:
“A szovjetek sokat dicsérték az R-23-as rakétát, különösen az infravörös önirányítású variációját.
Mi amennyire gyorsan csak lehetett, lecseréltük inkább a nagyobb hatótávolságú R-24-esre, ami a későbbi MiG-23ML gépekkel érkezett.
A szovjetek szerint a Szapfir-23D vadászrepülő célokat akár 60km-ről is észlelhet, amivel szemben mi az amerikai gépeket csak 40-45km-ről láttunk.
A Szapfir-23D pillanatnyi felderítési távolsága erősen függött a műszaki üzemeltetők ügyességétől, volt aki pontosabban be tudta állítani, volt aki kevésbé.
Adott céllal szemben a felderítési távolság a században gépenként változott, néha 10km-t is meghaladta a különbség.
Minden esetre a francia Mirage-ok Cyrano lokátoránál messzebbre látott a Szapfir-23D.”


2020-08-10-17-02-28-Window.jpg

Líbiai „MiG-23MLD” (valójában MiG-23MLA 23-22B gyártmány)

Szintén 1984-ben megállapodott Líbia a legkorszerűbb MiG-23 vadász változat beszerzéséről, összesen 48 darabos mennyiségben.
A líbiai Szu-22-es lelövése után a levegőben lógott egy újabb konfliktus az Egyesült Államok Haditengerészetével, így Líbia ragaszkodott hozzá, hogy a legkorszerűbb szovjet MiG-23-as vadászrepülőgép változatot vásárolja meg.
Válogatott pilóták utaztak az átképzésre a Szovjetunióba, ahol a gyakorlati átképzés közben a reptéren megláttak egy a számukra tanítotthoz képest külalakilag is eltérő változatot, amit a szovjetek épp egy fedezékbe toltak be előlük.
A líbiai küldöttség a még újabb géptípus létezésének kiderülése miatt félbeszakította az átképzést és hazautazott.
Hosszas huzavona után, végül két alváltozatot szállítottak a szovjetek.
Az első adag a használt szovjet MiG-23ML (23-12-es gyártmány) gépeken végrehajtott, kizárólagosan Líbia részére történt „export átépítés” után hivatalosan a MiG-23MLD (23-19B gyártmány) jelzést kapta,.
A második adag gép viszont immáron az újonnan exportra gyártott MiG-23MLA (23-22B gyártmány) változat volt.
Mivel a pilóták szerint semmiben sem különbözött a két típus, így mindkettőre MiG-23MLD-ként hivatkoztak.

1317636.jpg

Bolgár MiG-23MLA (23-22A gyártmány) az előtérben, mögötte egy valódi MiG-23MLD (22-18A gyártmány) amin jól láthatóak a szárnytőnél található farkasfogak, illetve a BVP-50-60 infra/radar csali vetők a törzs tetején

A másik kivételes MiG-23MLD változat Bulgáriához kötődik.
Bulgária egyedül a Varsói Szerződés országai közül újonnan beszerezte a MiG-23MLA (23-22A gyártmány) vadászgépet, majd amikor elcserélte a feleslegessé vált három darab MiG-25-ös felderítőjét, öt darab használt szovjet MiG-23MLD (22-18 gyártmány) gépeket kapott, ami a Szovjetunión kívül a hidegháború alatt egyedüliként, mind a Pitot csövön található örvénygenerátorral, mind a szárnytőnél található farkasfogakkal, mind a géptörzs tetején található a dupla BVP-50-60 infra/radar csali vetővel rendelkeztek.
Ennek az öt kivételes gépeknek a jelzése MiG-23MLD (23-18A gyártmány), bár valójában mindenben egyeztek a kizárólag szovjetek által használt MiG-23MLD (23-18 gyártmány) változattal.

A kitérő után vissza Líbiához, ahol az új MiG-23MLD vadászgépek két századhoz kerültek:
  • 1023-as vadászrepülő század MiG-23MLD vadászrepülőivel Tripoli nemzetközi repteréről üzemelt.
  • 1024-es vadászrepülő század MiG-23MLD vadászrepülőivel maradt a Bengázi melletti Benina repterén.
  • 1060-as vadászrepülő század MiG-23MF vadászrepülőivel a Tobruk-tól 90km-re nyugatra fekvő, tengerparti al-Bumbah légibázison üzemelt.

„Operation Attain Document-II”
A 19 áldozatot szedő római és a bécsi reptéri terrorakciók után az amerikai haditengerészet 1986 február 12-én visszatért Líbia partjaihoz.
Amíg a CV-60 USS Saratoga, és a CV-66 USS America fedélzetéről F-14A Tomcat vadászgépek üzemeltek, a CV-43 USS Coral Sea repülőgép hordozó a legújabb F/A-18A Hornet vadászgépekkel érkezett a fedélzetén.
Mindkét vadásztípus jellemzően AIM-9 Sidewinder és AIM-7 Sparrow légiharc rakétákkal volt felfegyverezve, és mindkettőt folyamatos légi helyzetképpel segítette az E-2C Hawkeye légtérellenőrző, amely már felszállástól követte a líbiai gépeket.

MiG-23MF vadászgéppel repülő Abdoul Hassan:
“Pont ugyanaz történt, mint 1981-ben.
Riasztás után, kirepültünk a földi irányítás által megadott helyre, ahol semmit sem találtunk.
Kisvártatva ezután egyszer csak megjelent két F-14A Tomcat mögöttünk.
Már a megközelítés fázisában hátrányba kerültünk, túlzottan függtünk a földi irányítástól, és az ő reakcióidejük az amerikaiak manővereire túlzottan is hosszúnak bizonyult.
A szovjet instruktorok korábban azt állították, hogy a MiG-23MF bizonyos sebességtartományban az F-14A Tomcat vadászgépnél szűkebben tud fordulni.
Számunkra ez lehetetlennek bizonyult, akárhogy is próbálkoztunk, nem tudtunk mögéjük kerülni.”


MiG-23MLD vadászgéppel repülő Abdelmajid Tayari:

“Február 13-án riasztották egy-egy R-24R, és R-24T, illetve négy R-60MK rakétával felfegyverzett MiG-23MLD géppárunkat, két F-14A géppár azonosítására, amik a Szidra öböl felett őrjáratoztak 170km távolságra Benina repterétől.
Az egyik amerikai géppár jól látszott a földi radarunkon, a másik kis magasságból, a radarhorizontunk alól készült minket szendvicsbe fogni.
Mi 3000m magasságban közelítettünk hozzájuk, ők kissé magasabban 4000m-en repültek.
45km távolságban követésbe fogtam őket Szapfir-23MLA-2 lokátorommal.
Amikor 25km távolságra értem, hirtelen a földi irányítás ránk szólt: két gép mögöttetek!
Hátranéztem, és tényleg, jó két kilométerrel mögöttünk egy F-14A géppár éppen befejezte az emelkedését.


2020-08-10-19-15-51-Window.jpg

Teljes forszázs mellett, 800-900km/h sebesség mellett, 5-6G túlterheléssel élesen balra fordultunk.

2020-08-10-19-16-07-Window.jpg

Ezután 7G túlterheléssel egy emelkedő orsót kezdtem, a gázkart alapra húzva, amíg a sebességem 350km/h-ra nem kopott.
Az amerikaiak egészen elképesztően repültek, a forduló tetején a két F-14A Tomcat még mindig mögöttem volt, a vezér csak alig 30m-el, túl közel is.


Rolling-scissors-maneuvering-with-instruction-symbols.jpg

Előretoltam a gázkart, maximális üzemmódra és egy olló manőverbe kezdtem, maximális állásszögön, 300km/h sebességgel.
A kormányrázó figyelmeztetett, hogy a MiG-23MLD az irányíthatóságának határához közeledik.


20200810-180722.jpg

Amerikai F-14A Tomcat egy líbiai MiG-23MLD foto géppuska filmjének képkockáján

A második olló közben észrevettem, hogy az amerikai vezér hajtóművét hatalmas fehér pamacs hagyta el, forszázst akart kapcsolni ennyire alacsony sebességnél, és így hirtelen a szükségesnél több üzemanyag került a forszázs kamrába.
A MiG-23MLD előnyben van az F-14-hez képest, mivel könnyebb és ezáltal kisebb az inerciája, másrészt nagyobb a tolóerő-tömeg aránya.
A negyedik olló után az amerikaiak süllyedésbe mentek át (ekkor készült a fenti foto géppuska felvétel), pont amikor megérkezett mögénk a másik géppárjuk, alig 50m-re.
Mivel csak 1700 liter üzemanyagom maradt, hazafelé indultunk.”



Folytatásban a nemzetközi helyzet fokozódik a Szidra öbölben...
 
T

Törölt tag 1945

Guest
Helló @Hpasp

Az újonnan gyártott MiG-23MLDE-k közül, a Líbiába "harmadik világba" szállítottak is megkapták az új SzPO-15 besugárzásjelző exportváltozatát. Ennek külső antennái jól látszanak nemcsak a líbiai, hanem a szír gépeken is.

SzPO-15 antennák líbiai MLDE-n:
Lib02.png


A líbiai MLDE pilótafülkéjében is látszik a SzPO-15LME műszer kijelzője és a régi SzPO-10-es hiánya (Ki kellett a képen világosítanom, hogy jobban látszódjon). Sajnos bizonyítottan szíriai MLDE kabinjáról még láttam fotót, így ott csak a gép külsején látható antennákból tudunk kiindulni.

Líbiai MiG-23MLDE kabin:
Lib01.png

Itt még nem tart a sorozat.
 
T

Törölt tag 1945

Guest
Helló @Hpasp

Több helyen is említed, hogy mind a MiG-23MLA, mind a MiG-23MLD nevet tévesen használták az üzemeltetők. Abban a korban, amikor a titkolózás paranoiába fulladt, megrakva nem ritkán oroszos igénytelenséggel, nem építenék az orosz nyelvű manuálok elnevezéseire. Gyakran előfordult, hogy az átadott, vagy az oktatáshoz használt dokumentációk, nem is az adott verzióról szólnak, hanem egy korábbi, vagy egy a valóságban soha nem létezőről. Ezen kívül gyakran keverték a gyártmány vagy a fejlesztés közben használt, stb… neveket, hogy még titkosabb és lekövethetetlenebbek legyenek a technikák. Van olyan manual, ami a MiG-21PFM/R verzióra E-7-es gyártmánynévvel hivatkozik, mégsem mondjuk az üzemeltetőkre, hogy hibásan használják a PFM nevet. És akkor még nem beszéltünk a gépek egyedi papírjairól, ahol meg aztán bábeli zűrzavar van típusváltozatok nevei között.

Ezért én az alábbi rendszert használom, ami 2020-ban.az átlagembert is segíti megkülönböztetni a MiG-23 típusváltozatait:

Szovjet MiG-23ML 323-ML ‘Szapfir-23ML’ fedélzeti radarral
Szovjet MiG-23MLA Szapfir-23MLA N003
Utóbbi kettőt a források összemossák, mert azok alapjai mindig nyugati írások voltak, amik az export verziókból indultak ki annó. Amennyiben viszont szovjet szemmel vizsgáljuk, ott ennek jelentősége van. Cseréltek le teljes ezredek gépállományát Afganisztánba készülés előtt, erre hivatkozva. Érdemes külön jelölni a két változatott.

MiG-23MLDE Szír, bolgár és líbiai gépek
MLD egy „E” betűvel megtoldva, hogy 2020-ban is meg tudja az átlag érdeklődő különbözteti, a szovjet MLD-től. Vannak olyan országok – Szíria, Bulgária – ahol mindkét alváltozat repül/t, jelölni kell a különbséget közöttük.

Ahogy te a darabszámokkal, úgy én ezekkel kapcsolatban, sem tervezek vitázni. A fentiek egy javaslat, hiszen a nyolcvanas években sem volt egységes a nevezéktan.

Fontos lenne megérteni a szovjet MiG iroda névadási koncepcióját.
MLA csak annyit jelöl, hogy az ML továbbfejlesztése.
Az MLA fejlesztési csomagból az N003-as lokátor készült el először, és bele a MiG-23ML példányokba.
Mivel az új lokátor harcászati-technikai jellemzői jelentősen nem javultak, mindössze könnyebb lett, és kevésbé nyűgös az üzemeltetése, ezért a géptípus neve maradt MiG-23ML.
Az üzemeltető műszakiak azért hogy megkülömböztessék a Szapfír-23ML és az N003 Szapfír-MLA lokátorral szerelt gépeket, hívták ezt a típust MiG-23MLA-nak is. (tévesen, mivel ez csak egyetlen eleme a teljes MLA csomagnak, de ők erről akkoriban még nem tudhattak)

Mire elkészült a teljes MLA csomag (immáron a mégújabb N008 Szapfír-MLA-2 lokátorral), addigra a szovjet légierő már nem kért a típusból.
Az újonan exportra gyártott gépek neve viszont az eredeti logikus MiG-23MLA lett.

A MiG-23MLD gyakorlatilag "átépített" ML-t jelent, az MLA modernizációs csomag szintjére.
(volt MiG-27 átépítés is MiG-27M szintre, ami a MiG-27D jelölést kapta)

A fentieken kívül volt még Bolgár, és Líbiai kavarc is, de azokat már leírtam.

Még egyszer utoljára.
Azt hogy TE hogy nevezel egy géptípust, az a szíved joga.
Én maradnék a tervező iroda által kiadott dokumentációban alkalmazottaknál.
 
T

Törölt tag 1945

Guest
Helló @Hpasp

A MiG-23ML/MLA változatot 1982-ben nem csak a frontlégierő használta, hanem közel fele a szovjet légvédelemhez került.
A nyolvanas évek elején a szovjet frontlégierő:
  • 2 ezrede használta a MiG-23ML-t
  • 9 ezrede a MiG-23MLA típust
Ezzel párhuzamosan a szovjet légvédelem:
  • szintén 9 ezrede használta a MiG-23MLA változatott.
(Egyébként pont kicsit rumlis időszak, több haderőnem önállósága ekkor szűnt meg rövid időre.)

Szerintem pedig nem. :p
A PVO a MiG-23P (23-14 gyártmány) változatot használta, ami a MiG-23ML-en alapult ugyan, de lazúr helyett a PVO AVR rendszerét kapta, meg a hidegháború vége után a sokkal modernebb TP-26-os hőpellengátort.
 
T

Törölt tag 1945

Guest
Mi az a höpellengér? :)

A célzórendszer készletébe tartozó TP-23 hőpellengátor a hőkontrasztos légi célok felderítésére és automatikus követésére szolgál bármilyen napszakban, felhőzeten kívül.
A TP-23 felderítés passzív eszköze és a következőket biztosítja:
- a cél rejtett kutatását és megközelítését a rakéták indítási távolságáig az azt követő áttérést "Zafir-23" berendezéssel történő működésre;
- az RLÁ antennájának vezérlését és célra irányítását;
- a célzást a TGSz-szel ellátott rakéták indításakor,
A hőpellengátor elektro-optikaí berendezés, amely az infravörös /IK/ sugárzás energiáját elektromos jelekké alakítja át. A hőpellengátor áll: az optikai-mechanikus letapogató berendezésből, az infravörös energiavevőből a hűtőrendszerrel, az információ feldolgozás elektromos csatornájából és a tápblokkból.
A hőpellengátor működésekor a tér sorok szerinti felderítése valósul meg, mégpedig az objektív középpontján és a fotóvevő érzékelő elemén áthaladó sugárral. Ha a felderítési zónában IK sugárforrás található, annak képe periodikusan a fotóvevő érzékelő elemén tükröződni fog. A fotóvevő az IK energiát elektromos jellé alakítja át, amely átalakítás után a SzEI képernyőjén jelenik meg.

2020-08-27-08-14-01-23-2017-pdf-Adobe-Acrobat-Reader-DC.jpg


A hőpellengátor alkalmazása lehetővé teszi a célok álcázott támadását TGSz-szel ellátott rakéták felhasználásakor.
 

aquarell

Well-Known Member
2015. január 20.
16 494
59 956
113
A célzórendszer készletébe tartozó TP-23 hőpellengátor a hőkontrasztos légi célok felderítésére és automatikus követésére szolgál bármilyen napszakban, felhőzeten kívül.
A TP-23 felderítés passzív eszköze és a következőket biztosítja:
- a cél rejtett kutatását és megközelítését a rakéták indítási távolságáig az azt követő áttérést "Zafir-23" berendezéssel történő működésre;
- az RLÁ antennájának vezérlését és célra irányítását;
- a célzást a TGSz-szel ellátott rakéták indításakor,
A hőpellengátor elektro-optikaí berendezés, amely az infravörös /IK/ sugárzás energiáját elektromos jelekké alakítja át. A hőpellengátor áll: az optikai-mechanikus letapogató berendezésből, az infravörös energiavevőből a hűtőrendszerrel, az információ feldolgozás elektromos csatornájából és a tápblokkból.
A hőpellengátor működésekor a tér sorok szerinti felderítése valósul meg, mégpedig az objektív középpontján és a fotóvevő érzékelő elemén áthaladó sugárral. Ha a felderítési zónában IK sugárforrás található, annak képe periodikusan a fotóvevő érzékelő elemén tükröződni fog. A fotóvevő az IK energiát elektromos jellé alakítja át, amely átalakítás után a SzEI képernyőjén jelenik meg.

2020-08-27-08-14-01-23-2017-pdf-Adobe-Acrobat-Reader-DC.jpg


A hőpellengátor alkalmazása lehetővé teszi a célok álcázott támadását TGSz-szel ellátott rakéták felhasználásakor.

Köszönöm! Nagyszerü, izgalmas irás!
 
T

Törölt tag 1945

Guest
„Operation Attain Document-III”

Az amerikai haditengerészet 1986 március 24-én ismét visszatért a Szidra öbölbe.
A három repülőgép hordozó, a CV-60 USS Saratoga, a CV-66 USS America, és a CV-43 USS Coral Sea más típusok mellett, összesen 48db F-14A Tomcat, és 48db F/A-18A Hornet vadászrepülőgép, 12db E-2C Hawkeye légtérellenőrző, és 12db EA-6B Prowler rádióelektronikai harc géppel rendelkezett.

Libyan-Mi-G-25-in-flight-c1985.jpg

Líbiai MiG-25PD vadászgép, egy-egy R-40R és R-40T, illetve négy R-60MK légiharc rakétával.

A Líbiaiak által saját felségvizüknek tekintett öbölrész fölött őrjáratozó F-14A géppárra, először egy éles tűzparanccsal rendelkező MiG-25PD géppárt emeltek, de azokat könnyedén hátulról meglepték, majd kimanőverezték a tűzparancsról mit sem sejtő F-14A Tomcat pilóták.

vega-lib.jpg


Ezután a Szurt-i Sz-200VE Vega-E nagyhatótávolságú légvédelmi rakéta komplexum indított három rakétát a 115km-re repülő F-14A vadászgépekre, de azok az E-2C Hawkeye légtérellenőrző figyelmeztetésére az indítás után 25-30 másodperccel a radarhorizont alá süllyedtek, így a félaktív önirányítású V-880E légvédelmi rakéták elvesztették céljukat, majd ártalmatlanul a tengerbe hullottak.

Vega-lib2.jpg

Az AGM-88 HARM rádiólokátor elleni rakéta első éles indításával eltalálta a Szurt-i Sz-200VE Vega-E légvédelmi rakéta komplexum 5N62VE RPC célmegvilágító lokátorát.

Aznap éjszaka az “Operation Prairie Fire” művelet keretében az amerikaiak haditengerészet A-6E Intruder vadászbombázó gépei
  • AGM-86A Harpoon rakétával elsüllyesztették a líbiai haditengerészet francia gyártmányú Combattante-IIG osztályú Beir Glulud rakétás naszádját, amely Miszráta kikötőjéből kifutva 24 csomóval haladt az amerikai flottakötelék felé.
  • Rockeye kazettás bombával megrongálták a szovjet gyártmányú pr.1234E Ovod-E osztályú Ean Al Gazala korvettjét, amely Bengázi kikötőjéből futott ki, és haladt az amerikai flottakötelék felé.
  • Rockeye kazettás bombával megrongálták, majd AGM-86A Harpoon rakétával elsüllyesztették a szovjet gyártmányú pr.1234E Ovod-E osztályú Ean Zaquit korvettjét, amely Bengázi kikötőjéből kifutva 25 csomóval haladt az amerikai flottakötelék felé.
A-7E Corsair vadászbombázó géppárja AGM-88 HARM rádiólokátor elleni rakétával eltalálta a Szurt-i Sz-200VE Vega-E légvédelmi rakéta komplexum 5N62VE RPC célmegvilágító lokátorát.

Ali Thani:
“A légierő vezetése meg volt győződve arról, hogy a szovjet technika csak ócskavas az amerikaiakkal szemben, így hogy minimalizálják a veszteségeket, nem engedtek azon az éjszaka repülni minket.”

Április 5-én, egy Nyugat Berlini diszkót terrortámadás ért, ami 229 sebesült mellett 3 áldozattal járt.

EDC.jpg

“Operation El Dorado Canyon”

Tíz nappal később, az “Operation El Dorado Canyon” művelet keretében hajnali 2-kor, az amerikai légierő F-111F Aardwark, és az amerikai haditengerészet A-6E Intruder gépei öt líbiai célpontot bombáztak:
  • Moammer Kadhafi rezidenciáját Tripoliban
  • Tripoli melletti haditengerészeti bázist
  • Tripoli nemzetközi repterét, ahonnan a 1023. vadászrepülő század MiG-23MLD vadászrepülőivel üzemelt.
  • Egy laktanyát Bengáziban
  • Bengázi melletti Benina repterét, ahol a 1024. vadászrepülő század MiG-23MLD vadászrepülőivel üzemelt.
A támadás ideje alatt, a líbiai légierő összes gépe ismét a földön maradt.

image016.png

SR-71 Blackbird felderítő által készített kép Benina repteréről, a bombázás után

Abdelmajid Tayari:
„Két géppárral is repültünk őrjáratot azon az éjjelen.
Mi éjfél után, 01:00-kor szálltunk le, a másik géppár 01:30-kor.
Miután a négy MiG-23MLD vadászgépünket megtankolták, én átadtam a gépet a váltásnak, és családos emberként hazaindultam.
Aznap éjjel nyolc felfegyverzett géppel adott a századunk készültséget, négy gép a 33-as kifutópálya négy a 15-ös kifutópálya parkolóján várakozott, első fokozatban, pilótákkal a gépekben ülve.
01:55-kor a toronyból rádión utasították őket, hogy ugorjanak ki a gépeikből, és keressenek fedezéket!!!
A kismagasságon a reptér fölé érkező A-6E Intruder vadászbombázók megszórták a parkolót kazettás bombákkal, illetve lebombázták a régi századpihenő épületét is, amit már évek óta nem használtunk.”


1987-ben a század MiG-23MLD vadászgépei ismét a csádi határnál, Ma'ten es-Sarra illetve Tanoua légibázisáról üzemeltek.
Abdelmajid Tayari:
“1987 áprilisában Wadi Doum lerohanásakor, egy légi vezetési pontnak átalakított Il-76-os teherszállítót kísértem.
Az RSzBN navigációs rendszer segítésével könnyen tájékozódtunk az amúgy kietlen sivatag fölött.”


001.jpg

Csádban harcoló franciák, amerikai FIM-92 Stinger kézi légvédelmi rakétával

Ali Thani ezredes:
„1987 október 8-án Dia ad-Din kapitány Szu-22 vadászbombázó gépét az amerikaiak által Csádnak szállított FIM-92 Stinger kézi légvédelmi rakétával lelőtték.
Mig-23BN gépemmel a helyszínre siettem, és meg is láttam a roncsot, úgyhogy a Mi-8-as helikopterünk érkezéséig őrjáratozásba kezdtem.
A következő pillanatban azonban az én gépemet is FIM-92 Stinger találat érte, így én is katapultáltam.
Végül engem kimentettek a Mi-8-as helikopterrel, Dia ad-Din kapitány viszont csádi fogságba esett.”


1988-ban francia és amerikai különleges alakulatok segítségével, a csádi csapatok visszafoglalták az Aouzou sávot, a líbiaiak ezután tűzszünetet kötöttek.
Végül 1994-ben a hágai Nemzetközi Bíróság, az Aouzou-sáv feletti szuverenitásról Csád javára döntött.

TCS.jpg

F-14A Tomcat kamerájának képkockáján Jamal Founas főhadnagy MiG-23MF gépe annak lelövése előtti pillanatban

1989 január 4-én a Kréta mellett hajózó amerikai CV-67 USS John F Kennedy repülőgép hordozó Tobruk előtt őrjáratozó F-14A Tomcat géppárjára 11:50-kor a líbiai 1050. vadászrepülő ezred MiG-23MF készültségi géppárját emelték.
A MiG-23MF vadászgépek fegyverzetét egy-egy R-24R, és R-24T, illetve két R-60MK rakéta alkotta.
Sa’ad al-Kreymi kapitány, és Jamal Founas főhadnagy 3000m-re emelkedett, és 830km/h-ra gyorsítva repültek az amerikai géppár felé, mit sem sejtve arról, hogy ezúttal az amerikai pilótáknak van tűzparancsuk.
Amikor szembe repülve 19km-re megközelítették egymást, a vezér F-14A Tomcat indított egy AIM-7 Sparrow félaktív önirányítású légiharc rakétát, majd 16km-nél egy újabbat.
Eleinte úgy tűnt, hogy a két Sparrow követi célját, de amikor a líbiaiak egy balfordulót kezdtek, mindkét látótávolságon túli légiharc rakéta elvesztette célját.
Ekkor a két F-14A Tomcat szétvált, az egyik jobbra, a másik balra, hogy megossza a támadókat.
Mivel a líbiai géppár a kísérő manőverét követték, így az visszafordult feléjük és 10km távolságból indította AIM-7 Sparrow rakétáját, ami a vezér MiG légbeömlő nyílását találta el, hatalmas tűzgolyóvá változtatva a gépet.
Eközben a vezér F-14A Tomcat beült a líbiai MiG-23MF kísérő gépe mögé, és a fegyverzeti kapcsolók hibás állásának korrekciója után, pilótája indította AIM-9 Sidewinder infravörös önirányítású légiharc rakétáját ami a cél fölött robbant.
Mindkét líbiai pilóta sikeresen katapultált, de nem találták meg őket.

A szovjetek ezután felajánlották Líbia részére az exportra éppen elérhetővé vált MiG-29 9-12B (gyártmány) vadászgép megvásárlását, amit tesztelés után a líbiaiak visszautasítottak, mivel szerintük:
  • A MiG-29 lokátora nem jelent különösebb előrelépést a MiG-23MLD gépeikben lévő Szapfir-23MLA-2-höz képest.
  • Maximál gázon a két hajtómű üzemanyag fogyasztása túl magas, ráadásul eléggé füstölnek is, megkönnyítve légiharc kezdetén a gép vizuális észlelését.
  • A felkínált MiG-29 ára a korábban beszerzett MiG-23MLD vadászgép árának négyszerese volt.


Következik Algéria...
 
T

Törölt tag 1945

Guest
Algéria


20200811-094237.jpg

Algériai MiG-23MF felszállás előtt, fegyverzetét egy-egy R-23R, és R-23T, illetve két R-60MK rakéta alkotja. Törzse alatt póttartályt hordoz.

A MiG-23BN gépek 1976-ban történt viszonylag fájdalommentes rendszerbe állítása után, 1982-ben 16 darab MiG-23MF vadászgépet rendeltek, amik a 14. vadászrepülő század keretébe kerültek Ouragla bázisán, 500km-re délre a Földközi tenger partjától, a Szahara közepén.
Az új gépeket is gond nélkül üzemeltették, egyedül 1985-ben történt egy rejtélyes eset, a mikor egy gép rutin gyakorló útvonal repülés közben eltűnt, hiába próbálták a sivatagban helikopterekkel kutatni, sem a gép, sem a pilótája nem került elő.
A szóbeszédek szerint, vagy átszökött Líbiába, vagy gépével a pilóta zsoldosnak állt valahol Afrikában...

P-00213-695x607.jpg

A Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSz) Tuniszi főhadiszállásának 1985-ös bombázása, izraeli F-15B Eagle pilótafülkéjéből fotózva.

Az 1985-ös Tunéziai támadás után, a PFSz következő kongresszusát 1988 novemberében Algériába szervezték, és a résztvevők közül szinte mindenki biztos volt benne, hogy az Izraeli Légierő ismét lecsap a résztvevőkre.

PFSz.jpg

Club des Pins hotel

Az Algériai fővárostól 20km-re nyugatra a tengerparton fekvő Club des Pins hotel környékét lezárták, egy 2K12 Kvadrát mobil légvédelmi osztályt telepítettek mellé, és légtérzárlatot rendeltek el.
Folyamatosan egy-egy MiG-25PD és MiG-23MF géppár őrjáratozott, előbbi nagy, utóbbi közepes magasságon a konferencia teljes időtartalma alatt.

1988 november 10-én az algériai légvédelem lokátorai a Földközi tenger felett közepes magasságon, kelet felől két közeledő köteléket észleltek, melyek sem bejelentett katonai tevékenységhez, sem civil repüléshez nem voltak köthetőek.
Azonnal emelték a készültségi géppárokat, így egy-egy újabb MiG-25PD és MiG-23MF géppár csatlakozott a hotel felett őrjáratozó négy géphez.
A feszültség egyre csak nőtt, ahogy újabb immáron Tunéziai radarok is észlelték a keletről közeledő kötelékeket.

Radhouen:
“Egy ideig egyenesen felénk repültek, majd egyszer csak mindkét kötelék visszafordult, és a Földközi tenger felett kelet felé távozott.
Nem hiszem hogy megijedtek volna tőlünk, de ők alapvetően csak a PFSz vezetését akarták elkapni, nulla veszteség árán.
Gondolom észlelték az üzemelő radarjainkat, ezért úgy döntöttek, hogy inkább lefújják a támadást.”




Következik Irak...