UJVÁRI SÁNDOR /MTI
Valójában a magyarok legyőzték a tatárokat?
Bihari Dániel
2021. 12. 19. 06:51
A tatárjárás hazánk történetének legsúlyosabb tragédiája volt, győzelemről semmiképpen nem beszélhetünk. A kitartó ellenállás, az időjárás és a király sikeres menekülése azonban végül oda vezetett, hogy a Mongol Birodalom feladta Magyarország meghódítását. Ögödej nagykán halálának ebben nem volt szerepe.
A Belső-Ázsiában született Mongol Birodalom társadalmának, gazdaságának, egész létének alapvető feltétele volt a hódítás.
Dzsingisz kán vezetésével a XIII. század elején elképesztő ütemű terjeszkedésbe kezdtek, a század utolsó évtizedére pedig létrehozták a történelem valaha volt legnagyobb, egybefüggő területre kiterjedő birodalmát a Sárga-tengertől a Földközi-tengerig.
A mongol felfogás szerint a világ minden földje és minden népe feletti uralom a nagykánt illeti, behódoltatásuk volt a terjeszkedés indoka. E céllal tört be roppant nagy tatár haderő a Magyar Királyság területére is 1241 tavaszán, de meg akarta büntetni a magyar uralkodót azért is, mert befogadta a tatárok által korábban legyőzött kunokat – ez pedig megbocsáthatatlan cselekedet volt a mongolok szemében. Ezt követően, április 11–12-én pedig megrendítő vereséget mért
IV. Béla magyar király seregére. Óriási pusztítás vette kezdetét, hazánk középső területei gyakorlatilag elnéptelenedtek, akik túlélték a hódítók fegyvereit, azokat éhínség és járványok sújtották.
Félbeszakadt Magyarország meghódítása
A hódítás befejezését a katonai birtokbavétel mellett a kormányzó elit kiiktatása jelentette, mindenek előtt a király elfogásával vagy meggyilkolásával. A Magyar Királyság leigázása azonban nem történt meg: a mongolok 1242 márciusától kezdve több hullámban elhagyták az országot.
Miért szakították meg a hadjáratot a végső győzelem előtt? A kérdés évszázadok óta foglalkoztatja a tudományt és nem kevésbé a közvéleményt. Válaszok is születtek a nagykán halálától a klímaváltozáson át a magyar győzelem ábrándjáig, ám ezek mind önmagukban próbálják megadni a választ.
Erre viszont egyik sem alkalmas, sőt,
a legszélesebb körben ismert magyarázatot – miszerint
Ögödej nagykán halálának hírére
Batu kán hanyatt-homlok sietett Magyarországról Karakorumba a kánválasztásra – akár el is vethetjük.
Az ELTE vezetésével számos intézmény részvételével alakult
kutatócsoport „
Tatárjárás 1241 – A tatárjárás Magyarországon és a mongol hódítás eurázsiai összefüggései” néven, amely hosszú idő után modern szemlélettel, tudományágak összefogásával vizsgálja újra a magyarországi tatárjárás eseményeit és következményeit.
A részletekről, az új eredményekről és értelmezésekről már több cikkben beszámoltunk a 24.hu-n, a folytatásban ezúttal
Dr. Laszlovszky József régésszel, a
Közép-európai Egyetem (CEU) professzorával beszélgettünk arról, milyen összetett okok vezethettek a hódítás megszakításához, a tatárok távozásához.
A nagykán halálát elvethetjük
A tatárok távozásáról egy érthető, logikus, egyértelmű magyarázat él a köztudatban, ezt tanítják az iskolákban is. Úgy kezdődik, hogy 1241. december 11-én meghalt Ögödej nagykán. A magyarországi hadjáratot vezető Batunak Dzsingisz kán unokájaként (és Ögödej unokaöccseként) reális esélye volt a trón megszerzésére, ezért a hírt megkapva azon nyomban elindult haza. Nyilván nem kell hosszan érvelni, hogy egy kánválasztáson mennyire fontos a személyes – és akár fegyveres – jelenlét, ráadásul tökéletesen illik a képbe, így aztán könnyen vert mély gyökereket a történelmi tudatban.
A legújabb kutatások azonban bebizonyították, hogyha a futárt a kán halálának napján elindították Karakorumból, az akkor még korántsem biztosan kiépített – később viszont korát bőven meghaladónak tekinthető – mongol postahálózat ellenére is legkorábban március utolsó napjaira érhetett a Kárpát-medencébe. A kivonulás viszont már – úgy tűnik – márciusban megindult.
hirdetés
Másrészt jó okkal gondolhatjuk, hogy a nagykán halálát legszűkebb környezete mindaddig titkolta, amíg a hatalom közelében lévő személyek saját pozícióikat biztosították. A rivalizálás eredményeként végül a kánválasztó kurultáj is csak 1243–44-ben kezdődhetett el, Ögödej utódja,
Güjük pedig csupán 1246-ban vehette át a trónt –
itt írtunk minderről részletesen.
– mondja 24.hu-nak Laszlovszky József.
VALENTIN CHEREDINTSEV / SPUTNIK / AFPBatu kán egy kínai rajzon.
Fentiek alapján pedig a kutatócsoport úgy véli, Ögödej nagykán halála és utódjának megválasztása nem indokolta, döntő mértékben nem is befolyásolhatta a magyarországi hódítás felfüggesztését.
Extrém időjárás
Az extrém időjárás viszont már jelentős, de még mindig nem egyedüli tényező lehetett. Az egyre modernebb technológiáknak és tudományágak összefogásának köszönhetően egyre jobban ismerjük a múlt éghajlati viszonyait, ezzel párhuzamosan pedig mind közismertebbé válik a kis jégkorszak fogalma. Az első ezredforduló környékén még tapasztalható „klímaoptimumot” – a maihoz hasonló, sőt valamivel enyhébb időjárást – fokozatos lehűlés követte egészen a XVI–XVII. századig, amikor is újból melegedésnek indult a klíma.
A XIII. század közepén már biztosan erősen érezhetők voltak az olyan negatív hatások, mint az évszakok eltolódása, a hűvös nyarak, az extrém hideget hozó telek vagy a szélsőségesen sok csapadék. De az időjárás a Kárpát-medencében inkább csak a XIV. század elején vetette vissza a mezőgazdaságot, kiszámíthatatlanná téve az élelmiszer-termelést, gyakorivá váltak a „szűk esztendők”.
Egy új szempontokat felvető, nagyszabású kutatás 2016-ban arra a következtetésre jutott, hogy a tatárok kivonulása összefügg a rendkívüli időjárással. Pontosabban azért hagyták el a Magyar Királyságot, mert – nyilvánvalóan kisarkítva – éheztek, és állataikat sem tudták etetni. Főleg úgy, hogy már korábban is felmerült: a kor színvonalán a Kárpát-medence képtelen volt eltartani egy ilyen létszámú hadsereget. A magyar kutatócsoport véleménye szerint viszont az extrém időjárás ugyan minden bizonnyal jócskán hozzájárult a tatárok távozásához, de nem lehetett kizárólagos ok.
Nem megyünk bele a tudományos vita részleteibe, csak annyit jegyzünk meg, hogy a pusztító élelemhiány elsősorban a tatárjárás következménye volt, ami jórészt a magyar lakosságot, nem pedig a hódítókat sújtotta. Illetve több forrás – köztük a helyzete okán minden elérhető információval rendelkező IV. Béla is – említi, hogy hazánk adottságai nagyon is elnyerték az ellenség tetszését. A magyarok részben ezért is tartottak később annyira a tatárok visszatérésétől.
Mostoha körülmények
Számunkra a lényeg, hogy a kis jégkorszak következményei a védelmet erősítették. Az intenzív esőzések sok áradást okoztak, jócskán megszaporították a mocsaras területek kiterjedését és számát az amúgy is gyakran „járhatatlan” országban. Ez például különösen jól jött Székesfehérvár védelménél, amelyet éppen a mocsarak óvtak meg a tatár ostrom idején.