Összefoglaló a légvédelmi eszközök működéséről...
- Téma indítója Rommel28
- Indítva
-
- Címkék
- csapásmérés a levegőből
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
M
molnibalage
Guest
Na hoppá, ez is lehet egy méret szintig gazdaságos drónelhárítás.ű
APWKS rakétával. Szárazföldi eszközökon egy megvilágító és néhány rakéta szétszórva IFV-ken elég tűzerőt adhat.
https://www.53rdwing.af.mil/News/Ar...th-laser-guided-rocket-in-unprecedented-test/
APWKS rakétával. Szárazföldi eszközökon egy megvilágító és néhány rakéta szétszórva IFV-ken elég tűzerőt adhat.
https://www.53rdwing.af.mil/News/Ar...th-laser-guided-rocket-in-unprecedented-test/
M
molnibalage
Guest
M
molnibalage
Guest
Rövid periódus volt ez az aerodinamikai elrendezés a repülés történetében, de ilyesmi volt a Mjasziscsev M-50-es is.
Gondolom vödörnyi víz volt a sisakjában a pilótának aszimmetrikus hajtóműleállás esetén...
M
molnibalage
Guest
Hogy érthetőbb legyen a modell, hogy mit csináltak. A szóráskép a pontos és a "pontatlan" célzásnál...Nagyon sokáig és lassan számoltam el húszig. Miért? Mert hatalmas arccal teszel orbitálisan vad kijelentéseket.
De akkor egy kis spoiler. Számokkal, hogy értsed. Nem csak levegőbe duma.
- Az láthattad, hogy korábban picivel drón mellé célozva is egy nem végzetes, de találatot értek el. A kamera is működőképes maradt és a drón hazament. Ez azt mutatja, hogy azért már itt reális esély van a találatra, kis valószínűséggel. A kb. kör vagy kicsi lapított ellipszis szórásképe olyan irányba esett, ahol nem a rotor vagy más létfontosságú elem volt. Pech. Ha ellenkező irányba szál mellé a lövés, akkor ezt sem látod, csak elhúz a cél mellett.
- De ebből következik az - amit számokkal is megmutatok - hogy az ennyivel mellé célzás az olyan, mintha magára a drónra céloztak volna a löveg szórása miatt. Az, hogy mellé céloztak olyan picivel akkora távon az a parasztvakítás kategóriája, mert már itt akkora teljes szórás a célpont méretéhez képest, mint az állat. Eleve alacsony a találati valószínűség, amit a kismértékű elrontás gyakorlatilag semmit nem változtat a találati valószínűségen. Csak ezt nem kötötték az orrodra.
- A lenti diagramon láthatod, hogy 1500 méteren a Silka adataival így néz ki a szórásképen belül a lövések eloszlása százalékosan a szórásközéppont közepétől a kettős Rayleigh eloszlás szerint. És azzal ne gyere, hogy a Pancír szórása lényegesen eltér, mert a hasonló Tunguszka szórására is van videó, ami 100 méterről s mellélőtt volna ennek a célnak. Megmutattam ezt is.
A célpont kb. 430 méter távolságban volt. A Silka CEP értéke 1500 méteren 5 méter, 500 méternél 1,2 méter. Ebből kiszámolható, hogy 430 méter táján a X tengelyen levő értékeket osszad el kb. 5-tel, mert 400 méteren CEP ötöde annak, ami 1500 méternél van. Tehát a lenti diagramon a 2 méteres sugarú sáv az lesz 40 cm. Ebben esik a lövések 5%.
A bibi ott van, hogy a drón mérete R = 0,15 tája, mert úgy 30 centis, csak nem tölti ki teljesen a teret. Jó, ha a a lövések kb. 1,5-2%-a lesz a drón közelében. (Tudok számítás csinálni erre is, ha van igény.)
A modell ideaizlált, mert egy kör felületbe lövünk. Ezért láttad azt , hogy a drón lábát elcsapta a lövés, de a drón ettől ment tovább. Nagyobb kör lefedné a rotorokat is, de iszonyatosan sok területen lenne "levegős" a "találat", ami valójában nem az.
- Na akkor a fenti 0,02 valószínűséggel számold ki, hogy hány lövés kell ahhoz, hogy 90% valószínűség táján egyetlen siker esetén elcsapd a célt. Kb. 120 lövés.
https://stattrek.com/online-calculator/binomial.aspx
(A cikk által használt modell ennél komplexebb, minden egyes lövés helyét számolja hatalmas mintából.)
- A bibi az, hogy peches volt, mert csak kettőtől esett le. 120 lövés és 2 találatnál 69%-os valószínűséget kapsz.
Egy találat esetén eltérő távolságokkal R = 0,15 méterre a lenti eredményt kapod. Két találatra is ki tudom számolni, csak a vizsgálat során mindig optimista voltam és azt mondtam, hogy egy találat elég lesz. Ha kettőt várnék el, akkor kb. eleve reménytelen az egész. *
A videóban ezért esett le több 40-es sorozat után a drón, mert már lényegében az első 40 lövésnél is volt rá esély. A kumulatív valószínűség meg tudja a dolgát.
Bocsánat, de nem picit idegesítő, hogy magas lóról osztod az észt úgy, hogy közben azt lövésed nincs arról, hogy mit látsz, mert nem látod a mögötte levő matekot. És ez nem az orosz tudáson vagy nem tudáson múlik, főleg, hogy a videón van angol felirat.
- A célpontról megmondták, hogy hol van és megtette azt a szívességet, hogy nem mozgott. Optikailag követték és nem volt az, hogy "na, akkor méri-e a radar a paramétereit". Mert álló cél esetén nincs előretartás. Ha van, akkor kb. senkit nem érdekel, hogy a célkör közepén van, mert előretartás nélkül mire odaér a lövedék minden mellémegy. A szórásképen kívül van a drón.
- A 400 méteres távolság olyan röhejesen kevés, hogy ha annyira van egy drón a Pacírtól, akkor azt már régen szétlőtte valami ATGM-mel, mert ahol drón is van, ott gl. zászlóalj is van, de minimum egy század. Emiatt az, hogy így 400 méterre bohóckodva idealizálva leszedte az érdekesnek érdekes (és ez is csak validálta a modellt szuper), de harcászatilag ez kevés.
Ennél alig nagyobb drónokra olyan IF kamerát lehet tenni, ami km-es nagyságrendből követi a célpontokat. Azon a távon az egyetlen találatra is alig van remény álló célra, nemhogy mozgóra és ha több kell.
A másik, hogy van a videóvágás nevezetű csodás tudomány. Megmutatták a sikert, ami vagy első volt, vagy nem. A számok alapján volt rá esély, csak a bibi az, hogy a statisztika miatt arra is volt esély, hogy akkor esik le, amikor mellé céloztak. Valójában legalább 3-4-szer tüzeltek rá, ha jól láttam. Na ebből lett két találat és esett le. Pont úgy, ahogy a modell kihozza. Nahát...
Csak érteni kéne hozzá, hogy mit látsz és ismeri a szórás nagyságrendjét minimum. Szóval a problémám az, hogy jelek szerint lesz egy cikk, ami minden téveszmédet cáfolni fogja, a kérdés, hogy meg érted, vagy meg akarod-e majd érteni.
A videó és a kommentárod azt mutatja, hogy a net nagy része tudatlan és buta, azt sem érti, hogy mit lát. Persze a propaganda videó célja pont ez. A videón látható eredmény egy 50 éves Gepard is lehozná, ha a optikáján látszik a drón.
Erre a teljesítményre bármilyen hasonló AAA rendszer képes, aminek ekkora a szórása. Beállítod 400 méterre a drónt, optikai rendszerrel megcélzod és úgy 120-150 lövés táján le fog esni. Csak ennek harcászatilag értelmezhető értéke nincs. Meg ez 1 db drón. Ezekből a filléres vackokból tucatszám is lehet. A Pancír felfedi magát, a SEAD meg megnyalja a szája szélét.
És megint erre csesztem el az időmet, hogy a nagyszájú kijelentésedet cáfoljam. Nem jelzőkkel. Számokkal.
Na, akkor ez alapján remélem érthető, hogy miért nem számított a "mellélövés". Gyakorlatilag 0 hatása volt a találati arányra.
Szimplán annyit csináltak, hogy addig adtak le 40-es sorozatokat, amíg kellően magas valószínűsége lett a találatnak. Az első találat a lábán, a drónnak, ami nem zuhant le az a statisztikai ingadozás volt. A teszt szempontjából pech. Mert akkor keményen vágni kellett volna a videót, hogy ha véletlenül leesik elsőre és aztán 3-4 sorozat után még nem...
Húbazz!! Tényleg lelőttek kilenc tomahawkot? Jó drága gyakorlat lehetett. Hanem, mintha egy beért volna.
T
Törölt tag 1586
Guest
M
molnibalage
Guest
De nem ARMA, hanem DCS World. Ott van a szöveg a videón...Egy videó játék
M
molnibalage
Guest
Hm...
Csak nem ezt a videót nézték meg páran? Mert abban is felbukkan a fenti videó.
Ha már így alakult, akkor a szokásos összefoglaló az érdekesebb dolgokról. Ez is rohadt jó videó, ezért több részben jön.
T-34, T-28 és T-33-on képezték ki. F-86F gépre képezték ki végül, ahol Luke támaszponton tanultak meg mindent, ami kellett (bombaoldás, gépágyúhasználat, stb.).
Később F-100A-ra került, ahol a haladó szintű kiképzésen (advanced gunnery school) két dolgot tanult meg Nellisen
no.1. Hogyan kell használni az atombombát.
no.2. A kimenőn rájöttek, hogy a las vegasi showgirlsök nem érdeklődnek 295 dolláros fizetésen tengődő hadnagyok irányában...
Első állomáshelye 1958-ban Németországban volt F-100 típuson Ramstein támaszponton.
Az F-100 gépről alkotott véleménye egy tesztpilótának az volt, hogy veszélyes gép és nem ajánlotta beszerzésre, mert sok kezdő pilóta halálát fogja okozni. Nos, az előadó Gary Barnhill szerint a Légierő vette az adást és ezért csak cirka 2300 darabot vásárolt belőle...Az első 100 ezer órára eső baleseti statisztikája a gépnek 44 gépveszteség volt. Ez az F-15 flottánál ma 2 körüli érték (a flotta teljes élettartamára nézve az összes változatot beleszámítva.)
megj. A lenti linken elérhető az F-15 későbbi baleseti statisztikája. Az első 145 ezer óra után az F-15A-nál ez 6,9 gép/100 ezer óra volt.)
https://htka.hu/2012/12/04/mcdonnell-douglas-f-15-eagle/
Statisztika a kezdetektől. A 80-as évek vége óta lényesgében 2 alatt van a mutató.
https://www.safety.af.mil/Portals/71/documents/Aviation/Aircraft Statistics/F-15.pdf
Az első két hónapos szolgálata alatt a 13 tárásból, akikkel együtt végzett már 6-an (!!) nem éltek, mert katasztrófákban életüket vesztették. Miért? Túl sok repülőgép, túl kevés tapasztalat. A példaképe, az alakulat parancsnoka is katasztrófában vesztette életét. Gépágyús lövészet közben felhúzás után kifordulva elvesztette irányítását a gép felett és az jobbra átfordulva zuhanni kezdett. A pilóta katapultált, de a gép már fejjel lefelé volt alig 100 lábon. Esélye sem volt a túlélésre...
(Na persze, mégis az F-104G volt az özvegycsináló. Ez még háborús veszteségnek is durva lenne.)
A lenti képen látható eszementen aszimmetrikus függesztéssel repültek, mert az atombombát csak így volt képes megfelelő távolsága juttatni a gép. Veszélyes volt. Mindösszesen 300 repült órával rendelkező újoncok repültek így a borzalmas karakterisztikájú gépekkel. (A függőleges vezérsík túl kicsi volt.)
Elsődleges feladatuk Mark 7 típusú atombomba célba juttatása volt. 15 perces készültséget adott 3 évig.
https://en.wikipedia.org/wiki/Mark_7_nuclear_bomb
3 év szolgálat után 1961-ben a Skyblazer bemutató kötelék tagjává választották. A gyémánt kötelék bal oldali tagjaként repült volna. Mire kiképezték feloszlatták az alakulatot az 1962-es szezon előtt. Ennek oka az volt, hogy a Thunderbirds alakulatot légi utántölthető F-100D gépekkel látták el és nem volt szükség így már dedikált európai műrepülő alakulatra, aminek áttelepülése nagyobb távolságon nehézkes volt.
https://aerobaticteams.net/en/teams/i162/Skyblazers.html
Ennek az ügynek a pozitív kimenete az volt, hogy a következő szolgálat helyét ő választhatta meg a Légierőn (USAF) belül. Ő az F-105-öt választotta, oktatói pozícióban a Nellis támaszponton.
Az F-105 kezdeti megbízhatósága is csak annyira volt jó, hogy számtalan vicc született a gépről. Pl, hogy azért készült acélból és lett nehéz, mert a gyártó megtudta, hogy az nehezebb, mint beton. Vagy az F-105 háromféleképpen is képes az ellenséget pusztítani. Gépágyúzhat, bombázhat, vagy simán csak lezuhan és a fejére esik...
A gép leszállósebessége még teljesen kiengedett fékszárnyakkal is 350 km/h volt. A gépre kerülők a negyedik felszálláson hajtották végre az első Mach 2 sebességű repülést, aztán kb. soha többet, mert arra csak fegyverzet nélkül volt képes. A repülés során teljesen simán ment minden, semmiféle visszajelzés nem volt a sebességmérő mutatóján kívül, hogy 35 ezer láb magasságban elérték ezt a sebességet. A korai hajtóművek üzemeltetési módja miatt lassítani nem szabadott a géppel ennél a pontnál a gáz visszavételével, hanem a gép hátulján levő féklapokkal lassítottak vissza M1,3-ra. Aki ezt elfelejtette azok igen hamar megtapasztalták annak következményét. A hajtómű rendellenes működése ugyanis hatalmas vibrációt okozott, aminek hatására azonnal előre tolták a gázkart a pilóták és féklappal lassultak le.
Na ez csak 11:30-ig az előadás...
Csak nem ezt a videót nézték meg páran? Mert abban is felbukkan a fenti videó.
T-34, T-28 és T-33-on képezték ki. F-86F gépre képezték ki végül, ahol Luke támaszponton tanultak meg mindent, ami kellett (bombaoldás, gépágyúhasználat, stb.).
Később F-100A-ra került, ahol a haladó szintű kiképzésen (advanced gunnery school) két dolgot tanult meg Nellisen
no.1. Hogyan kell használni az atombombát.
no.2. A kimenőn rájöttek, hogy a las vegasi showgirlsök nem érdeklődnek 295 dolláros fizetésen tengődő hadnagyok irányában...
Első állomáshelye 1958-ban Németországban volt F-100 típuson Ramstein támaszponton.
Az F-100 gépről alkotott véleménye egy tesztpilótának az volt, hogy veszélyes gép és nem ajánlotta beszerzésre, mert sok kezdő pilóta halálát fogja okozni. Nos, az előadó Gary Barnhill szerint a Légierő vette az adást és ezért csak cirka 2300 darabot vásárolt belőle...Az első 100 ezer órára eső baleseti statisztikája a gépnek 44 gépveszteség volt. Ez az F-15 flottánál ma 2 körüli érték (a flotta teljes élettartamára nézve az összes változatot beleszámítva.)
megj. A lenti linken elérhető az F-15 későbbi baleseti statisztikája. Az első 145 ezer óra után az F-15A-nál ez 6,9 gép/100 ezer óra volt.)
https://htka.hu/2012/12/04/mcdonnell-douglas-f-15-eagle/
Statisztika a kezdetektől. A 80-as évek vége óta lényesgében 2 alatt van a mutató.
https://www.safety.af.mil/Portals/71/documents/Aviation/Aircraft Statistics/F-15.pdf
Az első két hónapos szolgálata alatt a 13 tárásból, akikkel együtt végzett már 6-an (!!) nem éltek, mert katasztrófákban életüket vesztették. Miért? Túl sok repülőgép, túl kevés tapasztalat. A példaképe, az alakulat parancsnoka is katasztrófában vesztette életét. Gépágyús lövészet közben felhúzás után kifordulva elvesztette irányítását a gép felett és az jobbra átfordulva zuhanni kezdett. A pilóta katapultált, de a gép már fejjel lefelé volt alig 100 lábon. Esélye sem volt a túlélésre...
(Na persze, mégis az F-104G volt az özvegycsináló. Ez még háborús veszteségnek is durva lenne.)
A lenti képen látható eszementen aszimmetrikus függesztéssel repültek, mert az atombombát csak így volt képes megfelelő távolsága juttatni a gép. Veszélyes volt. Mindösszesen 300 repült órával rendelkező újoncok repültek így a borzalmas karakterisztikájú gépekkel. (A függőleges vezérsík túl kicsi volt.)
Elsődleges feladatuk Mark 7 típusú atombomba célba juttatása volt. 15 perces készültséget adott 3 évig.
https://en.wikipedia.org/wiki/Mark_7_nuclear_bomb
3 év szolgálat után 1961-ben a Skyblazer bemutató kötelék tagjává választották. A gyémánt kötelék bal oldali tagjaként repült volna. Mire kiképezték feloszlatták az alakulatot az 1962-es szezon előtt. Ennek oka az volt, hogy a Thunderbirds alakulatot légi utántölthető F-100D gépekkel látták el és nem volt szükség így már dedikált európai műrepülő alakulatra, aminek áttelepülése nagyobb távolságon nehézkes volt.
https://aerobaticteams.net/en/teams/i162/Skyblazers.html
Ennek az ügynek a pozitív kimenete az volt, hogy a következő szolgálat helyét ő választhatta meg a Légierőn (USAF) belül. Ő az F-105-öt választotta, oktatói pozícióban a Nellis támaszponton.
Az F-105 kezdeti megbízhatósága is csak annyira volt jó, hogy számtalan vicc született a gépről. Pl, hogy azért készült acélból és lett nehéz, mert a gyártó megtudta, hogy az nehezebb, mint beton. Vagy az F-105 háromféleképpen is képes az ellenséget pusztítani. Gépágyúzhat, bombázhat, vagy simán csak lezuhan és a fejére esik...
A gép leszállósebessége még teljesen kiengedett fékszárnyakkal is 350 km/h volt. A gépre kerülők a negyedik felszálláson hajtották végre az első Mach 2 sebességű repülést, aztán kb. soha többet, mert arra csak fegyverzet nélkül volt képes. A repülés során teljesen simán ment minden, semmiféle visszajelzés nem volt a sebességmérő mutatóján kívül, hogy 35 ezer láb magasságban elérték ezt a sebességet. A korai hajtóművek üzemeltetési módja miatt lassítani nem szabadott a géppel ennél a pontnál a gáz visszavételével, hanem a gép hátulján levő féklapokkal lassítottak vissza M1,3-ra. Aki ezt elfelejtette azok igen hamar megtapasztalták annak következményét. A hajtómű rendellenes működése ugyanis hatalmas vibrációt okozott, aminek hatására azonnal előre tolták a gázkart a pilóták és féklappal lassultak le.
Na ez csak 11:30-ig az előadás...
M
molnibalage
Guest
A fenti videó folytatása.
A Rolling Thunder hadműveletbe azzal vágtak bele, hogy 6 hét alatt térdre kényszerítik az északi erőket. A cél az volt, hogy rákényszerítsék a politikai vezetést, hogy ne támogassák a déli oldalon tevékenykedő kommunista felkelők harcát. Az F-105-ösök 100 ezernél több bevetést repültek Észak- és Dél-Vietnám felett. A bevetés szabályai (Rules of Engagement) akadályozták a hatásos harcot, minta hátrakötött kézzel kellett volna harcolni. Nem támadhattak bizonyos célokat, pl. reptereket.
(A hadművelet 3 évig tartott leállításáig, majd a háború 1973 elejéig húzódott és az 1975-ös kivonulással ért véget. Az Linbacker II hadművelet volt az utolsó jelentős légi hadművelet a vietnamizációt követően.)
Jellemzően 6000 font bombateherrel repültek csapásmérő bevetéseket. Érdekes összehasonlítás, hogy a II. vh alatt a B-17-esek jellemzően 4000 font bombateherrel (8x500 font) repültek bevetéseket és 10 ember életét kockáztatták, addig az F-105 ezt egy pilótával tette meg. Gyorsabban és több „bummal”. Iszonyatos ütemű volt a fejlődés a hidegháború alatt.
(A szubszonikus A-6 Intruder gépek néha 30 db 500 fontos bombát juttattak célba, ami 15000 font össztömeg. Két fős személyzettel és kb. 2-3-szor gyorsabban, mint a B-17.)
Az 53 ezer font felszálló tömegű gép felgyorsításához felszálláskor vízbefecskendező rendszer volt szükséges. Ha feleszállás közben hibásodott meg a rendszer a legrosszabb pillanatban, akkor a gépnek nem volt meg a kellő ereje a felszálláshoz, azonban már lefékezni sem tudott... Az előadó elmondása szerint ez úgy havonta egyszer előfordult a Takhli támaszpontot töltött ideje alatt.
https://en.wikipedia.org/wiki/Takhli_Royal_Thai_Air_Force_Base
753 F-105D és F modellt repült Vietnámban bevetéseket ebből 397 veszett oda a flotta 53%-a.
A bevetések 1300-1400 mérföldes repülést jelentettek oda-vissza, ami akár 3 óráig is eltartott, légiutántöltéssel. A térképen a kék lóversenypálya formájú helyeken zajlottak jellemzően az utántöltés. Nagyon respektálták a tankerek személyzetét, akik időnként Laosz fölé is berepültek, hogy az üzemanyag hiánnyal küszködő hazatérő gépek elé menjenek.
(Hogy miféle veszély leselkedett a KC-135 pilótákra Laosz felett az nem igazán értem...)
A tanker személyzetek szinte sportot űztek abból, hogy elmondhassák magukról, hogy egy James Bond gonosz női szereplője által ihletett merész festésű F-105-öst éppen ők tankoljanak meg.
Bentről ezt látta a pilóta tankolás alatt.
Egy a Nellisen történt esetet idézett fel, amikor még oktató volt. Egy az akadémián frissen végzett növendéket oktatott utántöltésre éppen, amikor történt egy „apró” incidens. Éppen utántöltés közben rándul össze a növendék, pontosan az összecsatlakozás pillanatában, aminek következtében a botkormányt is megmozgatta. A gép erre 320 csomós sebességnél (ez nagy magasságban sok, ez alacsony CAS értéket jelent) igen erős orr leadással válaszolt. Ennek eredményeképpen a tankerből kitépte a 47 láb, tehát kb. 16 méter hosszú utántöltő csövet. A billegés ekkora ellentétes irányba váltott és feldobta a csövet a levegőbe, ami kb. alig 30 centire a fejétől zúgott el az oktatónak.
Az utántöltéssel a levegőben neki is akadt problémája...
Éppen zajlott az üzemanyag átadása, amikor a mellette várakozó kísérője (John Bets) hirtelen beleszólt a rádióba parancsoló hangon:
„Dodge 2*, szivárog az üzemanyag, válj le!”
Majd rögtön ezután a helyzet súlyosbodott.
„Dodge 2*, ég a géped, katapultálj, katapultálj, katapultálj!”
14 ezer lábon 400 csomós sebességnél hagyta el a gépet. Az eltelt idő az üzemanyagtank repedés, a leválás és katapultálás között összesen 6 másodperc volt. 1 másodperccel a gépelhagyás után a kísérő látta, ahogy a teljes gép egy hatalmas tűzgolyóvá változott. A gépben akkor kb. 3000 gallon (ez kb. 20 ezer font, tehát úgy 9 tonna) üzemanyagot volt.
*Ez volt a pilóta hívójele. gyakori volt sportkocsik neve alapján hívójelet választani.
A katapultálás élményeit röviden összefoglalta. Az ernyő nyitása miatti lassulás igen kemény nyomokat, zúzódásos sebeket tudott hagyni a pilóta testét a hevedereknél. Az sűrű erdős felületek feletti katapultálás számtalan pilóta halálát okozta. Egy ilyen eseményen az előadó nagyjából ott, ahol katapultált hallotta nyílt csatornán(GUARD CHANEL) a beszélgetést, ahogy egy helikopterből acélhuzalon leeresztett menő személyzet feltette a kérdést az orvosnak, hogy
„A pilóta a heréje közelében van felnyársalva a fára. Hol kellene vágnom, hogy leszedjem a fa tetejéről?”
Lefelé ereszkedés közben az jutott eszébe, amit a túlélő oktatáson tanult.
„A mentőernyő a gépelhagyás után nem igazán irányítható. Csak arra jó, hogy a pilóta úgy ahogy biztonságos sebességgel érjen földet. Ha valami van alattad, így jártál öregem, arra fogsz érkezi. De ha eléggé kétségbeesett vagy, akkor elvághatsz néhány szíjat a nyakad körül. Akkor az ernyő alakja megváltozik és kismértékben kormányozhatóvá válik az ernyő.”
Na, ezek után ő csak a saját golyóira tudott gondolni éppen miközben a zsebéből elővette a szükséges kampó alakú vágó szerszámot... Sikerült 2-2 szíjat elvágnia és nyílt területre kormányoznia magát. 10 percig tarott, míg földet ért. Ezalatt a köteléktársa már odafent szervezni kezdte a mentést. Közölte, hogy a helikopter már úton van, veszi a vészjeladód jeleit. Amennyiben egy kis kézi rádió keresztül nem történt kapcsolatfelvétel, akkor nem hajtották végre a mentést. Kb. 1 órát volt már odalent, amikor meghallotta a közeledő helikopter hangját. Ekkor annyira izgatott lett, hogy minden jelző eszközét egyszere előtte.
A kivizsgálás kiderítette, hogy egy automatikus záró szelep hibája okozta az üzemanyag szivárgást majd a tüzet. 183 ezer légi utántöltés alatt ez volt az egyetlen ilyen hiba.
26:00-nál vagyunk még mindig csak...
Folyt köv.
A Rolling Thunder hadműveletbe azzal vágtak bele, hogy 6 hét alatt térdre kényszerítik az északi erőket. A cél az volt, hogy rákényszerítsék a politikai vezetést, hogy ne támogassák a déli oldalon tevékenykedő kommunista felkelők harcát. Az F-105-ösök 100 ezernél több bevetést repültek Észak- és Dél-Vietnám felett. A bevetés szabályai (Rules of Engagement) akadályozták a hatásos harcot, minta hátrakötött kézzel kellett volna harcolni. Nem támadhattak bizonyos célokat, pl. reptereket.
(A hadművelet 3 évig tartott leállításáig, majd a háború 1973 elejéig húzódott és az 1975-ös kivonulással ért véget. Az Linbacker II hadművelet volt az utolsó jelentős légi hadművelet a vietnamizációt követően.)
Jellemzően 6000 font bombateherrel repültek csapásmérő bevetéseket. Érdekes összehasonlítás, hogy a II. vh alatt a B-17-esek jellemzően 4000 font bombateherrel (8x500 font) repültek bevetéseket és 10 ember életét kockáztatták, addig az F-105 ezt egy pilótával tette meg. Gyorsabban és több „bummal”. Iszonyatos ütemű volt a fejlődés a hidegháború alatt.
(A szubszonikus A-6 Intruder gépek néha 30 db 500 fontos bombát juttattak célba, ami 15000 font össztömeg. Két fős személyzettel és kb. 2-3-szor gyorsabban, mint a B-17.)
Az 53 ezer font felszálló tömegű gép felgyorsításához felszálláskor vízbefecskendező rendszer volt szükséges. Ha feleszállás közben hibásodott meg a rendszer a legrosszabb pillanatban, akkor a gépnek nem volt meg a kellő ereje a felszálláshoz, azonban már lefékezni sem tudott... Az előadó elmondása szerint ez úgy havonta egyszer előfordult a Takhli támaszpontot töltött ideje alatt.
https://en.wikipedia.org/wiki/Takhli_Royal_Thai_Air_Force_Base
753 F-105D és F modellt repült Vietnámban bevetéseket ebből 397 veszett oda a flotta 53%-a.
A bevetések 1300-1400 mérföldes repülést jelentettek oda-vissza, ami akár 3 óráig is eltartott, légiutántöltéssel. A térképen a kék lóversenypálya formájú helyeken zajlottak jellemzően az utántöltés. Nagyon respektálták a tankerek személyzetét, akik időnként Laosz fölé is berepültek, hogy az üzemanyag hiánnyal küszködő hazatérő gépek elé menjenek.
(Hogy miféle veszély leselkedett a KC-135 pilótákra Laosz felett az nem igazán értem...)
A tanker személyzetek szinte sportot űztek abból, hogy elmondhassák magukról, hogy egy James Bond gonosz női szereplője által ihletett merész festésű F-105-öst éppen ők tankoljanak meg.
Bentről ezt látta a pilóta tankolás alatt.
Egy a Nellisen történt esetet idézett fel, amikor még oktató volt. Egy az akadémián frissen végzett növendéket oktatott utántöltésre éppen, amikor történt egy „apró” incidens. Éppen utántöltés közben rándul össze a növendék, pontosan az összecsatlakozás pillanatában, aminek következtében a botkormányt is megmozgatta. A gép erre 320 csomós sebességnél (ez nagy magasságban sok, ez alacsony CAS értéket jelent) igen erős orr leadással válaszolt. Ennek eredményeképpen a tankerből kitépte a 47 láb, tehát kb. 16 méter hosszú utántöltő csövet. A billegés ekkora ellentétes irányba váltott és feldobta a csövet a levegőbe, ami kb. alig 30 centire a fejétől zúgott el az oktatónak.
Az utántöltéssel a levegőben neki is akadt problémája...
Éppen zajlott az üzemanyag átadása, amikor a mellette várakozó kísérője (John Bets) hirtelen beleszólt a rádióba parancsoló hangon:
„Dodge 2*, szivárog az üzemanyag, válj le!”
Majd rögtön ezután a helyzet súlyosbodott.
„Dodge 2*, ég a géped, katapultálj, katapultálj, katapultálj!”
14 ezer lábon 400 csomós sebességnél hagyta el a gépet. Az eltelt idő az üzemanyagtank repedés, a leválás és katapultálás között összesen 6 másodperc volt. 1 másodperccel a gépelhagyás után a kísérő látta, ahogy a teljes gép egy hatalmas tűzgolyóvá változott. A gépben akkor kb. 3000 gallon (ez kb. 20 ezer font, tehát úgy 9 tonna) üzemanyagot volt.
*Ez volt a pilóta hívójele. gyakori volt sportkocsik neve alapján hívójelet választani.
A katapultálás élményeit röviden összefoglalta. Az ernyő nyitása miatti lassulás igen kemény nyomokat, zúzódásos sebeket tudott hagyni a pilóta testét a hevedereknél. Az sűrű erdős felületek feletti katapultálás számtalan pilóta halálát okozta. Egy ilyen eseményen az előadó nagyjából ott, ahol katapultált hallotta nyílt csatornán(GUARD CHANEL) a beszélgetést, ahogy egy helikopterből acélhuzalon leeresztett menő személyzet feltette a kérdést az orvosnak, hogy
„A pilóta a heréje közelében van felnyársalva a fára. Hol kellene vágnom, hogy leszedjem a fa tetejéről?”
Lefelé ereszkedés közben az jutott eszébe, amit a túlélő oktatáson tanult.
„A mentőernyő a gépelhagyás után nem igazán irányítható. Csak arra jó, hogy a pilóta úgy ahogy biztonságos sebességgel érjen földet. Ha valami van alattad, így jártál öregem, arra fogsz érkezi. De ha eléggé kétségbeesett vagy, akkor elvághatsz néhány szíjat a nyakad körül. Akkor az ernyő alakja megváltozik és kismértékben kormányozhatóvá válik az ernyő.”
Na, ezek után ő csak a saját golyóira tudott gondolni éppen miközben a zsebéből elővette a szükséges kampó alakú vágó szerszámot... Sikerült 2-2 szíjat elvágnia és nyílt területre kormányoznia magát. 10 percig tarott, míg földet ért. Ezalatt a köteléktársa már odafent szervezni kezdte a mentést. Közölte, hogy a helikopter már úton van, veszi a vészjeladód jeleit. Amennyiben egy kis kézi rádió keresztül nem történt kapcsolatfelvétel, akkor nem hajtották végre a mentést. Kb. 1 órát volt már odalent, amikor meghallotta a közeledő helikopter hangját. Ekkor annyira izgatott lett, hogy minden jelző eszközét egyszere előtte.
A kivizsgálás kiderítette, hogy egy automatikus záró szelep hibája okozta az üzemanyag szivárgást majd a tüzet. 183 ezer légi utántöltés alatt ez volt az egyetlen ilyen hiba.
26:00-nál vagyunk még mindig csak...
Folyt köv.