T
Törölt tag
Guest
R-73, újabb kori nevén RMD-1, melynek az export változata az R-73E.
Nitrogén hűtött Indium Antimonid érzékelője van, így szemből közeledő célra is indítható.
Menetirányhoz képest ±45°-ban indítható.
Max indítási távolsága 30km. (nagy magasságon, nagy sebességgel közeledő célra)
R-73M, újabb kori nevén RMD-2
Immáron duál sávos érzékelővel rendelkezik, nem zavarják az infra csalik.
Menetirányhoz képest ±60°-ban indítható.
5kg-al több hajtóanyagot tartalmaz, így max indítási távolsága 40km-re nőtt.
R-74M
Menetirányhoz képest ±160°-ban (!!!) indítható.
Indítás után is képes a célt elfogni (LOAL).
Gyakorlatilag ha a pilóta bárhol meglátja a célt (akár a válla fölött hátrafelé is) akkor indítható a sisakcélzó segítségével.
Angolul itt olvashatsz a témáról.
R-74M2
Nos ez már egy hoszabb történet..
Alapvetően két iroda tervezte a Szovjetunióban a közelharcra szolgáló infravörös önirányítású légiharc rakétákat, a Vympel (R-3Sz, R-13M) és a Molnija (R-60).
1974-ben lettek megbízva, hogy tervezzék meg a jövő légiharc rakétáját.
Amíg a Vympel az R-13M-et reszelte tovább, és előállt a K-14 tervezettel, addig a Molnija felnagyította az R-60-ast, és ebből lett a K-73-as terv.
A kiírást megnyerte a Molnija, viszont az irodát 1984-ben megbízták a Buran űrrepülő tervezésével, így a nyertes R-73-as rakéta tervezését végül a Vympel kapta meg.
Röpke 30 évvel később Oroszország megszállta a Krím félszigetet, ami a történet szempontjából csak azért érdekes, mert az R-73/74 család rávezető fejét a Kijevi Arzenál cég tervezte és gyártja. 2014 után az Oroszok már nem jutnak hozzá több rávezető fejhez.
Az R-74M2 változat majd egy teljesen Orosz gyártású fejet kell hogy tartalmazzon...