Valóban, még a legutóbbi időkben is felmerült, hogy a végleges verzióban benne lesz a TVC, de ezt komolyan venni már már nem igazán lehet.
Videók (a TVC-t itt épp nem említik):
A MiG minden szalmaszálba belekapaszkodik, mond mindenfélét. Hosszú-hosszú évekkel ezelőtt, bárminemű kül- és belföldi érdeklődés nélkül lezárult a MiG saját OVT programja. Manufakturális szinten, barkácsolnak össze mindenféle madarakat, miközben gyúrják-masszírozzák a hol MiG-29M2-nek, hol MiG-35-nek nevezett masinájukat. Ez utóbbi végül egy szárazföldiesített MiG-29K/KUB lett, de fixen rögzített szárnyakkal. A MiG azon is spórolt, hogy az együléses gépek saját kabintetőt kapjanak, nyílván azon is spóroltak, hogy a K felhajtható szárnyait lecseréljék egy hasonló méretű, nem felhajthatóra. Az még oké, hogy a tengerész verzió erősebb futóját megkapta a gép. Az ilyesmi soha nem is árt, bár egy kis plusz tömeg. Az is oké, hogy a K nagyobb szárnyát is megkapta. Ne feledjük, anno a 9.15-ös M és a 9.31-es K is abban különbözött, hogy a K szárnya nagyobb fesztávú volt és felhajtható. Majd az M elhalt, a K-nál kellett tovább lépni, Krüger-lapokkal ellátni a LERX-et, meg valamit csinálni az íveléssel. Erre született az a hatalmas, már-már otromba fékszárny, azzal a hatalmas kitérítési szögével.
Ezután jött az MMRCA tender, amire - logikusan - a 9.15 M egyik példányának kétülésessé alakításával indultak (ekor még ezt hívták MiG-29M2-nek), de menet közben azt - az amúgy nem hülyeség - ötletet találták ki, hogy a további költségfaragások jegyében, ha már egyszer úgyis eladták az indiánoknak a felélesztett K/KUB gépeket, akkor ez utóbbi variánsból csinálták meg az M2-t. Amit marketing okokból (F-35, Szu-35) MiG-35-nek kezdtek hívni.
De, hogy olcsó legyen, a szárny maradt a felhajtható, csak utólag fixen lerögzítve. Azaz, ott figyel bennük a hajlítási keresztmetszetnél a dupla megerősített borda és talán csak az extra hidraulika lett eltávolítva.
Az OVT egy külön kísérleti program volt amihez egyetlen gépet építettek át. A 9.15-ös M gépekből a 6. prototípust, a 156-os számút. Végighaknizták a géppel a világot (korábban ez a 156-os M repkedett a nyugat európai ersókon, meg néha a 155-ös is), de igazából senkit se érdekelt a vektorálós MiG.
Majd nyilván bejelentették, hogy ez csak egy fúvócső szett, tehát tessék csak figyelni a kétüléses MiG-29M2/35-öt és ha kell, akkor meg lehet rendelni OVT rendszerrel, meg anélkül is.
Az anélkül megoldás győzött, mostanra már se a Klimov, se a MiG nem gondolja komolyan a tolóerő vektorálást, annak ellenére se, hogy nem is olyan rég (persze) ezt is beígérték.
Amúgy sajnos nem az első eset, hogy egy MiG-29K véletlenül(?) eldobja a szárny alatti tartályát, pár éve Indiában esett egy parkolóba egy ilyen eszköz:
Videók (a TVC-t itt épp nem említik):
A MiG minden szalmaszálba belekapaszkodik, mond mindenfélét. Hosszú-hosszú évekkel ezelőtt, bárminemű kül- és belföldi érdeklődés nélkül lezárult a MiG saját OVT programja. Manufakturális szinten, barkácsolnak össze mindenféle madarakat, miközben gyúrják-masszírozzák a hol MiG-29M2-nek, hol MiG-35-nek nevezett masinájukat. Ez utóbbi végül egy szárazföldiesített MiG-29K/KUB lett, de fixen rögzített szárnyakkal. A MiG azon is spórolt, hogy az együléses gépek saját kabintetőt kapjanak, nyílván azon is spóroltak, hogy a K felhajtható szárnyait lecseréljék egy hasonló méretű, nem felhajthatóra. Az még oké, hogy a tengerész verzió erősebb futóját megkapta a gép. Az ilyesmi soha nem is árt, bár egy kis plusz tömeg. Az is oké, hogy a K nagyobb szárnyát is megkapta. Ne feledjük, anno a 9.15-ös M és a 9.31-es K is abban különbözött, hogy a K szárnya nagyobb fesztávú volt és felhajtható. Majd az M elhalt, a K-nál kellett tovább lépni, Krüger-lapokkal ellátni a LERX-et, meg valamit csinálni az íveléssel. Erre született az a hatalmas, már-már otromba fékszárny, azzal a hatalmas kitérítési szögével.
Ezután jött az MMRCA tender, amire - logikusan - a 9.15 M egyik példányának kétülésessé alakításával indultak (ekor még ezt hívták MiG-29M2-nek), de menet közben azt - az amúgy nem hülyeség - ötletet találták ki, hogy a további költségfaragások jegyében, ha már egyszer úgyis eladták az indiánoknak a felélesztett K/KUB gépeket, akkor ez utóbbi variánsból csinálták meg az M2-t. Amit marketing okokból (F-35, Szu-35) MiG-35-nek kezdtek hívni.
De, hogy olcsó legyen, a szárny maradt a felhajtható, csak utólag fixen lerögzítve. Azaz, ott figyel bennük a hajlítási keresztmetszetnél a dupla megerősített borda és talán csak az extra hidraulika lett eltávolítva.
Az OVT egy külön kísérleti program volt amihez egyetlen gépet építettek át. A 9.15-ös M gépekből a 6. prototípust, a 156-os számút. Végighaknizták a géppel a világot (korábban ez a 156-os M repkedett a nyugat európai ersókon, meg néha a 155-ös is), de igazából senkit se érdekelt a vektorálós MiG.
Majd nyilván bejelentették, hogy ez csak egy fúvócső szett, tehát tessék csak figyelni a kétüléses MiG-29M2/35-öt és ha kell, akkor meg lehet rendelni OVT rendszerrel, meg anélkül is.
Az anélkül megoldás győzött, mostanra már se a Klimov, se a MiG nem gondolja komolyan a tolóerő vektorálást, annak ellenére se, hogy nem is olyan rég (persze) ezt is beígérték.
Amúgy sajnos nem az első eset, hogy egy MiG-29K véletlenül(?) eldobja a szárny alatti tartályát, pár éve Indiában esett egy parkolóba egy ilyen eszköz:
gyakorlócélnak vagy csalinak még jók lehetnek....