Ne kezeljük úgy a Szovjetúnió összeomlását, mint valami könnyed lányregényt. Élethalál harc alakult ki a megrendelésekért úgy, hogy az összes tervezőiroda épp kulcsrakész-közeli állapotban volt számos új, bonyolult és drágán kifejlesztett projektjével. Pénz meg hirtelen sehol.
Farkastörvények uralkodtak és káosz, így fordulhatott elő olyan összeférhetetlenség, hogy Miahil Szimonov, a Szuhoj főkonstruktőre az Állami Duma fegyverbeszerzési bizottságának tagja lett és elsőkézből befolyásolt olyan elnöki döntéseket, mint, hogy mi kerüljön megrendelésre és mi kerüljünk a szeméttelepre.
Érdemes megfigyelni, hogy A Szu-27K, Szu-27IB, Szu-27M és Szu-27PU programok tovább élhettek, ezekből lett rendre a Szu-33, Szu-34, Szu-35 és a Szu-30-as különféle változatai, míg a MiG-31M, MiG-29M, MiG-29K 1993 decemberében, Jelcin hatalmának végleges megszilárdulása után felfüggesztésre került. A MiG 1.44-nél pedig behúzták a kéziféket, mivel az legalább nem volt még sehol.
Nem tudom, hogy az amúgy első emberes repülésére pont 1993-ban készülő Buran űrrepülőgép életben maradhatott volna-e, ha azt a Szuhoj tervezi és nem az a Gleb Lozinno-Lozinszk, aki amúgy a MiG-31-es főkonstruktőre és a 29-es egyik tervezője is volt.
A MiG másodosztályúsága 1993-től datálódik.