#2782
https://forum.htka.hu/threads/Össze...gvédelmi-eszközökről.387/page-140#post-628146
#2783
https://forum.htka.hu/threads/Össze...gvédelmi-eszközökről.387/page-140#post-628168
Folytatás.
A helikopteres mentés után a kimentés után ahol kirakták (nem a saját támaszpontján) a kantinba betérve egy volt évfolyamtársával találkozott, aki jelöletlen T-28 gépen vitte vissza Takhli támaszpontra. A CIA-nak repült havi 5000 dollárért, amikor Gary Barnhill zsoldja 1000 dollár volt havonta. Az Air Americanál szerzett neki CIA-s munkát a régi ismerős. A stressz levezetés az akkor elfogadott módon ment, piálással...
A lenti képen a létrán John Bets. aki a katapultálás idején a köteléktársa volt. A jobb oldali képen taktikai megbeszélést tartottak éppen a létesítményben. A kis bajusszal John Bets, balról a második, tőle balra Bates hadnagy. Gale Whims (?) korábbi Thunderbirds left wing balról a harmadik, ő volt a vezetőjük. Tőle jobbra Jamie Mclaughlin, tőle eggyel jobbra Foxie Flower őrnagy és végén táblával a nyakában Gary Barnhill.
Foxie egy esetben, amikor interjút adott egy fiatal női riporternek elég seggfej módon viselkedett, mert láthatóan hülye kérdést tett fel neki. A hölgy megkérdezte, hogy mennyi ideig tart az ellenségnek a hidat újraépíteni, mire hűvösen válaszolt:
„Hölgyem, mi nem építjük, mi csak szétcsapjuk azokat...”
Foxienak később katapultálnia kellett gépéből, de a kabintető nem robbant le a katapultálás során, a kabintető áttörésekor az lefejezte a szerencsétlen pilótát.
A katapultálását követően a Clark támaszpontra akarták küldeni Barnhillt a Fülöp-szigetekre egészségügyi felülvizsgálatra a nyaki és hátsérülései miatt. Ő ezt visszautasította, mert mind minden repülésért odáig levő pilóta félt attól, hogy letiltják a repülésről. Nem hogy nem akart menni, de ragaszkodott hozzá, hogy már a következő nap repülhessen annak ellenére, hogy még a fejét sem volt képes forgatni oldalra magától, a kezeivel mozgatta. Hülye döntés volt, teszi fel a kérdést ő. Naná, hogy az volt, de az akkori körülmények és ügymenet hozzásegítette az embert ilyen hülye döntések hozatalához. Ha már a letiltás szóba került, akkor egy történetet hoz erről. Mi kell ahhoz, hogy harctéri fáradtság miatt letiltsák az embert? Egy klasszikus „22-es csapdája történet következik.
Nasty Ned Miller a század egyik kedvelt tagja egy különleges, közelségi gyújtós fél-kísérleti állapotban levő 3000 fontos bombával ment bevetésre. A tanker megközelítésekor a bomba gyújtója meghibásodott és felrobbant a bomba. A gép azonnal darabokra esett egy hatalmas tűzgolyóban, a pilótának esélye sem volt a túlélésre. Még a levegőben hallotta Barnhill társa halálának hírét (ő nem volt a jelen ott). Egy érzés támadt benne, hogy valami különlegest kell tennie, amivel megemlékezik a barátja elvesztéséről. Hazatérve 50 láb magasságban (kb. 18 méter) végigszáguldott a futópálya felett majd felhúzta a gépet és órsókat írt le, mintha csak egy airshown lett volna. így tisztelegve Miller emléke előtt. A ground chief és a pilóták odáig voltak tőle, de a századparancsnok már kevésbé... Magához parancsolta, majd így szólt:
„Barnhill, harctéri fáradtság miatt 1 hétre letiltom a repülésről”.
Ennek a büntetésnek a komolyságáról a következőket meséli el Barhnill. Amíg társai Hanoi környékén repültek veszélyes bevetéseket, estek fogságba vagy haltak meg, addig az ő büntetése az volt, hogy sehova nem mehetett egyedül egy hétig...
Röviden beszél a légvédelmi rakéta fenyegetésről.* Az első Dvina alakulatok 1965 elején érkeztek az ÉV-ba, de csak 4 hónappal később történt az első éles indítás. Ezt úgy említi, hogy Lyndon B. Johnson elnök és McNamara védelmi miniszter adtak négy hónap nyugodt időszakot az ellenséges felkészülni...
*
Sajnos több ponton súlyos tévedésekkel, pl. a 6-9 másodperc alatt célponthoz érő rakétákról és M3.5 végsebességről beszél. Ez nettó tévedés. A realitás inkább M2.5 és 9 sec alatt kb. az 5 km-en HMZ alsó távolságot érte el a rakéta, nem a 20-25 km távolságban levő célpontokat.
Az F-105 pilótákra vetített veszteségi átlag a beszéd a vetített dia szerint az, hogy 33 bevetésenként lőttek le egy F-105 pilótát átlagosan. Csak ezt én nem értem.
Maga az előadó mondta, hogy 379 db F-105 gép veszett oda és ezek egy része ráadásul balesetben, amire nem tért ki. Az én egyik forrásom összesítő táblázata 334 darabos HARCI F-105 veszteségről ír. Tehát ez a veszteség oldal. De legyen a nagyobb szám. 379*33 = 13 101. OK. A bibi az, hogy az előadás elején azt mondta, hogy az F-105 gépek 100 ezernél több bevetést repültek. Itt valahogy nagyságrendi tévedés van... Vagy a bevetés számban van tévedés, de nagyon nem ér össze a mérce két vége...
158 pilóta vesztette életét bevetés közben F-105-ön és 105 esett fogságba.
Ezt követően rövid összefoglaló az első SAM szovjet sikerekről. No.1. Gery Powers, no.2 Rduy Anderson (szintén U-2-ben Kuba felett), no.3. Keirn százados F-4C-vel 1965-ben ÉV felett júliusban. Erről a HTÖ is megemlékezett.
A történet abból a szempontból különleges, hogy Richard Paul Kerin százados, a gép fegyverzet operátor tisztje a II. világháborúban is részt vett, másodpilótaként szolgált B-17-en, gépének lelövésekor 1944 szeptemberében esett fogságba. A háború utáni leszerelések és pilótahiány miatt újra belépett a Légierőhöz és átképezték F-86, F-100 majd végül F-4 típusra, a 11. bevetésén lőtték le. Túlélte az ismételt lelövést és fogságba esett, de a szabadulásra ezúttal nem kilenc hónapot, hanem majdnem 9 évet kellett várnia, 1973 februárjában engedték szabadon. 1976-ban vonult nyugdíjba.
Többszöri kérés után engedélyezte csak LBJ elnök a SAM-ek elpusztítását.
Folyt köv.
(Még mindig csak 36:00-nál vagyunk.)