Az R-73 és AIM-9L/M tömegre eső specifikus impulzusa gyakorlatilag megegyezik, csak éppen az R-73 keresztmetszete nagyobb, ezért még azonos siklószám mellett is nagyobb erő lassítja, bár a tömege is picit nagyobb. Az R-73 kinematikai hatótávolsága semmivel sem nagyobb, mint az L/M windereké, az eltérés gyakorlatilag a gyártási minőségi szóráson belül van, azonosnak tekinthető.
Ha tömegre vetített összimpulzus (gondolom ezt akartad írni és nem a specifikus impulzust, mert az a hajtóanyagra jellemző érték, nem a rakétára) azonos, akkor azonos indítási körülmények között hozzávetőleg azonos sebességre gyorsul a két rakéta (egy üzemmódú hajtómű esetén). Azonos végsebességről a lassulást nem csak a légellenállás, hanem az égésvégi tömeg is befolyásolja. A rakétatest keresztmetszeti felülete valóban az R-73-nál mintegy 70 %-kal több. Azonban a légellenállás nem csak a test átmérőjétől függ. Abba beletartozik a vezérsíkok, szárnyak, illetve a Sidewinder esetében a rolleron ellenállása is. Te is említed, hogy az R-73 szárnyfesztávja kicsi. Valóban, csak 51 cm, szemben a Sidewinder 63,5 centijével. Úgyhogy bár az R-73 légellenállása nagyobb, de közel sem olyan mértékben, mint a test keresztmetszetének aránya. Az R-73 égésvégi tömege is nagyobb, mintegy 20 %-kal.
Amúgy az R-73 összimpulzus/indulótömeg aránya is - bár közel azonos az AIM-9L/M-el - de azért kicsit meghaladja azt. Az indulótömeg csak bő 20, az összes impulzus tudtommal nagyjából 30 %-kal nagyobb az R-73 esetében.
Úgyhogy a kinematikai hatótávolság tekintetében az R-73 nem marad alul.
Az R-73 csak addig tud többet, amíg a TVC megy, aztán semmivel sem többet sőt, inkább kevesebbet, nézd meg a kormányfelületek nagyságát...
Csakhogy egy légi közelharc rakéta esetében a legtöbbször a rakéta tengelye nem mutat a célra az indításkor. A TVC a gyorsulási szakaszban - amikor a rakéta sebessége kisebb és az aerodinamikai kormányok kevésbé hatásosak - lehetővé teszi, hogy a rakéta már közvetlenül a kilövés után - a kis sebesség miatt kis energiát pazarolva a fordulásra - a cél irányára álljon. Ezután már csak a cél manővereit kell lekövetni. Tehát hiába lesz a TVC kiégése utáni a találat, az, hogy az elején a TVC besegített, a végfázisban is sokat számít. Az R-73 esetében a a hajtómű égésideje 4,7-6 másodperc változattól függően. Tehát nagyon közelről, 2-2,5 km-en belülről indítva még a TVC működési idején belül találja el a célt. A TVC működési ideje alatt 40-60 g-s manőverezőképesség elég impozáns és nagyon bőven veri a Sidewinder adatát. A kiégés után a kisebb kormányfelületek miatt az R-73 valóban lustábban manőverez. De a TVC-vel irányba állított rakéta ilyenkor csak a kitérő manővereket követi le, amihez 25-30 g is messze elegendő, lévén a rakéta sebessége jellemezően a cél sebességének "csak" 2-3-szorosa.
Azért az R-73 komoly előnye volt az AIM-9X megjelenéséig, hogy a TVC miatt nagy rálátási szöggel, a repülési iránytól +/- 45 fokon (korai változat), illetve +/- 60 fokon belül (továbbfejlesztett változat) lehetett indítani. Ezzel szemben az AIM-9L/M csak +/- 27,5 fokon belül volt indítható. Ráadásul a célmegjelölés lehetséges tartománya az R–73-as esetében még nagyobb, ugyanis az infrafej teljes mozgási tartománya +/- 75 fokos. Ehhez tegyük hozzá, hogy a MIG-29 és a SZU-27 pilótáinak már a 80-as években rendelkezésükre állt a sisakcélzó, ami a nyugati gépeken ez időben nem volt jellemző. Az infrafej párhuzamosítható volt a lokátor antennájával, a kombinált infravörös/lézeres berendezés optikájával, illetve a pilóta sisakcélzójával is.
Az orosz rakéták elkötelezett ellenlábasai nem szokták figyelembe venni az eltérő üzemeltetési és alkalmazási filozófiát.
- Az oroszok majdnem minden esetben párosával indították a rakétákat, így a lelövési arány elméletben is 50 %-ről indul lefelé.
- Az orosz infra rakétákra jellemző a kis robbanófej. R-60 és R-73 esetében is. Emiatt egy találat nem feltétlenül jár lelövéssel. Ez rontja a statisztikát. De egy súlyosan megrongált gép kiválik a harcból, tehát az alapvető cél, a harcképtelenné tétel a lelövéstől függetlenül megvalósul és a javítása is esélyesen hetekig, vagy hónapokig tart. Azaz jó eséllyel egy gyors lefolyású konfliktusban már nem tud újra részt venni. Az adott konfliktus szempontjából ez ugyanolyan hatású, mintha lelőtték volna.
- Az oroszok már jó ideje kis számban gyártják csak a rakétákat. Nagyon sok ezer éves darab van raktáron, amit pénz hiányában még nem cseréltek le. Egy túltárolt darab persze hogy nem hozza az elvárt találati arányt.
- Az orosz üzemeltetési filozófia a közelmúltig nem állapot szerinti, hanem naptár szerinti volt. Egy adott óraszám felett nem azért nem rakják fel a rakétát, mert tényleg meghibásodott, hanem mert nem 100 %-ig biztos, hogy bírni fogja.
- Az sem túl tisztességes az orosz technikával szemben, ha az amcsi technikánál a legtöbb repült órát tartó rekordereket említi meg valaki, míg az orosz technikánál a negatív kirívó eseteket.
- Az üzemeltetési körülmények is mások. Ugye mindenki ismeri a magyar Mig-29-esek esetét, amit csillaggarázsban tároltak, még egy ponyvát sem raktak a kabintetőre. Néha a hajtóműveket egy-egy vödör víz belöttyintésével "hűtötték le", vagy "mosták ki". Az igénybevételük a tervezettnél nagyobb volt, mert kis ország vagyunk, tehát sok a le- és felszállás, rövidek a repülések. Az ipari szintű nagyjavítások elmaradtak és gyalázatosan rövid időtartam után hagytuk szétrohadni a gépeket. Hozzánk képest a környékünkön mindenki tovább üzemeltette a Mig-29-eseit. Azért megnézném, hogy ilyen körülmények között F-16-osok, vagy Mirage-ok milyen élettartamot produkáltak volna. A rakéták élettartamát ugyanúgy csökkenti, ha "oroszos" körülmények között használják őket.
Ezzel együtt az orosz rakéták üzemideje valóban számottevően alacsonyabb, de azért az itt emlegetett értékeket úgy beállítani, mint átlagot, messze túlzás.
Például a rakéta hajtóanyaga ugyanaz a HTPB egy AIM-9L/M és egy R-73 esetében is. Csöppet valószínűtlen, hogy az orosz hajtóanyag nagyságrenddel kevesebb időt bírjon ki. Az orosz "precíziós" mechanika extra sérülékenysége sem túl hihető. Az R-73-ban majdnem minden mozgatására preumatikus munkahengereket használnak. Ez azért nem óragyártásban megszokott precíziós mechanika. Ráadásul közvetlenül indítás előttig nem is mozognak a mozgó alkatrészei, mert a gázgenerátor nem ad nyomást. Csak a fej mozog, de az is csak éles helyzetben, ha valóban van mire célozni.
Tudom, hogy nem légiharc rakéta, de ott van a magyar KUB légvédelmi rendszerek rakétáinak példája. Az elméleti maximális üzemidejüket meghosszabbítottuk, majd megint meghosszabbítottuk, majd megint és a sokszor hosszabbított üzemidő is lejárt, de még mindig aktív szolgálatban tartjuk. Ez 70-es évekbeli orosz rakétatechnika és elektronika.
