MiG-31 Foxhound (Mikojan-Gurjevics)
- Téma indítója GrGLy
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Ez egy tavaly áprilisi kép Petropavlovszk-ból ahol a haditengerészet MiG-31-esei repülnek:
A gép még a BM modernizáció előtti állapotban van, ahogy a többi is:
Az R-40-esek egykori nagy pilonjára, amit a MiG-31-es sárkánya még a MiG-25-ösöktől örökölt, már jóideje nem függesztenek sem R-40T-ket, sem páros R-60-asokat, mert már mind a két rakétatípus rég kikopott az orosz katonai repülés eszköztárából.
Így viszont ezek a példányok már csak az R-33-asaikat hordozhatják, tehát a harcértékük az eredeti állapothoz képest is szerényebb lett.
Ez így is lesz addig, amíg a BM modernizáció el nem éri őket is.
A BM modernizáció keretében az orosz szárazföldi légierő MiG-31-es flottáját már elérte az R-33-asok mellett az R-73-as, illetve az R-77-1-es is, ahogy már az R-37M is.
Vagyis, ma már az sem elképzelhetetlen, hogy még van olyan orosz MiG-31-es, aminek már csak négy R-33-as az összes fegyverzete és már olyan is, ami akár négy R-37M-el és négy R-77-1-essel, tehát kizárólag aktív önrávezetőfejes rakétákkal van felvértezve.
Elég vegyes a kép.
A gép még a BM modernizáció előtti állapotban van, ahogy a többi is:
Az R-40-esek egykori nagy pilonjára, amit a MiG-31-es sárkánya még a MiG-25-ösöktől örökölt, már jóideje nem függesztenek sem R-40T-ket, sem páros R-60-asokat, mert már mind a két rakétatípus rég kikopott az orosz katonai repülés eszköztárából.
Így viszont ezek a példányok már csak az R-33-asaikat hordozhatják, tehát a harcértékük az eredeti állapothoz képest is szerényebb lett.
Ez így is lesz addig, amíg a BM modernizáció el nem éri őket is.
A BM modernizáció keretében az orosz szárazföldi légierő MiG-31-es flottáját már elérte az R-33-asok mellett az R-73-as, illetve az R-77-1-es is, ahogy már az R-37M is.
Vagyis, ma már az sem elképzelhetetlen, hogy még van olyan orosz MiG-31-es, aminek már csak négy R-33-as az összes fegyverzete és már olyan is, ami akár négy R-37M-el és négy R-77-1-essel, tehát kizárólag aktív önrávezetőfejes rakétákkal van felvértezve.
Elég vegyes a kép.
Helló, remek képek!
A nyizsnyij novgorodi Sokol gyár korszerűsítési projetje mellet, folyik az alap gépek ettől független nagyjavítása is. A 514. rzsev-i üzem egyrészt bedolgozik a Sokol gyár számára, másrészt azzal párhuzamosan végzi az alap MiG-31-esek nagyjavítását is, a korszerűsítéstől függetlenül!
Így például van olyan orosz MiG-31-es, ami már 2012-ben átesett a korszerűsítésen, míg van olyan MiG-31-es is, ami 2017-ben még csak alap, képességnövelés nélküli nagyjavításon volt. A jelizovoi repülőtérre, a 317-ik Független Vegyes Repülőezredhez is ilyenek kerültek részben.
Fotó: Sokol 2017
Eddig három konkrét szerződést írtak alá a MiG-31-esek korszerűsítéséről:
Fotó: Sokol 2017
Így a rzsev-i üzemben, a tizes években korszerűsítés nélkül nagyjavított MiG-31-esek, ott vannak a tizenegy orosz MiG-31-es század közül, még négy kötelékében. Viszont a képen látható jelizovoi repülőtéren (Orosz Távolkelet - Kamcsatka) két éve már vannak MiG-31BM változatok is. Tehát vegyes század.
A nyizsnyij novgorodi Sokol gyár korszerűsítési projetje mellet, folyik az alap gépek ettől független nagyjavítása is. A 514. rzsev-i üzem egyrészt bedolgozik a Sokol gyár számára, másrészt azzal párhuzamosan végzi az alap MiG-31-esek nagyjavítását is, a korszerűsítéstől függetlenül!
Így például van olyan orosz MiG-31-es, ami már 2012-ben átesett a korszerűsítésen, míg van olyan MiG-31-es is, ami 2017-ben még csak alap, képességnövelés nélküli nagyjavításon volt. A jelizovoi repülőtérre, a 317-ik Független Vegyes Repülőezredhez is ilyenek kerültek részben.
Fotó: Sokol 2017
Eddig három konkrét szerződést írtak alá a MiG-31-esek korszerűsítéséről:
- 2011-ben 60 db. MiG-31 korszerűsítéséről
- 2014-ben további 53 darabról
- 2019-ben állítólag újabb szerződész írtak alá korszerűsítésre, de lassan három éve nem sok minden történik az Orosz Légierő alakulatai körül. Jól hangzó nyilatkozatok vannak - ezeket lehet linkelgetni - de pénz láthatóan nincs rá!
Fotó: Sokol 2017
Így a rzsev-i üzemben, a tizes években korszerűsítés nélkül nagyjavított MiG-31-esek, ott vannak a tizenegy orosz MiG-31-es század közül, még négy kötelékében. Viszont a képen látható jelizovoi repülőtéren (Orosz Távolkelet - Kamcsatka) két éve már vannak MiG-31BM változatok is. Tehát vegyes század.
A MiG-31-es pontosan ugyanaz a történet, mint a Szu-27-es, vagy a MiG-29-es. Az eredeti koncepciót akkor és ott képtelenek voltak átültetni a gyakorlatba (értsd: sorozatban gyártani), ezért egy egyszerűsített verziót vittek gyártásba azon a technológiai szinten, amit akkor az általános szovjet nehéz-, gép-, repülő- és elektronikai ipar képes volt hozni.
Ahogy a Szu-27M (későbbi nevén Szu-35), illetve a MiG-29M is magán hordozta mindazokat a jegyeket (elektronika, avionika, kormányvezérlés, szerkezeti anyagok, aerodinamikai kialakítás, fegyverzet), amelyeket már a 70-es években is szerettek volna a tervezők beintegrálni-felhasználni a dizájnhoz, úgy a MiG-31M is hasonlóan nézett ki. A MiG-31M sárkányszerkezete végül elérte azt a szintet, amivel már kezelhetővé vált a hatalmas sárkány még úgy is, hogy a tömege az alaptípushoz képest tovább nőtt. Továbbá, mindezt kiegészíették egy FbW rendszerrel, ami világosan mutatta, hogy a tervezők is pontosan tudták, a MiG-31-es vezethetősége már nem az a kategória, amit hagyományos hidromechanikus rendszerekkel ki lehet szolgálni.
Olyan nüanszok, mint a jobb kilátást biztosító front kabin, vagy az átláthatóbb, ergonómikusabb kabin is ezt segítette. Ehhez jött a lényegi képességnövekedés, az 1.1 méteres antennaátmérő helyett 1.4 méteres, a szimpla hőpellengátor helyett a ki- és behúzható kombinált infra és TV kamerarendszer, a négy félaktív önrávezetésű, 100+km hatótávú R-33-as fő rakéta fegyverzet helyett 6 darab 200+km hatótávú, aktív önrávezetőfejes R-37M rakéták, nem beszélve a négy R-77-esről a négy szerényke R-60-as helyett. A hajtóműveknek meg megnövelték a tolóerejét.
A MiG-31M nagyon jó gép lett volna. Főleg, hogy napjainkra már a nyugati szaksajtóban is tisztázódott a MiG-31-es feladatköre, így már a már világossá vált felénk is, hogy a feleslegesen "megalomán-sztálinista" MiG-31-es mégfeleslegesebbnek gondolt M-változata helyett valójában egy kifejezetten szovjet-orosz specifikus légvédelmi rendszer egyenes ági és teljesen nyilvánvaló továbbfejlesztése (valójában a rendes kifejlesztése) nem tudott így megvalósulni.
A ma ismert MiG-31BM csupán a MiG-31M nagyon távoli utánérzése. Különösen annak fényében, hogy a MiG-31M elkaszálása után a MiG legalább megpróbálta a 31-est a multirole irányába terelni és az M-en átlépve a régebbi sárkányokat egy annál még inkább modernebb szintre felhozni.
Ehhez képest viszont csak annyit látunk, hogy a MiG-31BM maradt az, ami addig volt, helyenként kiegészítve némi olyan avionikai upgrade-el, amit csak azért nem tudtak kihagyni, mert az erdeti rendszer már nem volt elérhető. Elviekben ugyanakkor a BM-modernizáción átesett példányok nyitottá váltak a későbbi korszerűsítések felé is, de ezzel szemben csak annyit látunk, hogy szép lassan a BM-projekt minimum követelményét (R-73, R-77 és R-37M integráció) sikerül elérni.
De a jelenlegi általános valóság is inkább csak az R-33-as, némi R-73-assal kiegészítve. Az R-77-1 és R-37M egyelőre csak felfutóban, a földi célok elleni H-31, H-58M, KAB-1500 integráció telesen felejtve lett.
A Kinzshal-képesség pedig egy totál másik történet, ami olyan korlátozott számú gépekről szól, melyeket az eredeti feladatkörben már nem lehet párhuzamosan használni.
Ahogy a Szu-27M (későbbi nevén Szu-35), illetve a MiG-29M is magán hordozta mindazokat a jegyeket (elektronika, avionika, kormányvezérlés, szerkezeti anyagok, aerodinamikai kialakítás, fegyverzet), amelyeket már a 70-es években is szerettek volna a tervezők beintegrálni-felhasználni a dizájnhoz, úgy a MiG-31M is hasonlóan nézett ki. A MiG-31M sárkányszerkezete végül elérte azt a szintet, amivel már kezelhetővé vált a hatalmas sárkány még úgy is, hogy a tömege az alaptípushoz képest tovább nőtt. Továbbá, mindezt kiegészíették egy FbW rendszerrel, ami világosan mutatta, hogy a tervezők is pontosan tudták, a MiG-31-es vezethetősége már nem az a kategória, amit hagyományos hidromechanikus rendszerekkel ki lehet szolgálni.
Olyan nüanszok, mint a jobb kilátást biztosító front kabin, vagy az átláthatóbb, ergonómikusabb kabin is ezt segítette. Ehhez jött a lényegi képességnövekedés, az 1.1 méteres antennaátmérő helyett 1.4 méteres, a szimpla hőpellengátor helyett a ki- és behúzható kombinált infra és TV kamerarendszer, a négy félaktív önrávezetésű, 100+km hatótávú R-33-as fő rakéta fegyverzet helyett 6 darab 200+km hatótávú, aktív önrávezetőfejes R-37M rakéták, nem beszélve a négy R-77-esről a négy szerényke R-60-as helyett. A hajtóműveknek meg megnövelték a tolóerejét.
A MiG-31M nagyon jó gép lett volna. Főleg, hogy napjainkra már a nyugati szaksajtóban is tisztázódott a MiG-31-es feladatköre, így már a már világossá vált felénk is, hogy a feleslegesen "megalomán-sztálinista" MiG-31-es mégfeleslegesebbnek gondolt M-változata helyett valójában egy kifejezetten szovjet-orosz specifikus légvédelmi rendszer egyenes ági és teljesen nyilvánvaló továbbfejlesztése (valójában a rendes kifejlesztése) nem tudott így megvalósulni.
A ma ismert MiG-31BM csupán a MiG-31M nagyon távoli utánérzése. Különösen annak fényében, hogy a MiG-31M elkaszálása után a MiG legalább megpróbálta a 31-est a multirole irányába terelni és az M-en átlépve a régebbi sárkányokat egy annál még inkább modernebb szintre felhozni.
Ehhez képest viszont csak annyit látunk, hogy a MiG-31BM maradt az, ami addig volt, helyenként kiegészítve némi olyan avionikai upgrade-el, amit csak azért nem tudtak kihagyni, mert az erdeti rendszer már nem volt elérhető. Elviekben ugyanakkor a BM-modernizáción átesett példányok nyitottá váltak a későbbi korszerűsítések felé is, de ezzel szemben csak annyit látunk, hogy szép lassan a BM-projekt minimum követelményét (R-73, R-77 és R-37M integráció) sikerül elérni.
De a jelenlegi általános valóság is inkább csak az R-33-as, némi R-73-assal kiegészítve. Az R-77-1 és R-37M egyelőre csak felfutóban, a földi célok elleni H-31, H-58M, KAB-1500 integráció telesen felejtve lett.
A Kinzshal-képesség pedig egy totál másik történet, ami olyan korlátozott számú gépekről szól, melyeket az eredeti feladatkörben már nem lehet párhuzamosan használni.
Az ilyen szuper-elfogóvadászokat az USA-ban is mind törölték, pedig volt pár projekt az '50-es évektől. Persze az orosz igények mások voltak.
Nem tudom mire gondoltál a nyugati szaksajtóval, szerintem ők is tisztában voltak vele, hogy mi a MiG-31 szerepe, nem légiharc az ellenséges vadászok ellen, hanem elsősorban a tömeges CM-támadás elhárítása.
Oroszból fordítva önállő(különálló). ОСАП (OSzAP) Otgyelnij szmesannij avioconnij polk(önálló vegyes légi ezred)
независимый-független
Akkor olvasd vissza az akkori cikkeket. Tehát ne a hírszerzői jelentéseket, hanem a Szaksajtót. Ez két külön világ.
A NATO tudta jól, hogy mi a MiG-31-es szerepe. Az akkori nyugati újságírók nem. És az ő írásaikat vették át itthon is, ami egy időre megalapozta a MiG-31-es hazai megitélését is.
Maga a téves vélekedés onnan ered, hogy az akkori cikkírók lényegében almát akartak összevetni a körtével.
Nem egy ilyen írásban lehetett olvasni azt a gondolatot, hogy “a tisztán elfogó feladatkörű, egyfeladatos, nagy sebességű gépek hátrányát az USA már a hatvanas évek végén felismerte, így ezeket a programokat leállította, míg a szovjetek mereven ragaszkodtak hozzájuk…”
Az egésznek van egy olyan sugallata, hogy a haladó szellemiségű USAF-al szemben a “szovjetek” (így, egy kalap alá véve az összes repülőerőt és feladatkört) amolyan begyepesedett, merev, maradi álláspontot követtek.
A helyzet viszont az, hogy a vietnámi háború kellős közepén kvázi nulla volt az esélye egy kimondottan NORAD-specifikus elfogó vadásznak. Lényegében az indokínai válság mindennapi kihívásai, a közel-keleti légiharcok és a VSz támadóereje teljesen elvitte a fókuszt a honi légvédelemtől, pláne, hogy a szovjet atomtöltet inkább ICBN orrán lovagolva érkezne meg Washingtonba és New York-ba, nem pedig egy Mjasziscsev bombaterében.
Ugyanezt a véleményt a szovjetek viszont nem oszthatták maradéktalanul, hiszen bár Európában valóban a NATO ellen kellett készülnie mind a Front Légierőnek, mind pedig a VSz-nek, továbbá a közel-keleti, latin-amerikai és afrikai ügyfelek is igényelték a törődést, az amerikaiak továbbra is fenntartották a jogot, hogy bombázókkal és robotrepülőikkel “személyesen” is tiszteletüket tegyék a nagy szovjet légtérben.
És ez merőben más helyzet volt, mint a NORAD-é.
Nem egy ilyen írásban lehetett olvasni azt a gondolatot, hogy “a tisztán elfogó feladatkörű, egyfeladatos, nagy sebességű gépek hátrányát az USA már a hatvanas évek végén felismerte, így ezeket a programokat leállította, míg a szovjetek mereven ragaszkodtak hozzájuk…”
Az egésznek van egy olyan sugallata, hogy a haladó szellemiségű USAF-al szemben a “szovjetek” (így, egy kalap alá véve az összes repülőerőt és feladatkört) amolyan begyepesedett, merev, maradi álláspontot követtek.
A helyzet viszont az, hogy a vietnámi háború kellős közepén kvázi nulla volt az esélye egy kimondottan NORAD-specifikus elfogó vadásznak. Lényegében az indokínai válság mindennapi kihívásai, a közel-keleti légiharcok és a VSz támadóereje teljesen elvitte a fókuszt a honi légvédelemtől, pláne, hogy a szovjet atomtöltet inkább ICBN orrán lovagolva érkezne meg Washingtonba és New York-ba, nem pedig egy Mjasziscsev bombaterében.
Ugyanezt a véleményt a szovjetek viszont nem oszthatták maradéktalanul, hiszen bár Európában valóban a NATO ellen kellett készülnie mind a Front Légierőnek, mind pedig a VSz-nek, továbbá a közel-keleti, latin-amerikai és afrikai ügyfelek is igényelték a törődést, az amerikaiak továbbra is fenntartották a jogot, hogy bombázókkal és robotrepülőikkel “személyesen” is tiszteletüket tegyék a nagy szovjet légtérben.
És ez merőben más helyzet volt, mint a NORAD-é.
2012-es kép a voronyezsi MiG-31-es keszi fegyverzetével:
Négy R-33-as és a négy R-60M.
Ebben az időben a petropavlovszki haditengerész MiG-31-eseken még megvoltak az R-40T-k is, de a légierő már nem használta őket.
Viszont érdekesség, hogy ugyanebben az évben még volt olyan, hogy a Ladoga-tó feletti légierős (Khotolivo támaszponti) MiG-31-es R-40T-vel hajtotta végre az éleslövészetet!
Ez kb olyan logisztikai húzás lehetett, mint amikor a mi MiG-29-eseink a pápai 21-esek R-60-asait lődözték el a lengyeleknél. Mert ugye kecskeméten soha nem is volt R-60-as rendszerben.
Négy R-33-as és a négy R-60M.
Ebben az időben a petropavlovszki haditengerész MiG-31-eseken még megvoltak az R-40T-k is, de a légierő már nem használta őket.
Viszont érdekesség, hogy ugyanebben az évben még volt olyan, hogy a Ladoga-tó feletti légierős (Khotolivo támaszponti) MiG-31-es R-40T-vel hajtotta végre az éleslövészetet!
Ez kb olyan logisztikai húzás lehetett, mint amikor a mi MiG-29-eseink a pápai 21-esek R-60-asait lődözték el a lengyeleknél. Mert ugye kecskeméten soha nem is volt R-60-as rendszerben.
Gyári kék-szürke bemutatós MiG-31-es berepülése a gyár Nyizsnyij-Novgorod-i repülőterén. Belső kamerás felvétel az első kabinból, a GoPro előtti korszakból, VHS kamerával:
Számomra még mindig az egyik legnagyobb rejtély, hogy ez az R-33Sz vajon miféle oldalága volt az orosz légiharcrakéta fejlesztésnek, az R-33-ason túl, de még az R-37/37M-en innen?
R-33-as, extra front-vezérsíkkal:
R-33-as, extra front-vezérsíkkal:
Ennek a kijelentésednek az R-60-asra vonatkozó részét hogyan kell érteni? Hivatalosan kivonták a rendszerből?
Azért érdekel, mert az R-60-as és változatai még legalább három rendszerben álló típus fegyverzetében az infrás légiharc rakéta kategória egyetlen képviselői. Gondolok itt a Szu-24MR-re, melynek az R-60-as az egyetlen önvédelmi fegyvere. Igaz ezzel a felderítővel légiharcba bocsátkozni vicc kategória. De a képek tanúsága szerint a gépek mind a mai napig hordozzák az ikerfüggesztőket a bal szárnyuk alatt. A második típus a MiG-31 B és BSz változatai, ahol ez a nem túl acélos teljesítményű rakéta az egyetlen, amit intenzív REH körülmények között használhatnak, ha sikerül a 8TP-vel megcsípni a célt. Igaz, ott a gépágyú is. A harmadik típus a Szu-25 alap és harcfeladatra szintén bevethető kétüléses változatai, amiknél viszont helikopterek ellen kimondottan hasznos az R-60-as.
Esetleg úgy kell érteni, hogy a rakéta rendszerben maradt, csak nem gyártják, javítják tovább? A felhasználó alakulatok pedig használhatják amíg le nem járnak / el nem fogynak?
Helló,
az R-60-as rakétát a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaságban gyártották, ahol a tömegtermelés a Szovjetunióval együtt megszűnt harminc éve...
Az általad említett típusváltozatokról valóban nem távolították el a APU-60-as indítókat, így valószínűleg, tovább alkalmazzák R-60-ast. De újabb fotót én sem találtam a függesztésről.
Személyesen 1989-ben, fényképen pedig 2017-ben a jelizovoi készültségi 31-esek pilótáival készült interjú illusztrációjaként. De ez miért számít?
Szóval hivatalosan kivonták, és akkor lustaságból nem szedik le az APU-60-osokat, vagy nem vonták ki? Ha a lengyelek a Szu-22-eseik számára, a bolgárok a Szu-25-öseiknek, és a horvátok a 21-eseiknek (egészen a közelmúltig) rendszerben tudták tartani, megoldva az üzemidő hosszabbítást, akkor miért pont az oroszok ne tudnák?
Én sem láttam 2017-óta új híradást, fényképet, vagy videót R-60-as éleslövészetről, de R-27-esről sem, az pedig biztos rendszerben van. Engem az érdekel, hogy mire alapozod azt az állításodat, hogy a 31-es B és BSz változatainak "csak" az R-33-as áll a rendelkezésére?
Én azt tartanám logikusnak, hogy az R-60-as fejlettebb változatait addig tartsák rendszerben, amíg az őket alkalmazó gépeket ki nem vonják. Persze a VKSz nem az én véleményem alapján von ki, vagy tart rendszerben fegyvereket...
Az R-27-esekkel még a közelmúltban is lőttek.
Az, hogy a másodvonalas, még nem modernizált B és Bsz gépek pont nem rendelkeznek az R-33-asaik mellé R-60-asokkal, az nem nagy probléma, minvel az R-60-as amúgy is csak kiegészítő fegyverzet volt, ma meg már egyátalán nem számít korszerűnek. A pilonok fennmaradnak (már amelyiken), aztán, ha csak nem repülik ki a reptechnikai össz-üzemidő keretüket, akkor átépítik őket BM-re, meg BSzM-re és megkapják az R-73-ast meg az R-77-1-est.
