A MiG-ből a "Mi" az Artyom Mikojant jelenti, és már a 40-es évek elején nagyon fiatalon kapták meg és keresztelték át a Polikarpov-tervezőirodát saját névre. A bátyja Anasztasz Mikojan évtizedekig komoly párt és állami vezetői pozíciókat töltött be, még államfő is volt, így valószínűleg volt "némi" politikai hátszelük is, ami tervezői és ipari körben nem valószínű hogy népszerűvé tette őket (nyíltan és tevékenyen persze nemigen tehettek ellenük semmit, de együttműködés mások részéről nyilván csak annyi volt amennyit kötelezően előírtak), ez az egyik része a dolognak. A másik pedig az, hogy a MiG-gyártmányok a harcigépek között az egyszerűbb, olcsóbb "tucat-árunak" számítottak, ami műszaki szemmel még a kivitelükön is meglátszott. Minél több más típust láthattam közelről (Jak-28, Szu-7, Szu-22, Szu-27, An-26, An-124, vagy akár csak a cseh gyártású MiG-21, hogy nyugati gyártmányokról (pl. korabeli F-5 vagy a svéd Draken) ne is beszéljünk, annál inkább kiderült számomra hogy a MiG-ek majdnem azt a kategóriát képviselik a repiparban mint a Trabant/Wartburg az autóiparban. Bizonyos teljesítményt ki kellett hozni belőlük, de egyébként spártai és itt-ott kissé összecsapottnak, részleteikben néha átgondolatlannak tűnő kivitel volt a jellemző rájuk, de ez persze az ipari/gyártási háttér minőségének is következménye.