MiG-29 / MiG-35 Fulcrum (Mikojan-Gurjevics)

<blockquote rel="Panzerfaust">Veszteségek:
Azt viszont nem tudjuk, hogy szerepelnének ha a Vojenno-vozdusnije szili Rosszii lenne az ellenfél.

Azt gondolom, ez jo önvigasztalo magyarazat lehet reszukröl arra, hogy kulföldi kezekben miert maradt alul a technikajuk sorozatosan.

Az orosz pilotak nem repultek kiugroan nagy oraszamokat, friss harci tapasztalataik se nagyon voltak, ellenben mondjuk az iraki pilotakkal, akik az iraniak amerikai technikaja ellen sokat repultek.

De masik pelda, ami cafolja az oroszok jobbak lettek volna verziot. Anno Afganisztanban szembekerult orosz pilotakkal az akkor legjobb Mig-23MLD gepuk (reszben mar a Mig-29 elektronikajaval!) a pakisztaniak F-16-osaival, es semmivel se szerepeltek meggyözöbben. Vagy anno Egyiptomba is telepultek akkor legujabb verzioju Mig-21 gepeik orosz pilotakkal, de nekik se sikerult jottanyit se többre menni az izraeliek ellen.

</blockquote>

Lehet, de ez még mindig nem az az eset amikor magával az orosz légierővel került szembe, akik merőben más szisztémával harcolnának. Eleve rendelkeznek légtérellenőrzőkkel, légi harcálláspontokkal, ami Egyiptomban nem igazán volt, az izraeliek pedig pontos infóra repültek, a meglepetés ereje náluk volt. Az MLD-t azért nem kiáltanám ki a legjobb gépüknek, Mig-29, 25, 31 már szolgálatban volt. Hovatovább generációs különbségek is léteztek az F-16 és Mig-23 között, az előbbi javára.
Persze ettől még tény, hogy nem szerepeltek jól, de nem tudhatjuk mi lenne a jelenlegi felállásban az eredmény.
Sokat fejlődtek azóta, a rendszer, a doktrína is teljesen más, nem a mennyiségi fölény a mérvadó, mint a szovjet rendszerben. És sosem lehet ugyanabba a folyóba belelépni kétszer.
 
<blockquote rel="Capslock"><blockquote rel="Panzerfaust">Veszteségek:
Azt viszont nem tudjuk, hogy szerepelnének ha a Vojenno-vozdusnije szili Rosszii lenne az ellenfél.

Azt gondolom, ez jo önvigasztalo magyarazat lehet reszukröl arra, hogy kulföldi kezekben miert maradt alul a technikajuk sorozatosan.

Az orosz pilotak nem repultek kiugroan nagy oraszamokat, friss harci tapasztalataik se nagyon voltak, ellenben mondjuk az iraki pilotakkal, akik az iraniak amerikai technikaja ellen sokat repultek.

De masik pelda, ami cafolja az oroszok jobbak lettek volna verziot. Anno Afganisztanban szembekerult orosz pilotakkal az akkor legjobb Mig-23MLD gepuk (reszben mar a Mig-29 elektronikajaval!) a pakisztaniak F-16-osaival, es semmivel se szerepeltek meggyözöbben. Vagy anno Egyiptomba is telepultek akkor legujabb verzioju Mig-21 gepeik orosz pilotakkal, de nekik se sikerult jottanyit se többre menni az izraeliek ellen.

</blockquote>

Lehet, de ez még mindig nem az az eset amikor magával az orosz légierővel került szembe, akik merőben más szisztémával harcolnának. Eleve rendelkeznek légtérellenőrzőkkel, légi harcálláspontokkal, ami Egyiptomban nem igazán volt, az izraeliek pedig pontos infóra repültek, a meglepetés ereje náluk volt. Az MLD-t azért nem kiáltanám ki a legjobb gépüknek, Mig-29, 25, 31 már szolgálatban volt. Hovatovább generációs különbségek is léteztek az F-16 és Mig-23 között, az előbbi javára.
Persze ettől még tény, hogy nem szerepeltek jól, de nem tudhatjuk mi lenne a jelenlegi felállásban az eredmény.
Sokat fejlődtek azóta, a rendszer, a doktrína is teljesen más, nem a mennyiségi fölény a mérvadó, mint a szovjet rendszerben. És sosem lehet ugyanabba a folyóba belelépni kétszer.

</blockquote>

Nem véletlen, hogy a tököli "szovjet sarok"-ból származó info alapján az akkori szovjet légi harcászati doktrína szerint egyetlen F-16 ellen a siker reményében min 3 MiG-21 vagy két MiG-23 bevetésére lett volna szükség - a szovjet légierő szervezeti felállása szerint! Nem véletlenül törekedtek akkora darabszámú gyártásra és olyan sűrű repülőtér-hálózatra.
 
Tökölön és Lacházán, egymástól alig húsz km-re közel kilencven(!) MiG-29-esük volt, már amikor megvolt az átfedés. Olyan 89-90 közötti időszak. Azonban ez a két ezred nem nagyon operált egymással, mivel hadosztály szinten volt a magasabb egységük, melynek feladatszabása már Moszkvában volt. Hiába volt a földrajzi közelség, a két ezred nem nagyon operált együtt.
 
1WEXcCP3x0k.jpg
 
Tökölön és Lacházán, egymástól alig húsz km-re közel kilencven(!) MiG-29-esük volt, már amikor megvolt az átfedés. Olyan 89-90 közötti időszak. Azonban ez a két ezred nem nagyon operált egymással, mivel hadosztály szinten volt a magasabb egységük, melynek feladatszabása már Moszkvában volt. Hiába volt a földrajzi közelség, a két ezred nem nagyon operált együtt.

Más a békeidő és más az éles harci helyzet, Lacháza az kiképző-bázis volt, ezért nem volt közvetlen együttműködés egy első vonalbeli alakulattal, viszont épp ezért nem véletlen, hogy itthon elsőként kapták meg a MiG-29-et. Háborúban pl. a MN is szovjet alárendeltségbe került volna, és így a szomszédos VSz vadász-légibázisok 60-100 km-re voltak egymástól, az NDK-ban meg még sokkal sűrűbb volt a légitámaszpontok hálózata.
 
A MIG-29 rendszereinek adatait maradéktalanul meg tudta jeleníteni és ez a feladata egy HUD-nak.Tehát nem volt különbség a két gép HUD-ja közt.
 
A MIG-29 rendszereinek adatait maradéktalanul meg tudta jeleníteni és ez a feladata egy HUD-nak.Tehát nem volt különbség a két gép HUD-ja közt.

Szoktam olvasni a hozzászólásaidat, tisztelem a véleményedet. Így ezt se kötözködésnek vedd, de ha megnézünk két videot a Mig-29 és az F-16 HUD működéséről, nagyon elfogult MIG-rajongónak kell lenni, hogy ne lássuk a különbséget. Az F-16 sokkal információgazdagabb, és a megjelenítés is sokkal kifinomultabb számítástechnikailag.

F-16: https://youtube.com/watch?v=BHx-OWdHqf8

Mig-29: https://youtube.com/watch?v=fvFZGkerIj8
 
Az információ gazdagság nem feltetlen előny,pl az oroszok már átvették az Airbus filozófiáját miszerint csak a szükséges minimumot látja a pilóta igy csökkentve a terhelését.Ezen kívül egy HUD csak azt tudja megjeleníteni amik rendelkezésére állnak és a sokkal elavultabb orosz rendszerek értelemszerűen kevesebb adatot is szolgáltattak.
A 90-es években talán BLOCK 30/32 változatú F-16-osok voltak így érdemes olyan HUD-videót keresni(ha az van a linkben akkor bocs csak mobil nettel nem nézem meg).
 
Sziasztok,

pár szó a MiG-29 – Szu-27, melyiket miért vették meg témához, kicsit más szemszögből.

Szerintem a kilencvenes években a „vásárlók” nem a harci lehetőségek, teljesítmény adatok alapján vásároltak. (Kivéve a harci terhelést és a hatósugarat.)

A történetben, a kilencvenes évek elején járunk. Mindenféle szempontból bedőlt a Szovjetunió, a gyárak ott álltak egy merőben új helyzetben, pénz és megrendelés nélkül.

1.
A kisebb vevők közül, kevesen fizettek a valóságban. Inkább kapták, nagyhatalmi kölcsönért, vagy adóságért. Azaz nem sok beleszólásuk volt abba, hogy mit kaptak. Örültek, hogy lett. Ezek a „vásárlók” jellemzően MiG-29-est kaptak, mert:

2.
1993-ra a MAPO ott állt közel 150 darab 9.12-es és 9.13-as harci MiG-29-essel az udvaron, amit:
-Nem vett át az Orosz légierő
-Nem vett át Irak (A nyugati – kitalált - infókkal ellentétben, nem tetszett nekik a típus), bár a háború után, ha akarták volna sem kapták volna meg.
-Nem vette át Irán, mert az USA és Izrael nem engedte.
-Nem vette át Észak-Kórea (gyártást tervezték), mert az USA és Dél-Kórea nem engedte.
Szóval a MiG-29-es gyártása leállt, és 2012-ig (közel húsz év!) újra sem indult. A meglévő készletet osztogatták ki, az egyes pontban részletezett módon, csóró „vevőknek”. (Egyedül a Sokol-ban folyt az UB gyártása, de elenyésző számban)

Nézzük a Szu-27-es családot, amit a Irkut-i és a KnAAPO üzem gyártott. (Félreértések elkerülése érdekében, nem volt olyan, hogy MiG, vagy Szuhoj gyár! A Szovjetunió idején, Tervező intézetek voltak, melyek termékeit, az aktuális politikai kapcsolatok alapján egy-egy üzem kapta meg gyártásra. Pl az Irkut gyártott MiG-27-est és Szu-27-est is a nyolcvanas években)

KnAAPO: a kilencvenes években ugyanaz a helyzet, mint a MAPO-nál, de itt jött egy valódi pénzzel(!) fizető vevő, Kína. Megvette a Szu-27SK-t, majd kifizette a Szu-30MKK és Szu-30MK2 fejlesztési költségeit. Máris más a helyzet, mint a MAPO-nál, hiszen lett munka, sőt lett új termék is, a Szu-30MK2, ami napjainkban is gyártanak.

Irkut: itt némi MAPO-s vegetálás után, szintén lett egy valódi pénzzel fizető, nagy megrendelésben gondolkodó vevő, India személyében. Ráadásul India, kifizette a Szu-30MKI fejlesztési költségeit is! A Szu-30MKI alapjain ma is gyártásban van az Irkutban Oroszország és Algéria számára!

Ezzel szemben a MiG-29-es fejlesztési költségeit a kilencvenes években senki sem állta. Pénzes vásárló sem volt. Gyártás sem volt. Ha az Indiaiak nem jelennek meg a MiG-29K rendeléssel, akkor már rég a kukában lenne a típus. Azaz szerintem semmiképpen nem a harci tapasztalatok alapján döntöttek a vásárlók. Ez csak jó gumicsont álmodozásra. Lényeg, hogy Indiának és Kínának kellet egy nagy hatótávolságú típus, aminek a fejlesztési költségeit fizették.

De majd eldöntitek. :)
 
Galcom, nagyon korrekt a kommented! Annyit tennek hozza, hogy a kinai rendeles eleg ketelu mentökötel lett, mert a Su-27SK-k atvetelet hamarosan felfuggesztettek a kinaiak, azota pedig az is kiderult, hogy az egesz Su-27/30 söt a 33 termekvonalat is egy az egyben elloptak, lemasoltak. Illetve a kinai es az indiai is maga gyartotta, gyartja a gepeket valamennyi orosz beszallitas mellett, tehat az orosz gyar kapacitaskihasznalasanak ez csak reszben segit.
 
Valamit valamiért. A KAAPO/KnAAZ-nál amúgy is szakemberhiány van, ami miatt a kapacitásuk sincs a maximumon.

A MiG-29M, vagyis a 9.15-ös lett volna a kilencvenes évek elején az, amit jó lett volna gyártásba vinni.

(Személy szerint nekem ez a gép tetszik a leginkább, ám a sárkányán alapuló mai MiG-29M2-esekkel az a bajom, hogy az együléses is a kétüléses kabinját kapta meg, illetve a fékszárny csúnyán túllóg a kilépőélen, a szárny meg megörökölte a felhajtható K/KUB gépek kialakítását, de rögzített kivitelben, Ez így műszakilag nem szép. Nem mondom, el kell ismerni, a nagyobb vízszintes miatt kifejezetten jól áll a gépnek a nagyobb szárny, de akkor már legyen rendesen megcsinálva az a kilépőél. Ne a fékszárnyat növeljék meg, hanem a csűrőt is tegyék fékszárnnyá, mint az F-18-asoknál. És sose tetszett a 29-es családnál az, hogy a kabinkeret alja a szélvédő után meg van emelve. Inkább vágják mélyebbre a kabinkeretet, ne pedig a dekk kontúrját emelgessék. Az ideális MiG-29M a K szárnyával, Kruger lapokkal, nagy vízszintessel, együléses kabintetővel, mélyebbre húzott keretű, jobboldalkilátást biztosító kabintetővel, komplett osztott flaperonokkal, fix, könnyebb szárnyakkal kell, hogy készüljön az én műszaki szépérzékem szerint. És nem ártana legalább egy pótbeömlő a LERX felett, ha már eleve száműztük a kopoltyúkat, mert az segít lecsökkenteni a felszállási úthosszt. Ennyivel több levegő áramlana a szűrőrácsok után és ennyivel is jobban le lenne csökkentve a nyomás a LERX felett.)
 
<blockquote rel="Allesmor Obranna">Tökölön és Lacházán, egymástól alig húsz km-re közel kilencven(!) MiG-29-esük volt, már amikor megvolt az átfedés. Olyan 89-90 közötti időszak. Azonban ez a két ezred nem nagyon operált egymással, mivel hadosztály szinten volt a magasabb egységük, melynek feladatszabása már Moszkvában volt. Hiába volt a földrajzi közelség, a két ezred nem nagyon operált együtt.

Más a békeidő és más az éles harci helyzet, Lacháza az kiképző-bázis volt, ezért nem volt közvetlen együttműködés egy első vonalbeli alakulattal, viszont épp ezért nem véletlen, hogy itthon elsőként kapták meg a MiG-29-et. Háborúban pl. a MN is szovjet alárendeltségbe került volna, és így a szomszédos VSz vadász-légibázisok 60-100 km-re voltak egymástól, az NDK-ban meg még sokkal sűrűbb volt a légitámaszpontok hálózata.</blockquote>

Lacháza nem kiképző ezred volt.
 
Jó anyag a Mig-35-rol:
http://www.k2x2.info/transport_i_aviacija/vzlet_2007_03/p20.php
 
Hopsz ..muszáj csapdosni a billentyuket mert másképp nem megy a ctrl+c
https://www.youtube.com/watch?v=P4ilvmyKhK8