Különösen a nagyszabású műveleteknél a csapatok védelmére átfogóan kell gondolni. Nem elég, ha a páncélos gyalogság és a tankok taktikai szempontból mindent jól csinálnak, és sértetlenül érnek el térnyerést, miközben a következő "puha" részeket egymás után kiiktatják. Ez vonatkozik mind a menetelésre, mind a csata pihenőfázisaira.
Pontosan ebben a körülményben rejlenek a modern csatatér nagy kihívásai. A felderítés és a harcászat fejlett eszközei soha nem látott minőségű és mennyiségű támogató erőkre jelentenek veszélyt. A teherautók közel sem páncélozhatók olyan erősen, mint például a harckocsik. Azt sem lehet, hogy minden logisztikai századnak vagy tüzérségi ütegnek egy szakasz páncélos gyalogost adjon, hogy megvédje a támogató erőket a veszélytől. Ehhez még a NATO-nak is túl kevés harcoló csapata van.
Rámutathatnánk, hogy ez a probléma csak azért merül fel, mert az orosz erők egy idegen országban vívnak támadó háborút, és a NATO, mint védelmi szövetség, a saját területén teljesen más helyzetbe kerülne egy esetleges védekezés esetén. De ez túl rövidlátó lenne. Még a védelem esetében sem valószínűtlenek az olyan forgatókönyvek, amelyekben például kollaboránsok, ellenséges légi csapatok vagy a potenciális ellenséggel barátságos etnikai csoportok a saját harcoló csapatok mögött tevékenykednek. Annak érdekében, hogy a támogató erők ne váljanak könnyű célpontjaivá a beszivárgott vagy lerohant ellenséges erőknek vagy az ellenséges tűzcsapásoknak, ezeket az egységeket is bizonyos fokig ellenállóvá kell tenni.
Lehetséges intézkedések
Amikor a támogató erők elsődleges célpontokká válnak, túlélőképességüket a harcoló csapatok korlátozott rendelkezésre állása mellett csak saját harci képességeik megerősítésével lehet elérni. A támogató erőket ezért olyan helyzetbe kell hozni, hogy képesek legyenek sikeresen védekezni a különböző fenyegetésekkel szemben.
Ennek elérése érdekében nagyobb figyelmet kell fordítani valamennyi csapat harci szolgálatára. Egy szállító katona nem érheti el a gyalogosok kiképzési szintjét. De olyan helyzetbe kell kerülnie, hogy csapda esetén taktikailag célszerűen tudjon cselekedni a csatatéren, hogy biztosítsa saját túlélését, és elrettentse az ellenséget a további támadásoktól.
Ez olyan részleteket is magában foglal, mint a terepen történő gépjárművezető-képzés, valamint a harcoló csapatokkal való szoros együttműködés. A különböző harci helyzeteket újra és újra be kell építeni a képzésbe. Az álcázás és a szétszóródás szempontjait is ki kell képezni, és lehetőség szerint figyelembe kell venni. Egy hosszú és sűrűn tömött járműkonvoj a nyílt úton könnyen felderíthető a legkülönfélébb eszközökkel, és viszonylag kevés erőforrás felhasználásával teljes mértékben bevethető. Ha viszont a járművek szétszórtan és lehetőség szerint a terep fedezékében mozognak, még a masszív tűzcsapások is csak egyes járművek, de nem egész oszlopok meghibásodásához vezetnek.
Annak érdekében, hogy az egyszerű kézifegyveres tűz és a közelben lévő lövedékek ne okozzanak meghibásodást, fontos, hogy a támogató járművek is rendelkezzenek bizonyos szintű védelemmel. A magasabb szintű védelem - legalábbis egy hasonlóan elhelyezett és felszerelt ellenféllel szembeni nagyszabású háborúban - valószínűleg nem ésszerű, mivel a járművek különben túl nehézzé válnának, és így elveszítenék mobilitásukat. A teljes logisztikai lánc átfogó szintű védelme valószínűleg szintén nem lenne megfizethető. Az Ukrajnából származó képek továbbá azt mutatják, hogy széles körben elérhetőek olyan páncéltörő kézifegyverek és páncéltörő irányított rakéták, amelyek képesek legyőzni a modern orosz harckocsik védelmi szintjét.
Jelentősen magas védelmi hatás valószínűleg úgy érhető el, hogy a támogató csapatok hatékonyabb önvédelmet tudnak biztosítani. És pontosan itt várhatóan a legnagyobb kihívások is jelentkeznek. A hidegháború korszakában a támogató csapatoknak szerves biztonsági elemei voltak, amelyek biztosították az erőket, például menet közben, az ellátóhelyiségben vagy akár a küldetés teljesítése közben. Ez vonatkozott többek között a távközlési csapatokra és a tüzérségre is.
A német fegyveres erők leépítésével ezek a biztonsági elemek az elsők között kerültek leépítésre. Az elmúlt években ráadásul erőfeszítéseket tettek a személyi állomány további csökkentésére, és ahol csak lehet, további személyzetet takarítottak meg az automatizálás révén. Ha ezt a célt követjük, akkor azonban mindenképpen választ kell adni arra a kérdésre, hogy ki fogja a jövőben biztosítani a logisztikai elemek biztonságát, amikor a modern utánpótlási konvoj - kulcsszóval elektronikus kormánykerék vagy autonóm vezetés - csak a katonák töredékével rendelkezik. Ki gondoskodik az önvédelemről, amikor az elakadt járműveket kell visszaszerezni vagy a defektes gumiabroncsokat kicserélni? Ki fogja biztosítani a tüzelőállást éjszaka, ha a leendő tüzérségi ágyúnak csak két személyzete van, nem pedig öt? Ki fogja biztosítani az ártalmatlanítási területet, ha csak tizenkét katona van a harckocsizó szakaszban?
Egy pillantás Ukrajnára azt mutatja, hogy különösen a logisztikai erők szenvedtek jelentős veszteségeket mindkét oldalon. Természetesen nem minden veszteség magyarázható a katonák helytelen taktikai magatartásával. A támogató erőket ezért olyan mértékben kell felszerelni erőkkel és erőforrásokkal, hogy a misszió időtartamára hatékonyan biztosítani tudják magukat. Az automatizálás fejlődését nem szabad arra használni, hogy további személyzetet takarítsunk meg. A felszabaduló személyzetet inkább arra kell felhasználni, hogy növeljék az elemek önvédelmi képességét.
Összefoglaló
A hadviselés régóta ismert alapelvei ugyanúgy érvényesek a modern csatatéren is. Amint a fegyveres erők fogaskerékének egy fogaskereke meghibásodik, az egész fogaskerék is meghibásodik. Ha az ellátó elemek meghibásodnak, a csapatokat nem lehet ellátni, és az egész hadművelet leáll. Így még a harcban erős egységek is nagyon gyorsan mozgásképtelenné és sebezhetővé válnak.
Ezért a Bundeswehr minden elemét - függetlenül a csapattípusoktól vagy a fegyveres erők ágaitól - úgy kell felszerelni, kiképezni és strukturálni, hogy harcban megállja a helyét. A harcoló csapatok és a támogató erők együttműködését sokkal intenzívebben kell gyakorolni. A logisztikai erőknek a harcoló erőkbe való integrációjának, a harci támogatás biztosításának és a logisztikai eljárásoknak a műveleti tervezés keretében történő közös tervezésének kiemelt prioritást kell élveznie. Ennek érdekében nemcsak a kiképzés súlypontját kell újraszabályozni, hanem a szárazföldi erők belső struktúráját is meg kell változtatni.
Der vor nunmehr drei Wochen durch Russland begonnene Krieg in der Ukraine liefert bereits jetzt lehrreiche Einblicke für Struktur und Verfahren von modernen Streitkräften.
soldat-und-technik.de