Február 27-i beszédében a szövetségi kancellár Németországot békehatalomként pozícionálta, amely igényt tart a saját maga által meghatározott katonai erőre Európában és Európa számára.
Ez a megfogalmazott állítás magas. Ez nemzetközileg is érzékelhető, és magas önkötelezettséget jelent.
A 2014 óta propagált paradigmaváltás a tényszerűség normatív ereje révén vált valósággá:
Egy lehetséges ellenfél potenciálja kezd védelmi erőfeszítéseink mércéjévé válni.
Viselkedésével Oroszország kijelentette, hogy ellenfele értékeinknek, és megkérdőjelezte a világrendet.
Oroszország indítékainak nem kell megfelelniük a mi világképünknek, és nem is kell megfelelniük. És nem szabad úgy festeni a világot, ahogyan nekünk tetszik! Nyugodtan és felhőtlen szemmel kell elemeznünk, és partnereinkkel együtt a "legrosszabb forgatókönyvekre" is fel kell készülnie védhető demokráciánknak.
Mi, a német hadsereg, ebben a vitában mindig is azt az álláspontot képviseltük, hogy az orosz elnök szándéka számunkra másodlagos.
A kérdés számunkra soha nem az volt, hogy "Mit akar?", hanem mindig az, hogy "Mit tehetne?".
Amikor 2020 novemberében, szintén a Förderkreis Heer rendezvényén a "hadra fogható" és a "hadra kész" kifejezéseket bevezettük a vitába, mint a felkészültségünk mércéjét, nem csak helyeslésre és megértésre találtunk. Ez időközben megváltozhatott.
Számomra a hadrafoghatóság egyértelmű katonai terminológiája mögött egy ütőképes Bundeswehr rejtőzik, egy olyan hadsereg, amely bevetésre kész, és amely képes országa és a szövetség sikeres védelmére, valamint jelentős mértékben hozzájárul a szövetségben az elrettentéshez, hogy megakadályozza a háború átterjedését a NATO területére. És nem csak a mostanira gondolok.
Az ukrajnai háború véleményem szerint három megfigyelést tesz lehetővé a mai napig:
1. A szárazföldi erők kulcsfontosságúak. Minden katonai konfliktusban, legalábbis az európai kontinensen, szó szerint "háborút eldöntő". A szárazföldi erők természetesen mindig fontosak egy ellenőr szempontjából, de az ország- és szövetségvédelmi forgatókönyvekben másképp fontosak.
(A) Relevancia
Minden este egy szörnyű szárazföldi háború képeit látjuk a tévében. Időigényes, kitartó, egymásba fonódó, veszteségekkel teli.
Látunk kegyetlen támadókat és önfeláldozó védőket, akik a támadó és a lakosság közé állnak.
Egyrészt el kell viselnünk a szándékos háborús bűncselekmények képeit, másrészt viszont látjuk a védők próbálkozásait is, például a humanitárius folyosók biztosítására.
Pontosan ebben a stratégiai védelmi helyzetben válik világossá a terek megtartásának és visszafoglalásának - visszafoglalásának - és az ezzel járó lakossági támogatásnak a kiemelkedő jelentősége.
Ezt csak olyan szárazföldi erőkkel lehet megtenni, amelyek bevetésre készek, mert ott harcolnak, ahol az emberek élnek. Ez különböztet meg minket a légierőtől és a haditengerészettől. Ennek előfeltétele egy hatékony hadsereg.
Ugyanakkor, és ez számomra nagyon fontos, egy szárazföldi konfliktus csak akkor lehet sikeres, ha egy közös, többdimenziós műveleti parancsnokságba ágyazódik - ezt nevezzük "jointness"-nek.
(B) Sokféleség
A nemzeti és szövetségi védelem forgatókönyveiben a sebesség és a tömeg különösen fontos.
A sebességet hidegindítási képességnek nevezzük. A tömeg tekintetében dandárokról és hadosztályokról beszélünk. Az Orosz Föderáció közel 150 000 fős szárazföldi haderő összevonása és az ukrán határon történő felvonulásuk megmutatta, hogy a hadsereget már a háború kitörése előtt is politikai célokra használják. És egy dolgot világosan megmutatnak nekünk: az elmúlt két és fél évtized nemzetközi válságkezelésben szerzett tapasztalataink a századok és zászlóaljak bevetésével a nemzeti és szövetségi védelem forgatókönyvében lényegében irrelevánsak.
Az Afganisztánban tapasztalt szakaszos és százados harcokat felváltják a dandár- és hadosztályszintű mozgó műveletek, amelyekben több ezer férfi és nő vesz részt egységes parancsnokság alatt, egyetlen küldetésben.
Ezen túlmenően a műveleti hatékonyságot nem csak hosszú felkészülési időszak után kell elérni, hanem a csapatok egy része számára a kezdetektől fogva.
Német dandárjaink és hadosztályaink a szövetségi keretben jelenthetik a különbséget.
A NATO európai pillérén belül ezek biztosítják a szükséges időt ahhoz, hogy erősítést hozzanak át az Atlanti-óceánon. Hadd emlékeztessem Önöket, hogy január óta az USA 33 000 katonáról 100 000-re növelte európai jelenlétét. Három hónapon belül - de - anélkül, hogy ezzel párhuzamosan támadás érte volna a NATO területét, vagy az Atlanti-óceánon harcoltak volna. Próbálja meg elképzelni, mennyi időt venne igénybe, ha az Atlanti-óceánon átvezető útvonalak veszélybe kerülnének.
A NATO és az Orosz Föderáció közötti együttműködés korábbi feltételezései és alapjai többé-kevésbé elavulttá váltak. Feltételezhető, hogy a Szövetség keleti szövetségi határán több szövetségi erő lesz. Ezt legutóbb a NATO kormányfői tették világossá március 24-i brüsszeli találkozójukon.
A NATO júniusi csúcstalálkozójára a stratégiai koncepció további kiigazításait jelentették be.
Németország jelentősen növekvő hozzájárulása nélkül, különösen szárazföldi erőinek jelentős növelése nélkül Európa hiteles elrettentése és védelme lehetetlen lesz megszervezni. Már a hidegháborúban is óriási méreteket öltött a belső német határon történő haderőbeállítás. Akkoriban a (nyugat)német hadsereg önmagában tizenkét hadosztályból állt 36 aktív dandárral és hat honvéddandárral, kiegészítésként pedig a területi hadsereggel. Ma ennek körülbelül 25%-át tesszük ki.
Három német hadosztálynak és nyolc dandárnak azonban, hidegen és nagy intenzitású harcra készen, részben túlerőben lévő ellenféllel szemben kell sikerrel járnia a következő években a több mint 80 millió lakosú, újraegyesített Németországnak!
A jelenlegi és az előrelátható jövőbeni fenyegetések fényében ez a legkevesebb, ami elvárható Európa legnagyobb gazdaságától.
A NATO-partnerek nagy elvárásokat támasztanak Németországgal mint partnerrel szemben a nyári NATO-csúcstalálkozón.
Sajnos szárazföldi erőink jelenlegi képességei még mindig túl kicsik ahhoz, hogy hosszú távon megállják a helyüket a nagy intenzitású harcokban.
Ez a megfogalmazott állítás magas. Ez nemzetközileg is érzékelhető, és magas önkötelezettséget jelent.
A 2014 óta propagált paradigmaváltás a tényszerűség normatív ereje révén vált valósággá:
Egy lehetséges ellenfél potenciálja kezd védelmi erőfeszítéseink mércéjévé válni.
Viselkedésével Oroszország kijelentette, hogy ellenfele értékeinknek, és megkérdőjelezte a világrendet.
Oroszország indítékainak nem kell megfelelniük a mi világképünknek, és nem is kell megfelelniük. És nem szabad úgy festeni a világot, ahogyan nekünk tetszik! Nyugodtan és felhőtlen szemmel kell elemeznünk, és partnereinkkel együtt a "legrosszabb forgatókönyvekre" is fel kell készülnie védhető demokráciánknak.
Mi, a német hadsereg, ebben a vitában mindig is azt az álláspontot képviseltük, hogy az orosz elnök szándéka számunkra másodlagos.
A kérdés számunkra soha nem az volt, hogy "Mit akar?", hanem mindig az, hogy "Mit tehetne?".
Amikor 2020 novemberében, szintén a Förderkreis Heer rendezvényén a "hadra fogható" és a "hadra kész" kifejezéseket bevezettük a vitába, mint a felkészültségünk mércéjét, nem csak helyeslésre és megértésre találtunk. Ez időközben megváltozhatott.
Számomra a hadrafoghatóság egyértelmű katonai terminológiája mögött egy ütőképes Bundeswehr rejtőzik, egy olyan hadsereg, amely bevetésre kész, és amely képes országa és a szövetség sikeres védelmére, valamint jelentős mértékben hozzájárul a szövetségben az elrettentéshez, hogy megakadályozza a háború átterjedését a NATO területére. És nem csak a mostanira gondolok.
Az ukrajnai háború véleményem szerint három megfigyelést tesz lehetővé a mai napig:
1. A szárazföldi erők kulcsfontosságúak. Minden katonai konfliktusban, legalábbis az európai kontinensen, szó szerint "háborút eldöntő". A szárazföldi erők természetesen mindig fontosak egy ellenőr szempontjából, de az ország- és szövetségvédelmi forgatókönyvekben másképp fontosak.
(A) Relevancia
Minden este egy szörnyű szárazföldi háború képeit látjuk a tévében. Időigényes, kitartó, egymásba fonódó, veszteségekkel teli.
Látunk kegyetlen támadókat és önfeláldozó védőket, akik a támadó és a lakosság közé állnak.
Egyrészt el kell viselnünk a szándékos háborús bűncselekmények képeit, másrészt viszont látjuk a védők próbálkozásait is, például a humanitárius folyosók biztosítására.
Pontosan ebben a stratégiai védelmi helyzetben válik világossá a terek megtartásának és visszafoglalásának - visszafoglalásának - és az ezzel járó lakossági támogatásnak a kiemelkedő jelentősége.
Ezt csak olyan szárazföldi erőkkel lehet megtenni, amelyek bevetésre készek, mert ott harcolnak, ahol az emberek élnek. Ez különböztet meg minket a légierőtől és a haditengerészettől. Ennek előfeltétele egy hatékony hadsereg.
Ugyanakkor, és ez számomra nagyon fontos, egy szárazföldi konfliktus csak akkor lehet sikeres, ha egy közös, többdimenziós műveleti parancsnokságba ágyazódik - ezt nevezzük "jointness"-nek.
(B) Sokféleség
A nemzeti és szövetségi védelem forgatókönyveiben a sebesség és a tömeg különösen fontos.
A sebességet hidegindítási képességnek nevezzük. A tömeg tekintetében dandárokról és hadosztályokról beszélünk. Az Orosz Föderáció közel 150 000 fős szárazföldi haderő összevonása és az ukrán határon történő felvonulásuk megmutatta, hogy a hadsereget már a háború kitörése előtt is politikai célokra használják. És egy dolgot világosan megmutatnak nekünk: az elmúlt két és fél évtized nemzetközi válságkezelésben szerzett tapasztalataink a századok és zászlóaljak bevetésével a nemzeti és szövetségi védelem forgatókönyvében lényegében irrelevánsak.
Az Afganisztánban tapasztalt szakaszos és százados harcokat felváltják a dandár- és hadosztályszintű mozgó műveletek, amelyekben több ezer férfi és nő vesz részt egységes parancsnokság alatt, egyetlen küldetésben.
Ezen túlmenően a műveleti hatékonyságot nem csak hosszú felkészülési időszak után kell elérni, hanem a csapatok egy része számára a kezdetektől fogva.
Német dandárjaink és hadosztályaink a szövetségi keretben jelenthetik a különbséget.
A NATO európai pillérén belül ezek biztosítják a szükséges időt ahhoz, hogy erősítést hozzanak át az Atlanti-óceánon. Hadd emlékeztessem Önöket, hogy január óta az USA 33 000 katonáról 100 000-re növelte európai jelenlétét. Három hónapon belül - de - anélkül, hogy ezzel párhuzamosan támadás érte volna a NATO területét, vagy az Atlanti-óceánon harcoltak volna. Próbálja meg elképzelni, mennyi időt venne igénybe, ha az Atlanti-óceánon átvezető útvonalak veszélybe kerülnének.
A NATO és az Orosz Föderáció közötti együttműködés korábbi feltételezései és alapjai többé-kevésbé elavulttá váltak. Feltételezhető, hogy a Szövetség keleti szövetségi határán több szövetségi erő lesz. Ezt legutóbb a NATO kormányfői tették világossá március 24-i brüsszeli találkozójukon.
A NATO júniusi csúcstalálkozójára a stratégiai koncepció további kiigazításait jelentették be.
Németország jelentősen növekvő hozzájárulása nélkül, különösen szárazföldi erőinek jelentős növelése nélkül Európa hiteles elrettentése és védelme lehetetlen lesz megszervezni. Már a hidegháborúban is óriási méreteket öltött a belső német határon történő haderőbeállítás. Akkoriban a (nyugat)német hadsereg önmagában tizenkét hadosztályból állt 36 aktív dandárral és hat honvéddandárral, kiegészítésként pedig a területi hadsereggel. Ma ennek körülbelül 25%-át tesszük ki.
Három német hadosztálynak és nyolc dandárnak azonban, hidegen és nagy intenzitású harcra készen, részben túlerőben lévő ellenféllel szemben kell sikerrel járnia a következő években a több mint 80 millió lakosú, újraegyesített Németországnak!
A jelenlegi és az előrelátható jövőbeni fenyegetések fényében ez a legkevesebb, ami elvárható Európa legnagyobb gazdaságától.
A NATO-partnerek nagy elvárásokat támasztanak Németországgal mint partnerrel szemben a nyári NATO-csúcstalálkozón.
Sajnos szárazföldi erőink jelenlegi képességei még mindig túl kicsik ahhoz, hogy hosszú távon megállják a helyüket a nagy intenzitású harcokban.
