Mondókám lényege igazából az, hogy az általam vázolt haderőben a szuperszonikus repülők az országot ért fegyveres támadás esetén nem sok szerephez jutnának.
Furcsa, de Jugoszlávia vagy épp Ukrajna példája mutatja, hogy ha már komolyabbra fordul a konfliktus, akkor környékünkön nem a nagysebességű légierő játsza a kulcsszerepet, hanem a tüzérség.
Akárhogy is nézzük, a jugók elleni NATO támadásnál a levegőbe emelkedő 29-eseknek nem sok babér termett, csak annál több veszteség, míg Ukrajnában is hamar rájöttek, hogy nem éri meg a frontvonal felett reptetni a drága gépeket.
Ha precíziós csapásmérésre van szükség, akkor az olyan rendszerek kerülnek előtérbe, mint a Tocska, Iszkander vagy ATACMS és az egyéb MLRS rendszerek, mint az M270, vagy a BM-30 Szmercs. Ha már célba kell lőni, akkor had menyjen a rakéta, de addig elég fenyegetésnek egy A/B szintű könnyű Gripen, aminél megvan a lehetőség pár Mk-82-es oldására. A fenyegetésnél még nem kockáztatjuk a drágán képzett hajózót, ha meg már lőni kell, akkor gyorsabb a harctéri ballisztikus rakéta. Felderítéshez meg jobb a drón.
Az a baj, hogy véleményem szerint a különféle Storm Shadow, JASSM-ER, Taurus, JDAM, AASM rendszerek fajlagosan iszonyat drágák, hiszen járulékos költségnek ott van az egyes harcos méregdrága pilóta és a kiszolgáló személyzet, a tároló infrastruktúra, kiképzés, békeidős gépüzemeltetés, szóval komoly a ráépülő rezsi. Nekünk túl sok. Ezek a rendszerek elsősorban a líbiai, szíriai beavatkozás szintű, divatos kifejezéssel élve pro-aktív bevetéseknél jók, míg a regionális hadviselésben, ahol megyék, országrészek között dúlhatnak a harcok, feleslegesek. Példa: a lengyel F-16-osokhoz már van (vagy hamarosan lesz) JASSM-ER, de azért, mert ez képezi az erőegyensúlyt a nagy orosz Sz-400 és Iszkander képességekkel szemben. Ez egy kvázi egyenértékű sakkfigura, mint a precizitás, mind a mélységi faktor, mind pedig a vele való ökölrázás végett. De ennyi, hiszen rajtuk kívül másnak nem jutott orosz fenyegetés.
És akkor megint kanyarodjunk vissza a haderők tényleges céljára. Molnibalage fenti veretes (ám annál találóbb) megfogalmazására reflektálva jelenkori haderőnk túl azon, hogy jó drága, nem sokat ér. Az értéke ugyanis mindaz a nehézség, amivel a potenciális ellenfélnek számolni kell. Ha a nemzetvédelem áll 14 darab valamennyire hadrafogható Gripenből, amihez korlátozottan van pár darab precíziós bomba, az nem tétel, mert ha ezt az országot meg akarják támadni, a Gripeneknek úgysem a bombázás lenne a dolguk. Azonban ha volna rendes rakétás és csöves légvédelem, az már jelentősen megnehezítené az agresszor dolgát. Békeidőben pedig nyilván továbbra is ott vannak az elfogó vadászok.
Az pedig, hogy valaki kizárólag szárazföldön indítson támadást, elég valószínűtlen, de a felvonulás idejére a saját páncélelhárítás és a tüzérség is mozgósítható.
Hogy egy ilyen helyzetben milyen szerep jutna a buta bombákkal és Maverick szintű rakétákkal szerelt légierőnek, az persze továbbra is kérdés.