Szemelyes tapasztalat. Tobbszor dolgoztam veluk ( rendszer telepites es oktatas ) ha felhozod nekik Falklandot es latjak hogy a datumnal kicsit tobbet tudsz akkor elojonnek azok az infok amiket azota tanultak amikhez azota kotik magukat.
Ettől még csak tervek se nagyon voltak a Sea Dart irányítórendszerének lecserélésére. A Sea Viper / PAAMS megjelenéséig jól elvoltak a SARH-al.
A Briteknel meg szinte barmilyen fegyverfejlesztesukre jellemzo hogy eltervezik annak rendszerbe allitasat majd csusik jooooooooooooooo sokat es emelett kenytelenek a regi meg reszelgetni rendszerbe tartani hogy legyen valami addig is. E nem tudatos hanem kenyszerhelyzet nalluk.
A Falklandi-háború után a Phalanx rendszeresítését relatíve gyorsan elintézték, azért furcsa amit írsz, mert semmi tetleges dolog nem támasztja alá. A PAAMS / Sea Viper program bő 17 évvel indult a Falklandi háború után. Közben az USA-ban futott az AIM-7R / RIM-7R hibrid irányítású rakéta fejlesztése, folyt az AIM-120 fejlesztése, majd az 1990-es években az SM-2MR Block III/A/B és az SM-2ER Block IVA fejlesztése, tehát ha annyira szabadulni akartak volna a tisztán SARH irányítástól, lett volna rá opció. Mégse tették.
Igen, a Sea Viper és a Sea Ceptor valóban ARH-s, de nem azért, mert nem bíztak benne, hanem azért, mert az ARH sokkal hatékonyabb (bár drágább) a feladatra. Ez nem csak az ő döntésük, így döntött aztán szépen lassan mindenki, US NAVY (RIM-7R, majd SM-II Block IVA program, végül SM-6 majd SM-IIMR Block IIIC Active, és ESSM Block 2), Izrael / India (Barak-8), Oroszország (Redut/9M96), stb...
Anno ott voltam abban a csapatban amelyik a Kiwiknek probalt eladni egy modernizacios csomagot a ket ANZAC class bekehajojukra . Reszemrol a VLS vs FCS vs hajo integracio volt a tema. Ott hangzott el meg anno a kiwik reszerol hogy a SEA CEPTOR csak es kizarolag ARH rendszerrel tudjak szallitani nekik ( a Kiwi hajo alapbol alkalmas volt a SARH hasznalatra igy ezt probaltak meg mint olcso megoldast preferalni ) es mindez azert mert az eredetileg a RN kivanalmai szerint lett tervezve.
Csakhogy még 1x: a Sea Ceptor nem a SARH irányítású Sea Dartot, hanem a SACLOS irányítású Sea Wolfot váltotta. A Royal Navy valóban nem akart SARH irányítást, de SACLOS-t sem a Type-23-asokra (és a későbbi utódjaira), ARH-t akart. Mivel a CAMM program kizárólag ARH irányítású rakétát foglal magában, így a kérdésfelvetés is furcsa volt akkor (ha SARH irányítást akartak volna valóban, akkor ESSM felé kellett volna nézegetni).
Itt is visszakoszont az amit irtam hogy a RN nel nem nagyon kedvelik a SAHR konfiget nem biznak benne. Nem is csoda mert egy sea skimming tamadasnal a radarkornyezet nem tul baratsafgos ( sea clutter, ducting, FD stb ) es barmely tevedes kijavitasara masodperceid vannak. Ma ezt ugy mondjak hogy " if we fire we MUST hit "
Szuperszonikus raketak ellen van egy cca 20 talan 30 masodperces ablakod Ebben kell megoldanod a tobbszoros tulterheleses tamadas elharitasat. Borzaszto szuk ez az idokeret es a hibazasnak barmely hibazasnak abszolute nincs helye.
Yepp, csakhogy ezzel továbbra is pár nagy probléma: a Royal Navy csak a Sea Dart közepes / nagy hatótávolságú rakétáknál használt SAHR-t, a Sea Dartot pedig nem a Sea Ceptor, hanem a Sea Viper váltotta.
A másik gond, hogy az US NAVY és a Nato Sea Sparrow csoport (köztük a részlegesen brit szférába tartozó kanadai és ausztrál haditengerészet) tök jól elvolt/elvan a célra a SARH irányítású ESSM-el. Igen, ők is lépnek az ARH irányítás felé az ESSM Block 2-vel, de ez elsődlegesen a célcsatornák száma miatt jelentős pozitívum (plusz persze a horizont alá bukó célok leküzdésénél).
A harmadik, hogy a sea clutter, ducting és hasonló problémák ARH esetén is fentállnak, ezek kezelhető problémák egyébként.
A legtöbb esetben a sea skimming célok leküzdésénél a kis célmagasságra optimalizált gyújtó volt a probléma, ezeket cserélték le a Tartar, SM-2MR/ER, Sea Sparrow programban is, mikor a sea skimming célok leküzdése problémát kezdett okozni.
