Ha megnézed ezt a koncepciót, ez már erősen a hetvenes évek szárny kialakítása. Ilyen kialakítással a hatvanas években a Szovjetúnióban nem álmodtak repülőt.
Ott nem.
Bezzeg a franciák a Mirage F1-ese az mennyivel előremutatóbb lett.
Érdekes, hogy olyanról nem hallasz, hogy a Mirage F1 egy állásszögbajnok, vagy hogy milyen jól repül kis sebességeken. De mégis, csak amiatt, hogy jól mechanizált trapézszárnya van és nem változtatható szárnynyilazása (rajta a további "muszáj" mechanizációkkal), a gépnek lényegében hasonló méretek mellett akkora tömege van csupán, hogy a max forszázzsal 7.5 tonnás tolóerejű Atar 9K hajtómű is elég neki.
A MiG-23-as a variaszárny miatt annyira nehéz lett, hogy az R-29-es hajtóműnél a forszázs nélkül 7.5 tonnás tolóerőhöz még forszázs is kellett, 12.5 tonnáig, hogy azt tudja, amit a Mirage.
A fenti koncepció egy 15 tonnás tolóerejű, gazdaságosabb R-79-essel, mechanizált trapézszárnnyal valószínű az F-16-os szintjét hozta volna, energetikai vonatkozásban.