molnibalage
Én úgy tudom, hogy az R-33 is kettős tolóerő karakterisztikájú hajtóművel bír.
Én erre nem találtam forrást. Az AIM-54A biztosan nem azzal bírt, az AIM-54C-re nem találtam forrást, valaki szerint az már dual thrust. Az AIM-54A-val is megcsinálták 24k lábon indítással a ~200 km-es indítási távolságot úgy, hogy a becsapódási pont 134 km-re volt a géptől nagy magasságú gyorsan közeledő BQM-34 ellen.
A két orosz kontaktom a BMS4 forumon sem tud arról, hogy a hidegháborős R-33 dual thrust lenne. Forrásom nincs róla. Akinek van az ne kímléjen. Bevallom én nem értem az oroszokat. Az OSzánál megcsinálták a dual thrust rakétát az AIM-7F-fel kvázi egy időben, aztán nem alkalmazták sem az R-24-nél sem az R-27R-nél. Ehhez képest a későbbi Buk rakétáknál meg igen... Nem értem a koncepciót... Az Osza ezzel tud kb. 10-12 km-es HMZ-t, de Buk sokkal nagyobbat, de a korszak két csúcskat BVR AAM-jénél nem csinálták meg.
Az AIM-120C5 elvileg 1996-ban, az AIM-120C7 1998-ban jelent meg. Utóbbi tud elvileg 120 km-et. (be is tetted a rajzot)
Az AIM-120B dual thrust volt, de a C esetén visszaálltak a single thrust-ra, de úgy, hogy elnyújtott lassabb égésidővel bír, olyan 8-10 másidpercig megy, magasságtól függően. (Az R-77 nagy magasságonis csak kb. 5,5 másodpercet.) Ennek oka valószínáleg az, hogy sanszosan látták az USAF-nál a trendeket és azt, hogy a légi harcoban BVR fázis áttevődik a 4-7 km magasságból a 7-10 km-re, ahol kihasználható a nagyobb égésvégi sebesség és még jobban lehet loftolni. (Az F-22-vel meg főleg.)
Az R-33 (1981) eredetileg 120 km körül tud, ebben nagyjából megegyezik az AIM-120C7-el. (szintén ott a rajz)
De az R-33C verzió már 160 km körüli elméleti lőtávolsággal rendelkezik. Ezt a verziót elvileg 1999-ben fogadták el, és ma már ezt használják.
Sajnos nem ismerem ennyire az R-33-at. Orosz dolgokban, ha valaki ad forrást, akkor angolra fordítással megpróbálom azokat értelmezni, de magamtól sajnos nem találok meg semmit. A HT összefoglalóban is a kapott orosz forrásokat felhasználtam, de azok értelmezése sem hozzám kötődik sokszor. Az már igen, hogy a közös keleti-nyugati evolúciót egymás mellé tettem és láthatóvá válnak az okok és okzatok.
Ez alapján még mindig úgy gondolom, hogy előnyben volt a MIG-31+R-33 kombó a nyugati repülőgépekkel szemben , BVR terén.
Ez így önmagában túlzó. Az AIM-54-gyel szemben majdnem biztosan nem, lásd a végfázis SARH kontra ARH követelményt. Közepes magasságban az R-33 kinematikája már szinte semmivel sem jobb, mint az AIM-7F/M. Kicsivel talán nagyobb HMZ, de aztán a rakéta lassulása gond. Ezen felül a rakéta füstöl, mint állat és sokáig üzemelő hajtómű (AIM-54 esetén 20 másodpercen túli) elég időt ad azért a reagálásra is. A szimultán célleküzdés az, ami nagyon durva. Ezzel lehetséges rakétát "pazarolni" arra, hogy pusztán reagálásra késztessen létszámfölényben levő ellenfeleket is.
Az egész kérdés akadémikus, mert a MiG-31-nek igen marginális esély lett volna bármilyen NATO vagy jenki vadászgéppel ütközni bárhol is bármilyen agyament scenariot nézve. Ilyen helyzet legfeljebb Skandináviában lett volna, amikor nyugati gépek már a Szu/Oo. légterébe hatolva támadnak célpontokat. A repszimekbe és más játékokban ilyen helyzetet fel lehet vázolni, de a valóság egészen más...
Vagy Távol-keleten Vlagyivosztok elleni bombázáskor, de ez is pont olyan sci-fi, mint a fenti forgatókönyv. Repszimben elmegy a fun factor miatt, de ennyi. Abban is kételkedek, hogy a valóságban akár Murmanszkot, akár Vlagyit harcászati gépekkel támadnák nem nuki háború esetén is. Azért kurvadurva légédelmük volt ezeknek, lásd HT összefoglaló Sz-300 települési helyek, 401. oldalon.
Egyébként nem is a maximális értékek az igazán fontosak szerintem, hanem az 5-10 km-s magasság közötti sáv, feltételezve, hogy a grafikonon a célpontok magasságát jelöli a függőleges tengely.
Amúgy érdekelne az indítási magasság/sebesség összefüggés is. Mert nem mindegy, hogy milyen magasságból és sebességről indítanak az adott repülőgépek. Ebben meg elég erős a MIG-31.
Ezek a HMZ diagramok a DLZ szélés ábrázolják 0 km oldaltáv paraméterel feltételezve azonos célgép és indító magasságot kivéve a 15 km feletti magasság részt, mert agépeknek a csúcsmagassága kb.az. (Látszik a diagram 0 km-nél levő magassági limitje.) Ma már sanszosan jobban programozható a robotpilóta, de a repcsik úgy csesznek ki a rakéta vezérlésével, hogy lesüllyednek a sűrűbb légkörbe, ami a rakéta akár korai fázisában is modosítja azt, hogy mennyire loftoljon, ezzel lezúzva a DLZ-t már a korai szakaszban. Már, ha tudja, hogy indítottak rá rakétát. Mert ugye az R-33 esetén a MiG-31 elvileg TWS szerű módban üzemel, a kereséshez képest a tűnyalábokkal megvilágítás gyakorisága térhet el célkövetés módban, de hogy melyik RWR mennyire tudta jól felmérni ezt, az igencsak hományos téma, lévén MiG-31-gyel nem túl gyakran találkoztak a hh alatt sem sanszosan.
Ez azért lenne fontos, mert a grafikonokat és adatokat a megfigyeléseim szerint, irreális indítási helyzet alapján állítják össze. Például az R-27 esetén úgy emlékszem, hogy 20 km-s indítási magasság és 400 m/s repülési sebesség esetén jön ki a 73 km-s lőtávolság)
R-27ER diagramom az van, R változatról nincs sajnos. Itt is látszik az, hogy a karcsúbb rakétával és jobb hajtóanyag/teljes rakéta tömeggel elég szépen kitolható a HMZ, pedig elvileg ez sem kettős üzemű. (Erről sincs megbízható anyag. Egyik orosz szimes szerint lehet, hogy dualos, de őt nem győzte meg erről semmi.)