M
MiG-29 / MiG-35 Fulcrum (Mikojan-Gurjevics)
- Téma indítója GrGLy
- Indítva
Volt szerencsém két szovjet MiG-23MLD és MiG 29 9.13-ast is repülő pilótával is beszélgetni, mind a kettő Kiskunlacházán szolgált, ahogy megjárták Afganisztánt is korábban. Az egyikük elég jól megtanult magyarul, lévén már vagy húsz éve itt lakik. A kivonással csak egy rövid időre ugrott haza 
Egyátalán nem voltak rossz véleménnyel az MLD-ről, egész más szempontok szerint jellemzeték a 29-eshez képest. Mind a kettejük repülte az UB, M, (ez igazából a mi MF-jeink hasonmása, csak ellentétben vele ezt nem exportálták sehová, nálunk Sármelléken repültek velük) ML, MLA és MLD verziókat és minden aspektusból, széltében-hosszában az MLD volt szerintük a legjobb. Mikor rákérdeztem, hogy na de a 29-es az mennyivel volt más világ, nem vágtak rá határozott választ. Ami egyből megfogta őket az a kabin, ergonómia, kilátás, tágasság. A manőverező képesség kis sebességeken jobb volt, 800km/h óra felett már kezdett kiegyenlítődni, míg 8000 méter feletti magasságon nem volt köztük különbség. A 33 fokos szárnyállást az MLD-nél nagyon nagy áldásnak tartották, a típusváltás időszakában a kevésbé bátrabb 29-es hajózókat meg tudták fogni egy-egy tempósabban megkezdett keményebb fordulóval.
Mikor 1986-ban Lacházára jött Menyickij MiG-főpilóta előadást tartani és szó szerint kikunyerálták tőle a pont feletti demórepülést (nem készült repülni, így ez ebben a formájában nem volt veszélytelen, nem véletlen, hogy sokáig kellett unszolniuk a Szovjetúnió Hősét), az tett mindenkire nagy benyomást, hogy milyen bátran lehet a géppel addig nem látott alacsony sebességeken meg nagy állásszögeken operálni. A PG-s dolgozók ekkor láthatták a Harang manővert, amit a 29-estől a nyugati világ csak 90 után csodálhatott meg a nagy légiszalonok alkalmával. Jó gépnek tartották az MLD-t, de nagyon hamar meg tudták szokni a MiG-29-est.
Egyátalán nem voltak rossz véleménnyel az MLD-ről, egész más szempontok szerint jellemzeték a 29-eshez képest. Mind a kettejük repülte az UB, M, (ez igazából a mi MF-jeink hasonmása, csak ellentétben vele ezt nem exportálták sehová, nálunk Sármelléken repültek velük) ML, MLA és MLD verziókat és minden aspektusból, széltében-hosszában az MLD volt szerintük a legjobb. Mikor rákérdeztem, hogy na de a 29-es az mennyivel volt más világ, nem vágtak rá határozott választ. Ami egyből megfogta őket az a kabin, ergonómia, kilátás, tágasság. A manőverező képesség kis sebességeken jobb volt, 800km/h óra felett már kezdett kiegyenlítődni, míg 8000 méter feletti magasságon nem volt köztük különbség. A 33 fokos szárnyállást az MLD-nél nagyon nagy áldásnak tartották, a típusváltás időszakában a kevésbé bátrabb 29-es hajózókat meg tudták fogni egy-egy tempósabban megkezdett keményebb fordulóval.
Mikor 1986-ban Lacházára jött Menyickij MiG-főpilóta előadást tartani és szó szerint kikunyerálták tőle a pont feletti demórepülést (nem készült repülni, így ez ebben a formájában nem volt veszélytelen, nem véletlen, hogy sokáig kellett unszolniuk a Szovjetúnió Hősét), az tett mindenkire nagy benyomást, hogy milyen bátran lehet a géppel addig nem látott alacsony sebességeken meg nagy állásszögeken operálni. A PG-s dolgozók ekkor láthatták a Harang manővert, amit a 29-estől a nyugati világ csak 90 után csodálhatott meg a nagy légiszalonok alkalmával. Jó gépnek tartották az MLD-t, de nagyon hamar meg tudták szokni a MiG-29-est.
Figyelem! Először is hülyeséget írtam. A mi MiG-23-asainkban TP-23-as volt, ez oké. A TP-23M az ML hőpelengátora, míg az MLD-ben TP-26-os volt, 60/85 km-es célfelderítési képességgel, hátulról.
A TP-26 kizárólag egy hőpelengátor, míg a KOLSz egy kombinált infra szenzor- lézeres távmérő/célzókészülék. Zseniális szerkezet, de korlátokkal. Ami egyedi benne, az a speciális lencse és tükörrendszer, ami beengedi az infravörös tartományt, miközben ki-be engedi a lézert. A TP-26 messzebbről látta meg a célokat és pontosabban jelezte az irányukat. A bolgár 23MLD pilóták is kiemelték az előnyét a KOLSz-hoz képest.
M
molnibalage
Guest
M
molnibalage
Guest
Igen, emlékszem, csak nem sikerült tisztázni, hogy milyen arányban vetették be az MSz és MF (?) vagy ML (?) változatokat.Molni
Kipróbálták az arabok a MIG-23 BVR képességét. 1 izraeli drónt lőttek le vele, amúgy semmit se ért. De erről már beszélgettünk
Holnap ha lesz időm, még írok. Addig is jó eszmecserét!
Szíriának van MLD-je is, a mai napig dobálnak velük bombákat. Így múlik el egy világ dicsősége.
M
molnibalage
Guest
http://www.airliners.net/photos/airliners/1/3/3/1213331.jpg
http://cdn-www.airliners.net/photos/airliners/9/9/3/1854399.jpg?v=v40
A két IRST eltérő változata a TP-23-nak?
http://cdn-www.airliners.net/photos/airliners/9/9/3/1854399.jpg?v=v40
A két IRST eltérő változata a TP-23-nak?
M
molnibalage
Guest
A 3 pótos nem harcászati konfig volt, csak áttelepüléshez volt használatos. A gép harcértéke két db R-60M rakétával amúgy is röhejes lenne...
Igen, nézd meg az üvegezésüket. Az ML TP-23M-jének 3 üvegből áll a burkolata, a TP-23-asnak a román MF-en csak kettőből.
A TP-26-os leginkább a MiG-2PD-kről ismerős, ott TP-26S néven futott. Ezt kapta meg az MLD is. Ennek azonos volt az üvegezése a TP-23M-ével.
M
molnibalage
Guest
És az 1.44 et valójában miért törölték elég előrehaladott állapotban volt. (Pénzhiányra hivatkozva se értem hogy miért nem elesztettek újra a programot. Mert kb 10 évre rá jött a pak fa) nem mint ha nem a pak fa teccene jobban de akkor is hatalmas penzkidobas volt az 1.44 et vessznihagyni exportra első osztályú lett volna Indianak de szerintem 2002-3 körül kína is nagyobb mennyiséget vásárolt volna
Anno egy időben készült el a MiG 1.44 és a Szuhoj S-32/37 Berkut. Ez utóbbiból lett a Szu-47-es, de csak azután, hogy pár repülést követően elérték az 1.44-es leállítását. Az 1.44-essel a MiG nagyot akart gurítani, ezért a vadiúj gépet felszerelték a Szaturn AL-41F hajtóművekkel, melyeket már a 90-es évek eleje óta reszelgettek. Ezekből csak az a két beépíthető példány volt és bár a Berkut 1997-ben a levegőbe tudott emelkedni, nem kaphatta meg ezeket. Helyette a két évvel később repülőképess vált 1.44-esbe építették, míg a Szuhojnak be kellett érnie a Szolovjov D-30F11-essel, ami a MiG-31-esekből ismert D-30F6-osok átmérőben csökkentett forszázskamrájú, de amúgy távolról sem modern variánsa. Az 1999-es első levegőbe emelkedést követően jól látható, hogy a Szuhoj minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy az 1.44 programot mielőbb elkaszálják. Mind a mai napig nem tisztázott, hogy összesen mennyit repültek vele, vagy 3 felszállása volt, vagy 26. Ezzel szemben a Berkutot ahol lehetett, promótálták, repült a MAKSZ-on 97-ben 99-ben, 2001-ben és még 2005-ben is, de csak a Putyin-napon. 2008-ban állították le. Aktívan részt vett a PAK-FA előtanulmányaihoz végzett kísérleti repülésekben legalább háromszor kompletten átépítették az amúgy sohasem használt belső fegyverterét, főképp az ajtókat.
A nagy vívmánya, az előrenyilazott kompozit szárnya viszont meg is pecsételte a sorsát, mert bár kis sebességeken, nagy állásszögeken kiválóan lehetett vele repülni, de 2000 környékén végleg letiltották a szuperszonikus repüléseket vele, mert hiába építették meg 90% nagy szilárdságú kompozitból és titánból a szárnyait úgy, ahogy azt kell, ez a sárkányszerekezet nem igazán alkalmas a hangsebesség feletti repülésre. A MIG 1.44-esének nem volt módja bemutatni a képességeit, így ez a gép nagy talányként szerepel a repülés történetében.
A nagy vívmánya, az előrenyilazott kompozit szárnya viszont meg is pecsételte a sorsát, mert bár kis sebességeken, nagy állásszögeken kiválóan lehetett vele repülni, de 2000 környékén végleg letiltották a szuperszonikus repüléseket vele, mert hiába építették meg 90% nagy szilárdságú kompozitból és titánból a szárnyait úgy, ahogy azt kell, ez a sárkányszerekezet nem igazán alkalmas a hangsebesség feletti repülésre. A MIG 1.44-esének nem volt módja bemutatni a képességeit, így ez a gép nagy talányként szerepel a repülés történetében.
