Alapvető probléma, hogy az orosz hadiipar eltékozolta a "habzsidőzsi" időszakban rejlett nagy lehetőségeket.
Mert jó ötlet volt az UAC - UEC létrehozása, de csigalassú volt a korrupció és a sok önös érdek miatt.
Az orosz hadiipar mindig is szenvedett az olcsósítás kontraproduktivitásától.
Mert egy haditechnikának olcsónak és egyszerűnek kell lenni, mert:
- Mert az ipar csak így tudja majd legyártani
- Mert a hadsereg csak így tudja majd rendszerbe állítani
- Mert drágán kiszámlázva csak így lesz meg a profit
Ugyanis hiába jött létre az UAC, ha külön készült a legmodernebb, együléses Szu-35Sz, de ennek kétüléses megfelelője nem a Szu-35UBSz, hanem a konkurens Irkutnál készülő Szu-30SzM. Ez egy másik sárkány, másik hajtómű, másik avionika, másik radar, másik kabinbelső, másik FbW. És nincs MAWS és nem annyira potens. Pedig csak át kellett volna adni a Szu-35Sz terveit és ki kellett volna dolgozni a kétüléses verziót. Miközben a KnAAZ is gyártott kétüléses Szuhojt, a Szu-30M2-t, ami megint másik hajtómű, másik radar, másik FbW, másik kabin. Nulla MAWS. Miért? És a NAPO gyártja a Szu-34-et. Ez meg megint egy újabb architektúra. Etetik az összes beszállítót ész nélkúl, ok nélkül, koordinálatlanul.
Sokkal több forrás maradhatott volna a Szu-57-esre, ha a légierő új 4++ gen flottája csak a Szu-35Sz, Szu-35UBSz és a Szu-34-esen alapult volna, mely utóbbi lényegében ugyanúgy a 35-ösök rendszerein osztozna.
Ez a fajta harmonizáció komplexitás ide, újdonság oda, a légierőnek is könyebben elsajátítható lett volna.
De most látjuk, hogy mire juottak vele.
Még a távolsági bombázó trió három gépe is három különféle hajtóművet használ, hiába ugyanaz a gyártó.
Az USAF B-1B és B-2-es gépei, de még az U-2S és a KC-135-ösök, illetve az E-3 Sentry hajtóműveinek core része azonos és ugyanaz, mint az F-16C egyes verzióié. És megegyezik számos polgári B737-es hajtóművével.
És ez csak a hajtómű, pedig ha valahol igazán van pénz a hadiipari túlszámlázásban, az Amerika.