MiG-23 Flogger (Mikojan-Gurjevics)

[Allesmor Obranna]

KC135 flotta már megvolt.

A KC-135-ös flotta persze, hogy már megvolt, a hatvanas évek eleje óta rendelkezésre állt.
Csak főleg a B-52-esek, B-1B-k és FB-111-esek számára.
Erről írta Galcom, hogy a 80-as évek végéig az európai USAF és a NATO többi tagállamának harcászati repülői számára a tanker flotta nem nagyon volt igénybevehető támogatás.

 

[Törölt tag 1945]

Mármint a 80-as évek végén.

pontosan, csak typo volt.
90-es évek végén már tán egyik típus sem repült...

 

[fip7]

Hpasp

Először is meg szeretném köszönni a munkádat, amit ezen írások elkészítésébe beleraksz!
Úgy gondolom, hogy abszolút hiánypótló alkotások!

Az írásod alapján viszont továbbra is azt gondolom, hogy a MIG-23 egy nagyon elbaszott repülőgép típus volt, amibe kár volt pénzt öntenie az SZU-nak.
Szerintem ha nem lett volna óriási lobbi ereje a MIG irodának, akkor nem tudták volna ezt a sz@rt átnyomni a rendszeren.
(Elég csak abba bele gondolni, hogy vele egy időben készült a Szu-15 és a MIG-25 is. Vagy, hogy a MIG-21 BIS milyen jó ár/érték aránnyal bírt vele szemben)

 

[Allesmor Obranna]

Kérdés, hogy az F-104ASA gépekkel szembeni harc során a különféle magasságokon és sebességeken realizálható túlterhelhetőség és fordulékonyság paraméterek mennyire kerültek volna érvényre?
Hozzátenném, nem csak a sármelléki MiG-23M és a pápai MiG-23MF gépeket kell néznünk, hanem 1986-87-ig a kiskunlacházi MiG-23MLD-ket is.
Viszont az olasz gépek BVR képességei egy tömeges légi konfrontációnál lehet, hogy elejét vették volna a manőverező légiharcoknak.

 

[mlace]

És ez csak az F-14A...
Amihez képest az F-15 és F-16 még egy másik kategória vagy az F-14B


Az írásbólnaz derül ki,hogy végig alárendelt szerep jutott a 23-asoknak, viszont ha egy kicsit jobban szetnézünk pl az európai NATO takokközt akkor azt latjuk,hogy F-16 elterjedéséig egyáltalán nem lett volna annyira lefutott a meccs mint ami aKözel-Keleten volt.Sőt ha az F-15-ösök tömegére gondolok akor egyertelmű az előby.Igazaból az F-4 és a Mirage F1 volt az ami megfelelő erőt tudo
Közelről az F-5-ösök is.

1-2 év késéssel jött a 4 gen nyugat Európába a míg 23-as hoz képest!

Hpasp

Először is meg szeretném köszönni a munkádat, amit ezen írások elkészítésébe beleraksz!
Úgy gondolom, hogy abszolút hiánypótló alkotások!

Az írásod alapján viszont továbbra is azt gondolom, hogy a MIG-23 egy nagyon elbaszott repülőgép típus volt, amibe kár volt pénzt öntenie az SZU-nak.
Szerintem ha nem lett volna óriási lobbi ereje a MIG irodának, akkor nem tudták volna ezt a sz@rt átnyomni a rendszeren.
(Elég csak abba bele gondolni, hogy vele egy időben készült a Szu-15 és a MIG-25 is. Vagy, hogy a MIG-21 BIS milyen jó ár/érték aránnyal bírt vele szemben)

Nem volt annyira rossz típus csak vele egy időben már az Usanál és a főbb szövetségesei él 4 gen típusok kezdek el terjedni.70-es évek elejétől F14/F15 80-tól F16/F18.

 

[molnibalage]

1-2 év késéssel jött a 4 gen nyugat Európába a míg 23-as hoz képest!

Ez ebben a formában pontatlan. Az első F-15-ös alakulatok igen, de kis számban. Azok 1980 táján érték el a 100-as bevethető nagyságrendet. Az F-16-os még később, az európai F-16 még egy fél lépéssel később.
A nem szovjet VSz tagországokban nagyjából akkor kezdett terjedni az F-16, amikor a 23MF vagy ML.

Nem volt annyira rossz típus csak vele egy időben már az Usanál és a főbb szövetségesei él 4 gen típusok kezdek el terjedni.70-es évek elejétől F14/F15 80-tól F16/F18.

Az első F-15 század hadrafoghatósága volt 1976. Az már az évtized második fele.

 

[mlace]

Ez ebben a formában pontatlan. Az első F-15-ös alakulatok igen, de kis számban. Azok 1980 táján érték el a 100-as bevethető nagyságrendet. Az F-16-os még később, az európai F-16 még egy fél lépéssel később.
A nem szovjet VSz tagországokban nagyjából akkor kezdett terjedni az F-16, amikor a 23MF vagy ML.


Az első F-15 század hadrafoghatósága volt 1976. Az már az évtized második fele.

Lényegen nem változtat hogy a korai 4 gen gépekkel kezdett elterjedni a 23-as!Ahol meg bevetésre került legtöbbször ezekkel került szembe!

 

[Capslock27]

1-2 év késéssel jött a 4 gen nyugat Európába a míg 23-as hoz képest!

Nem volt annyira rossz típus csak vele egy időben már az Usanál és a főbb szövetségesei él 4 gen típusok kezdek el terjedni.70-es évek elejétől F14/F15 80-tól F16/F18.

.
.
Na hát ez jó! Nem volt rossz gép a MiG-23ML, csak mondjuk a vietnami háború legelején kellett volna harcban lennie. Ha meg már Koreában is ott lett volna, még nagyobbat szólt volna!

 

[Galcom]

Helló!

Lényegen nem változtat hogy a korai 4 gen gépekkel kezdett elterjedni a 23-as!Ahol meg bevetésre került legtöbbször ezekkel került szembe!

Mikor az USAF első százada hadrafoghatóvá vált F-15-el (ahogy molnibalage monda: )

Az első F-15 század hadrafoghatósága volt 1976.

A Szovjet Frontlégierőnél és Légvédelemnél már több mint 20 ezrednél repült a MiG-23-as!




Aztán:

Az első F-15-ös alakulatok igen, de kis számban. Azok 1980 táján érték el a 100-as bevethető nagyságrendet.

ekkor már a Szovjet Frontlégierőnél és Légvédelemnél már bő 40(!) ezrednél repült a MiG-23-as!



Ezek a számok nem támasztják alá, hogy akkor terjedt volna el a MiG-23-as, mint a nyugati 4 gen gépek.

 

[Capslock27]

Dehogynem, teljesen más hadszíntéren üzemeltünk volna.
A Sármelléki és Pápai MiG-23M/MF-ek ellenfelei a 90-es évek végén ténylegesen az olasz F-104ASA gépek lettek volna.

.
.
1954-ben jött létre egy amerikai-olasz egyezmény, és 1955-től elkezdte az USAF aktivan használni az avianoi bázist, ami azután később tetszhalott állapotba zsugorodott, de ahogy a Desert Strom előtt is nagyon gyorsan reaktiválták és felpörgették, egy esetleges NATO-VSZ összecsapás felkészülési, verbális időszakában is ugyanez történt volna, gyorsan települt volna oda érdemi amerikai légierő.

 

[Capslock27]

pontosan, csak typo volt.
90-es évek végén már tán egyik típus sem repült...

.
.
.
NAGYON JÓ AZ IRÁSOD!
.
Irak-Irán között 1986-87-ben ment a harc, iráni minőségi fölénnyel. Majd egyszercsak 1988-ra azt irod: "Áprilisban a Faw félsziget visszafoglalása után, lassan kialakult a teljes iraki légifölény, az irakiak szinte ott és azt bombáztak amit akartak."
Ez hogy jött ki igy hirtelen? Ez nem jön át a szövegből. Ha csinálsz átdolgozást, ezt a fordulatot még részletezhetnéd egy bekezdéssel.

 

[Allesmor Obranna]

Sok-sok véleményt és szemléletet torzít a hidegzuhanyként hatott Sivatagi Vihar és abban a fölényes amerikai légigyőzelem.
Ez ráadásul egybeesik a VSz megszűnésével és a kelet-európai rendszerváltással. A Nyugat felé fordulással.
Sokan hitték azt, hogy emiatt a VSz hadereje a nyolcvanas években is messze elmaradt a NATO-tól, mert a kilencvenes évek elejétől kezdve, különösen a NATO csatlakozással egy időben lezajlott 1999-es Jugoszlávia elleni légiháború lezártával világos volt, hogy micsoda fölényben voltak a nyugati gépek pár MiG-29-essel szemben.
A 90-es években látott NATO-USA légi harcászat (AIM-120 AMRAAM, E-3 AWACS, légiutántöltés, jelentős számbeli fölény, stb) alapján alakult ki az a kép, hogy akkor ez biztos ugyanilyen fölény volt a 80-as években is, mert a gépek ugyanazok voltak.
A szokásos laikus kérdés, hogy "melyik a jobb, az F-16 vagy a MiG-29?", meg hogy a repülőnapokon a MiG-29-es "lemossa" az F-16-ost az égről... szóval ez már eleve abból ered, hogy a népek a híradókból, a kilencvenes évekbeli helyi háborúkból, meg az ekkortályt igen népszerű nemzetközi repülőnapokból tájékozódtak pro és kontra.

Holott az F-15-ös kiváló szereplésében kulcsfontosságú volt, hogy valahogy az AIM-7 Sparrow is több esetben ért célba, mint egy R-23-as, vagy R-24-es.
A vakon repített iraki MiG-23-asok álló célt jelentettek az amerikaiaknak és ez rendszer szintű hiba, nem típus függő.
Viszont az F-15-ösből se volt minden bokorban, szóval nem 1:1-ben kell számolni a VSz MiG-23 vsa F-15 csörtét.
A kilencvenes évektől megjelenő AMRAAM pedig egy elképesztően hatékony fegyverrendszer, datalink nélkül is nagyban segítette az 1999-es légi hadjárat F-15-ös és F-16-os pilótáit.
Az AWACS is óriási segítség, ahogy az azóta általánossá vált légiutántöltés is.

Teoretikusan, ha egy lelakott MiG-23MSz-be, mint repülő platformba berkaták volna az F-16-os radarját, integrálták volna az AIM-120-ast mint fegyvert, AWACS támogatta volna a gépet, a besugárzásjelző egy hatékony valami lett volna és francia utántöltőcsonkon keresztül órákig a levegőben tudták volna tartani, akkor az egy félelmetes, sok légigyőzelmes típus lenne. Pont ezek teszik ma naggyá a nyugati gépeket.

De ezeknek a képességeknek a zöme a 80-as években még Nyugaton se állt mindenhol rendelkezésre.

 

[molnibalage]

Helló!



Mikor az USAF első százada hadrafoghatóvá vált F-15-el (ahogy molnibalage monda: )



A Szovjet Frontlégierőnél és Légvédelemnél már több mint 20 ezrednél repült a MiG-23-as!




Aztán:


ekkor már a Szovjet Frontlégierőnél és Légvédelemnél már bő 40(!) ezrednél repült a MiG-23-as!



Ezek a számok nem támasztják alá, hogy akkor terjedt volna el a MiG-23-as, mint a nyugati 4 gen gépek.

Nekem is ez volt az érzésem, de adataim csak a nyugati gépekről vannak.

 

[Törölt tag 1945]

Kérdés, hogy az F-104ASA gépekkel szembeni harc során a különféle magasságokon és sebességeken realizálható túlterhelhetőség és fordulékonyság paraméterek mennyire kerültek volna érvényre?
Hozzátenném, nem csak a sármelléki MiG-23M és a pápai MiG-23MF gépeket kell néznünk, hanem 1986-87-ig a kiskunlacházi MiG-23MLD-ket is.
Viszont az olasz gépek BVR képességei egy tömeges légi konfrontációnál lehet, hogy elejét vették volna a manőverező légiharcoknak.

Hát ha figyelmesen olvastad, az iraki légiharc leírásokat, akkor abból azért átjön, hogy az AIM-7 -est az amcsi pilóták miért 'MISSile'-nek hívták, és nem 'HITtie'-nek.


A sivatagi vihar alatt valami 33% volt a találati aránya. (71 indítás / 24 találat)

 

[Törölt tag 1945]

.
.
.
NAGYON JÓ AZ IRÁSOD!
.
Irak-Irán között 1986-87-ben ment a harc, iráni minőségi fölénnyel. Majd egyszercsak 1988-ra azt irod: "Áprilisban a Faw félsziget visszafoglalása után, lassan kialakult a teljes iraki légifölény, az irakiak szinte ott és azt bombáztak amit akartak."
Ez hogy jött ki igy hirtelen? Ez nem jön át a szövegből. Ha csinálsz átdolgozást, ezt a fordulatot még részletezhetnéd egy bekezdéssel.

Pedig említettem.
Az Irániak alapvetően végig amcsi embargó alatt harcoltak, és a vége felé elfogytak a működő képes AIM-54A Phoenix rakéták.

 

[Törölt tag 1945]

.
.
1954-ben jött létre egy amerikai-olasz egyezmény, és 1955-től elkezdte az USAF aktivan használni az avianoi bázist, ami azután később tetszhalott állapotba zsugorodott, de ahogy a Desert Strom előtt is nagyon gyorsan reaktiválták és felpörgették, egy esetleges NATO-VSZ összecsapás felkészülési, verbális időszakában is ugyanez történt volna, gyorsan települt volna oda érdemi amerikai légierő.

Alapvetően a 401st FW-hez tartozott Aviano.
1970-ig F-100D Super Sabre gépekkel repültek
70..73 között F-4E Phantom-II típussal, amikor a gépeik Izraelben kötöttek ki, és ők így a maradék F-4C gépekre fanyalodtak.
78-ban tovább léptek, F-4C -> F-4D.
83-ban jött meg az első F-16A, majd 89-ben az F-16C Block-30.

Maga a wing, hogy a mi első nuki csapásainktól védve legyenek, a Spanyolországi Torrejon bázisán települt, és csak a nekünk szánt B-61 csomagjaikat őrizték Avianóban, megerősített tárolóban a reptéren.
Balhé esetén a terv áttelepülés Avianóba, feltankolás és nuki felfegyverzés után jöhetett volna a csapásmérés Magyarországi célpontok ellen.

 

[Allesmor Obranna]

Hát ha figyelmesen olvastad, az iraki légiharc leírásokat, akkor abból azért átjön, hogy az AIM-7 -est az amcsi pilóták miért 'MISSile'-nek hívták, és nem 'HITtie'-nek.


A sivatagi vihar alatt valami 33% volt a találati aránya. (71 indítás / 24 találat)

És akkor ehhez képest nézd az R-3Sz, R-23R és R-23T illetve az R-24-es rakétacsalád találati arányát. Lehet, hogy az AIM-7-es nem volt egy nagy találati arányú rakétatípus, de én azt írtam:
"Holott az F-15-ös kiváló szereplésében kulcsfontosságú volt, hogy valahogy az AIM-7 Sparrow is több esetben ért célba, mint egy R-23-as, vagy R-24-es."

 

[molnibalage]

Sok-sok véleményt és szemléletet torzít a hidegzuhanyként hatott Sivatagi Vihar és abban a fölényes amerikai légigyőzelem.
Ez ráadásul egybeesik a VSz megszűnésével és a kelet-európai rendszerváltással. A Nyugat felé fordulással.
Sokan hitték azt, hogy emiatt a VSz hadereje a nyolcvanas években is messze elmaradt a NATO-tól, mert a kilencvenes évek elejétől kezdve, különösen a NATO csatlakozással egy időben lezajlott 1999-es Jugoszlávia elleni légiháború lezártával világos volt, hogy micsoda fölényben voltak a nyugati gépek pár MiG-29-essel szemben.
A 90-es években látott NATO-USA légi harcászat (AIM-120 AMRAAM, E-3 AWACS, légiutántöltés, jelentős számbeli fölény, stb) alapján alakult ki az a kép, hogy akkor ez biztos ugyanilyen fölény volt a 80-as években is, mert a gépek ugyanazok voltak.
A szokásos laikus kérdés, hogy "melyik a jobb, az F-16 vagy a MiG-29?", meg hogy a repülőnapokon a MiG-29-es "lemossa" az F-16-ost az égről... szóval ez már eleve abból ered, hogy a népek a híradókból, a kilencvenes évekbeli helyi háborúkból, meg az ekkortályt igen népszerű nemzetközi repülőnapokból tájékozódtak pro és kontra.

Holott az F-15-ös kiváló szereplésében kulcsfontosságú volt, hogy valahogy az AIM-7 Sparrow is több esetben ért célba, mint egy R-23-as, vagy R-24-es.
A vakon repített iraki MiG-23-asok álló célt jelentettek az amerikaiaknak és ez rendszer szintű hiba, nem típus függő.
Viszont az F-15-ösből se volt minden bokorban, szóval nem 1:1-ben kell számolni a VSz MiG-23 vsa F-15 csörtét.
A kilencvenes évektől megjelenő AMRAAM pedig egy elképesztően hatékony fegyverrendszer, datalink nélkül is nagyban segítette az 1999-es légi hadjárat F-15-ös és F-16-os pilótáit.
Az AWACS is óriási segítség, ahogy az azóta általánossá vált légiutántöltés is.

Teoretikusan, ha egy lelakott MiG-23MSz-be, mint repülő platformba berkaták volna az F-16-os radarját, integrálták volna az AIM-120-ast mint fegyvert, AWACS támogatta volna a gépet, a besugárzásjelző egy hatékony valami lett volna és francia utántöltőcsonkon keresztül órákig a levegőben tudták volna tartani, akkor az egy félelmetes, sok légigyőzelmes típus lenne. Pont ezek teszik ma naggyá a nyugati gépeket.

De ezeknek a képességeknek a zöme a 80-as években még Nyugaton se állt mindenhol rendelkezésre.

Röviden és tömören, a vázra felrakták az izmokat időben és a harcos mögötte álltak a távolba és jól látó vezérek.
Ezek összességében csak késve és nyomokban voltak meg a szovjeteknél.

Az F-15 SV előnye nagyon komolyan épült azért az F-pole képessége, amit csak az AIM-7M adott meg. F-15A + AIM-7F és CW rávezetés még a 23-asok ellen is mást mutatott volna, nemhogy a kevés Szu-27 és MiG-29 ellen.

Hát ha figyelmesen olvastad, az iraki légiharc leírásokat, akkor abból azért átjön, hogy az AIM-7 -est az amcsi pilóták miért 'MISSile'-nek hívták, és nem 'HITtie'-nek.


A sivatagi vihar alatt valami 33% volt a találati aránya. (71 indítás / 24 találat)

Én ennek a duplját ismerem találati aránynak olyan 60% táját.

 

[borisz]

Sok-sok véleményt és szemléletet torzít a hidegzuhanyként hatott Sivatagi Vihar és abban a fölényes amerikai légigyőzelem.
Ez ráadásul egybeesik a VSz megszűnésével és a kelet-európai rendszerváltással. A Nyugat felé fordulással.
Sokan hitték azt, hogy emiatt a VSz hadereje a nyolcvanas években is messze elmaradt a NATO-tól, mert a kilencvenes évek elejétől kezdve, különösen a NATO csatlakozással egy időben lezajlott 1999-es Jugoszlávia elleni légiháború lezártával világos volt, hogy micsoda fölényben voltak a nyugati gépek pár MiG-29-essel szemben.
A 90-es években látott NATO-USA légi harcászat (AIM-120 AMRAAM, E-3 AWACS, légiutántöltés, jelentős számbeli fölény, stb) alapján alakult ki az a kép, hogy akkor ez biztos ugyanilyen fölény volt a 80-as években is, mert a gépek ugyanazok voltak.
A szokásos laikus kérdés, hogy "melyik a jobb, az F-16 vagy a MiG-29?", meg hogy a repülőnapokon a MiG-29-es "lemossa" az F-16-ost az égről... szóval ez már eleve abból ered, hogy a népek a híradókból, a kilencvenes évekbeli helyi háborúkból, meg az ekkortályt igen népszerű nemzetközi repülőnapokból tájékozódtak pro és kontra.

Holott az F-15-ös kiváló szereplésében kulcsfontosságú volt, hogy valahogy az AIM-7 Sparrow is több esetben ért célba, mint egy R-23-as, vagy R-24-es.
A vakon repített iraki MiG-23-asok álló célt jelentettek az amerikaiaknak és ez rendszer szintű hiba, nem típus függő.
Viszont az F-15-ösből se volt minden bokorban, szóval nem 1:1-ben kell számolni a VSz MiG-23 vsa F-15 csörtét.
A kilencvenes évektől megjelenő AMRAAM pedig egy elképesztően hatékony fegyverrendszer, datalink nélkül is nagyban segítette az 1999-es légi hadjárat F-15-ös és F-16-os pilótáit.
Az AWACS is óriási segítség, ahogy az azóta általánossá vált légiutántöltés is.

Teoretikusan, ha egy lelakott MiG-23MSz-be, mint repülő platformba berkaták volna az F-16-os radarját, integrálták volna az AIM-120-ast mint fegyvert, AWACS támogatta volna a gépet, a besugárzásjelző egy hatékony valami lett volna és francia utántöltőcsonkon keresztül órákig a levegőben tudták volna tartani, akkor az egy félelmetes, sok légigyőzelmes típus lenne. Pont ezek teszik ma naggyá a nyugati gépeket.

De ezeknek a képességeknek a zöme a 80-as években még Nyugaton se állt mindenhol rendelkezésre.

Azt nem igen értettem, hogy fel-fel küldtek pár magányos gépet, hogy lesz, ami lesz.
Mire számítottak?

 

[Allesmor Obranna]

Én ennek a duplját ismerem találati aránynak olyan 60% táját.

Kővári Laci súgott most nekem, hogy az a 71 rakéta nem az összes indítás volt.
Ennyi hiányzott a háború végén a leltárból, de ebből csak 44 indítás történt a hadműveletek során.
30 gépet találtak el, de csak 24 gép zuhant le (ebből 19 lelövés volt látóhatáron túli).

A maradék 27 darab rakéta az a lelőtt gépekkel, vagy véletlen vészoldás során, (volt, hogy egyszerre négy is leoldásra került) indítás nélkül veszett oda.