Sok-sok véleményt és szemléletet torzít a hidegzuhanyként hatott Sivatagi Vihar és abban a fölényes amerikai légigyőzelem.
Ez ráadásul egybeesik a VSz megszűnésével és a kelet-európai rendszerváltással. A Nyugat felé fordulással.
Sokan hitték azt, hogy emiatt a VSz hadereje a nyolcvanas években is messze elmaradt a NATO-tól, mert a kilencvenes évek elejétől kezdve, különösen a NATO csatlakozással egy időben lezajlott 1999-es Jugoszlávia elleni légiháború lezártával világos volt, hogy micsoda fölényben voltak a nyugati gépek pár MiG-29-essel szemben.
A 90-es években látott NATO-USA légi harcászat (AIM-120 AMRAAM, E-3 AWACS, légiutántöltés, jelentős számbeli fölény, stb) alapján alakult ki az a kép, hogy akkor ez biztos ugyanilyen fölény volt a 80-as években is, mert a gépek ugyanazok voltak.
A szokásos laikus kérdés, hogy "melyik a jobb, az F-16 vagy a MiG-29?", meg hogy a repülőnapokon a MiG-29-es "lemossa" az F-16-ost az égről... szóval ez már eleve abból ered, hogy a népek a híradókból, a kilencvenes évekbeli helyi háborúkból, meg az ekkortályt igen népszerű nemzetközi repülőnapokból tájékozódtak pro és kontra.
Holott az F-15-ös kiváló szereplésében kulcsfontosságú volt, hogy valahogy az AIM-7 Sparrow is több esetben ért célba, mint egy R-23-as, vagy R-24-es.
A vakon repített iraki MiG-23-asok álló célt jelentettek az amerikaiaknak és ez rendszer szintű hiba, nem típus függő.
Viszont az F-15-ösből se volt minden bokorban, szóval nem 1:1-ben kell számolni a VSz MiG-23 vsa F-15 csörtét.
A kilencvenes évektől megjelenő AMRAAM pedig egy elképesztően hatékony fegyverrendszer, datalink nélkül is nagyban segítette az 1999-es légi hadjárat F-15-ös és F-16-os pilótáit.
Az AWACS is óriási segítség, ahogy az azóta általánossá vált légiutántöltés is.
Teoretikusan, ha egy lelakott MiG-23MSz-be, mint repülő platformba berkaták volna az F-16-os radarját, integrálták volna az AIM-120-ast mint fegyvert, AWACS támogatta volna a gépet, a besugárzásjelző egy hatékony valami lett volna és francia utántöltőcsonkon keresztül órákig a levegőben tudták volna tartani, akkor az egy félelmetes, sok légigyőzelmes típus lenne. Pont ezek teszik ma naggyá a nyugati gépeket.
De ezeknek a képességeknek a zöme a 80-as években még Nyugaton se állt mindenhol rendelkezésre.