Elnézve az elmúlt másfél hét történéseit az alábbiakban foglalnám össze a véleményemet az orosz légierő ukrajnai teljesítményéről és erre kérnék szigorú szakmai véleményezést a hozzáértőktől:
Az orosz légierőben a mai napig nincs igazán gyakorlat és megfelelő technológia igazi többfunkciós vadászbombázók gyártására és alkalmazására. A légierőn belül élesen elkülönül a légiharc megvívására és a földi célpontok támadására szolgáló technika, de nincs olyan, amelyik igaziból mindkettőben jó lenne. A pilóták sem gyakorlottak ebben, a Szuhoj-27,30,35 zömmel légiharcra való, a Szuhoj-24,25 és 34 pedig földi célok támadására. Ebben elvileg jók lehetnek, de mihelyt komplex harchelyzetbe kerülnek, csak az egyik dologra alkalmasak.
A földi célok elleni csapásmérésben fix célpontok ellen hatékonyak, de a dinamikusan helyet változtató célpontok ellen nem.
További probléma, hogy a szárazföldi erők és a légierő között nincs megfelelő kommunikáció, ergo a szárazföldi csapatok nem tudnak real-time megfelelő légitámogatást kérni egy dinamikusan változó harci környezetben.
Mindenféle politikai elemzést és állásfoglalást mellőzve Putyin egy olyan műveletet rendelt el, amire a jelenkori orosz légierő szimplán alkalmatlan. Gyorsan mozgó vagy sűrűn lakott helyekre betelepülő kisebb egységek kiiktatását a legjobb esetben is csak hatalmas járulékos és civil veszteséggel tudnák megoldani, emiatt inkább csak mutatóban használják a légierejüket. Ennek egyenes következménye az, hogy a hatalmas területű országban a légvédelem nem lett teljesen kiiktatva, illetve az EW tevékenység sem eredményes.
Összességében véve a mai orosz légierő a fejlesztések ellenére sem képes komplex harcászati helyezeteket megoldani, az embargók miatt kevés az ehhez szükséges fejlett katonai technológia, a pilótáknak nincs ehhez elég gyakorlatuk sem, valamint nem kielégítő a szárazföldi erők és a légierő közötti kommunikáció sem. Illetve még ha jó is lenne ez a fajta kommunikáció, a fenti okok miatt a légierő akkor sem lenne elég hatékony és nem tudná hozni a politika által hivatalosan megfogalmazott elvárásokat a civil lakosság megóvásáról.
A helikopterek, valamint a szárazföldi erők és a csapatlégvédelem alkalmazásának problémája egy másik asztal, így most ezekre nem térnék ki, de hasonló alapvető problémákat látok ott is. Oroszország a gazdaságához és a populációjához képest túlméretezett haderőt tart fent még mindig, amit viszont a hatalmas terület miatt kénytelen. A korlátos pénzügyi és technológiai lehetőségeik miatt a legnagyobb összegek az elrettentésre szolgáló atomarzenálra mennek el, a maradék összeg pedig szimplán elégtelen arra, hogy egyszerre fent tudja tartani a szükséges nagyságú haderőt és képes legyen a szükséges fejlett és érzékeny katonai technológiákat széles körűen bevezetni.
A jelenlegi konvencionális orosz haderő jó esetben alkalmas lehet egy honvédő háborúra a nagy területre történő széthúzás alkalmazásával és alkalmas a határaitól távolabb a fix célpontok elleni precíziós csapásmérésre, de alkalmatlan egy félig-meddig rendfenntartó célzattal indított, a civil lakosságot maximálisan megkímélő támadó hadművelet lefolytatására.
Az orosz légierőben a mai napig nincs igazán gyakorlat és megfelelő technológia igazi többfunkciós vadászbombázók gyártására és alkalmazására. A légierőn belül élesen elkülönül a légiharc megvívására és a földi célpontok támadására szolgáló technika, de nincs olyan, amelyik igaziból mindkettőben jó lenne. A pilóták sem gyakorlottak ebben, a Szuhoj-27,30,35 zömmel légiharcra való, a Szuhoj-24,25 és 34 pedig földi célok támadására. Ebben elvileg jók lehetnek, de mihelyt komplex harchelyzetbe kerülnek, csak az egyik dologra alkalmasak.
A földi célok elleni csapásmérésben fix célpontok ellen hatékonyak, de a dinamikusan helyet változtató célpontok ellen nem.
További probléma, hogy a szárazföldi erők és a légierő között nincs megfelelő kommunikáció, ergo a szárazföldi csapatok nem tudnak real-time megfelelő légitámogatást kérni egy dinamikusan változó harci környezetben.
Mindenféle politikai elemzést és állásfoglalást mellőzve Putyin egy olyan műveletet rendelt el, amire a jelenkori orosz légierő szimplán alkalmatlan. Gyorsan mozgó vagy sűrűn lakott helyekre betelepülő kisebb egységek kiiktatását a legjobb esetben is csak hatalmas járulékos és civil veszteséggel tudnák megoldani, emiatt inkább csak mutatóban használják a légierejüket. Ennek egyenes következménye az, hogy a hatalmas területű országban a légvédelem nem lett teljesen kiiktatva, illetve az EW tevékenység sem eredményes.
Összességében véve a mai orosz légierő a fejlesztések ellenére sem képes komplex harcászati helyezeteket megoldani, az embargók miatt kevés az ehhez szükséges fejlett katonai technológia, a pilótáknak nincs ehhez elég gyakorlatuk sem, valamint nem kielégítő a szárazföldi erők és a légierő közötti kommunikáció sem. Illetve még ha jó is lenne ez a fajta kommunikáció, a fenti okok miatt a légierő akkor sem lenne elég hatékony és nem tudná hozni a politika által hivatalosan megfogalmazott elvárásokat a civil lakosság megóvásáról.
A helikopterek, valamint a szárazföldi erők és a csapatlégvédelem alkalmazásának problémája egy másik asztal, így most ezekre nem térnék ki, de hasonló alapvető problémákat látok ott is. Oroszország a gazdaságához és a populációjához képest túlméretezett haderőt tart fent még mindig, amit viszont a hatalmas terület miatt kénytelen. A korlátos pénzügyi és technológiai lehetőségeik miatt a legnagyobb összegek az elrettentésre szolgáló atomarzenálra mennek el, a maradék összeg pedig szimplán elégtelen arra, hogy egyszerre fent tudja tartani a szükséges nagyságú haderőt és képes legyen a szükséges fejlett és érzékeny katonai technológiákat széles körűen bevezetni.
A jelenlegi konvencionális orosz haderő jó esetben alkalmas lehet egy honvédő háborúra a nagy területre történő széthúzás alkalmazásával és alkalmas a határaitól távolabb a fix célpontok elleni precíziós csapásmérésre, de alkalmatlan egy félig-meddig rendfenntartó célzattal indított, a civil lakosságot maximálisan megkímélő támadó hadművelet lefolytatására.