Bár off-topic, de hogy ez mennyire így van, azt csak most látom igazán:
A munkahelyemen (eü.) most vannak katonák segíteni. Ráadásul olyan területen vagyok - logisztika -, ahol leginkább férfiak dolgoznak.
Talán leírhatom, hogy színes a paletta: EW, mélységi felderítők, iraki misszióból frissen hazatérők, határon szolgálók, stb.
Én - még a magam felszínes módján is - köszönhetően nagyban a HTKA-nak, olyan vagyok, mint a szomszéd kisfiú a Reszkessetek betörők filmből, időpontra állítva:
- Mennyi a siklószáma a paplanernyőnek?
- Hol az alsó nyitási határa?
- C-17-ből milyen sebességnél történik az ugrás? S An-26-ból?
- Erdőben mennyire tudtok éjjellátóval közlekedni?
- Mennyire pontos a Gepárd?
- Mennyire kényes az új karabélyotok?
- Adaptív a vezérlése a Rába automata váltójának?
- Tényleg csak az amerikaiak nem merészkednek ki a helyiek közé Erbilben?
- Stb.
Egyfolytában azon agyalok, hogy mennyi értékesebbet tudnának tőlük érdemben kérdezni a HTKA ászai. (Ezt tisztelettel mondom)
Rajtam kívül egy kukkot nem tud egy férfi sem beszélni velük, még azok sem, akik szintén voltak anno sorkatonák.
...de nem is kíváncsiak
semmire!
Egy kivétellel, az egyik srác vadásztanfolyamra jár, ő tud lőfegyverekről beszélni velük, oszt' ennyi.
Ezek után, meg a mindent okosba' magyar mentalitás miatt, ne csodálkozz Balázs, hogy itt alig van igényes, piha' fizetős kereslet katonai ismeretterjesztésre.