Orosz levegő-levegő rakéták

R-73, újabb kori nevén RMD-1, melynek az export változata az R-73E.
Nitrogén hűtött Indium Antimonid érzékelője van, így szemből közeledő célra is indítható.
Menetirányhoz képest ±45°-ban indítható.
Max indítási távolsága 30km. (nagy magasságon, nagy sebességgel közeledő célra)

R-73M, újabb kori nevén RMD-2
Immáron duál sávos érzékelővel rendelkezik, nem zavarják az infra csalik.
Menetirányhoz képest ±60°-ban indítható.
5kg-al több hajtóanyagot tartalmaz, így max indítási távolsága 40km-re nőtt.

R-74M
Menetirányhoz képest ±160°-ban (!!!) indítható.
Indítás után is képes a célt elfogni (LOAL).
Gyakorlatilag ha a pilóta bárhol meglátja a célt (akár a válla fölött hátrafelé is) akkor indítható a sisakcélzó segítségével.

Angolul itt olvashatsz a témáról.

R-74M2

Nos ez már egy hoszabb történet..
2021-09-26-17-27-02-Window.jpg


Alapvetően két iroda tervezte a Szovjetunióban a közelharcra szolgáló infravörös önirányítású légiharc rakétákat, a Vympel (R-3Sz, R-13M) és a Molnija (R-60).
1974-ben lettek megbízva, hogy tervezzék meg a jövő légiharc rakétáját.
Amíg a Vympel az R-13M-et reszelte tovább, és előállt a K-14 tervezettel, addig a Molnija felnagyította az R-60-ast, és ebből lett a K-73-as terv.
A kiírást megnyerte a Molnija, viszont az irodát 1984-ben megbízták a Buran űrrepülő tervezésével, így a nyertes R-73-as rakéta tervezését végül a Vympel kapta meg.

Röpke 30 évvel később Oroszország megszállta a Krím félszigetet, ami a történet szempontjából csak azért érdekes, mert az R-73/74 család rávezető fejét a Kijevi Arzenál cég tervezte és gyártja. 2014 után az Oroszok már nem jutnak hozzá több rávezető fejhez.

Az R-74M2 változat majd egy teljesen Orosz gyártású fejet kell hogy tartalmazzon...
 
R-74M2

Nos ez már egy hoszabb történet..
2021-09-26-17-27-02-Window.jpg


Alapvetően két iroda tervezte a Szovjetunióban a közelharcra szolgáló infravörös önirányítású légiharc rakétákat, a Vympel (R-3Sz, R-13M) és a Molnija (R-60).
1974-ben lettek megbízva, hogy tervezzék meg a jövő légiharc rakétáját.
Amíg a Vympel az R-13M-et reszelte tovább, és előállt a K-14 tervezettel, addig a Molnija felnagyította az R-60-ast, és ebből lett a K-73-as terv.
A kiírást megnyerte a Molnija, viszont az irodát 1984-ben megbízták a Buran űrrepülő tervezésével, így a nyertes R-73-as rakéta tervezését végül a Vympel kapta meg.

Röpke 30 évvel később Oroszország megszállta a Krím félszigetet, ami a történet szempontjából csak azért érdekes, mert az R-73/74 család rávezető fejét a Kijevi Arzenál cég tervezte és gyártja. 2014 után az Oroszok már nem jutnak hozzá több rávezető fejhez.

Az R-74M2 változat majd egy teljesen Orosz gyártású fejet kell hogy tartalmazzon...
Köszönöm a válaszodat, nagyon informatív volt! Az R-74M2-höz annyit tennék hozzá, hogy két hónapja jelentették be, hogy rendszeresítették a MiG-31BM-en. Vagyis már létezik és gyártják.

Forrás: http://www.aerotech.hu/newsdetail.p...-06-16&ttitle=MiG-31_Foxhound_R-74_2021-06-16

Bocs visszaolvastam, ez a sima R-74M-ről szól.
 
Durva látni, hogy mennyiree gyorsan képes indítás után kifordulni a rakéta.
To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.

To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.
 
Akkor értelmezzünk, fentről lefelé:
1. Maximális hatótávolság, 2. Minimális hatótávolság, 3. Maximális érzékelés határa távolságban, 4. Maximális érzékelés határa szögben, 5. Indítási magasság, 6. Manőverező képesség, 7. Rakéta tömege, 8. Robbanófej tömege, 9. Rakéta hossza, 10. Rakéta törzs átmérője, 11. Szárny fesztávolsága, 12. Kormány fesztávolsága
 
  • Tetszik
Reactions: Nemerson
A klasszikus, kifejlesztett, kipróbált, de végül sohasem rendszeresített R-37-es volt a "610-es gyártmány".
Ennek most rendszeresített, sőt, harcban ki is próbált, továbbfejlesztett változata az R-37M, azaz a "610M gyártmány".

És most jön a folytatás, az egyelőre még típusjelzés nélküli "810-es gyártmány":

image.png

file.php

file.php

file.php


Állítólag 1.5-szeres hatótávot várnak tőle és a Szu-57-esekhez készül elsősorban, minden máshoz csak utána. Ha ez megvalósul és el is terjed, az egy mégtovábbi előny lesz az ultra-BVR harcászatban az oroszok számára, amiben idáig csak ők remekeltek, meg talán egyszer-kétszer az irániak, negyven éve.
 
A klasszikus, kifejlesztett, kipróbált, de végül sohasem rendszeresített R-37-es volt a "610-es gyártmány".
Ennek most rendszeresített, sőt, harcban ki is próbált, továbbfejlesztett változata az R-37M, azaz a "610M gyártmány".

És most jön a folytatás, az egyelőre még típusjelzés nélküli "810-es gyártmány":

image.png

file.php

file.php

file.php


Állítólag 1.5-szeres hatótávot várnak tőle és a Szu-57-esekhez készül elsősorban, minden máshoz csak utána. Ha ez megvalósul és el is terjed, az egy mégtovábbi előny lesz az ultra-BVR harcászatban az oroszok számára, amiben idáig csak ők remekeltek, meg talán egyszer-kétszer az irániak, negyven éve.
Valószinü a 810-es az RVV-BD.
 
  • Tetszik
Reactions: sidewinder12
Ha kicsit belegondolunk, akkor az R-37 az R-33 továbbfejlesztett változata, ami a az AIM-54-re adott válasz volt.

Az AIM-54-es protója 1965-ben debütált, de a hadra fogható minősítést csak 1974-ben kapta meg. Eközben az oroszok nem szimplán az AIM-54-esre fejlesztettek választ, hanem teljesen saját ötlettől vezérelve a MiG-25 + R-40-es párosnak fejlesztettek érdemi utódot, Je-155MP (Е-155МП) + nagy hatótávú, és erős rakéta párosként az 1968. május 24.-én kelt kormányzati utasítás szerint.


Kettőjük közt az volt a legnagyobb különbség, hogy míg a Phoenix akív radaros volt, addig az R-33 fél aktív (kb most értek el az oroszok oda ahova az amerikaiak a hetvenes években a 37M változattal).

A Phoenix is félaktív lokátoros irányítású volt, és csak a végfázisban, az utolsó 20 km-en kapcsolt be a rakéta saját radarja.

Az R-33-as az fullosan félaktív lokátoros irányítású volt, de a gyakorlatban mit számított, hogy csak az utolsó 20 km-en vált önirányításúvá a légiharc-rakéta ?

A MiG-31-es 1979-ben, és az R-33-as ugyan két évet késve, csak 1981-ben kapta meg a hadra fogható minősítést, azonban Belenkó szerint már 1976-ban mind a MiG-31-es, mind az R-33-as eléggé előrehaladott fejlesztési állapotban voltak, és amiatt majdnem feladták az amerikaiak a B-1A Lancer projektjét ...


Ja, ha már R-37. Mióta is szarakodnak vele? A nyolcvanas évektől kezdve? Most nagy hírtelen beidurran a program. Megjelenik az M változat aktív radaros rávezetéssel. Integrálják is több platformra. Megkérdezhetném, mikor fejlődött fel ennyire az orosz félvezető ipar, hogy szinte napok alatt elő tud állni ilyesmivel? Ha ennyire pöpec rakétáról van szó, miért nem fejezték be a fejlesztész a kétezres évek elején?

Az R-37-est 1989-ben mutatták be, és már 1994-ben átesett a tűzkeresztségen, mármint a tesztlőtéren.

A programját 1998-ban fagyasztották be, azonban nem műszaki - technológiai nehézségek, sőt problémák miatt, hanem szimplán költségvetési okokból. Mennyire ismered a 90-es, és 2000-es évekbeli orosz politikai, gazdasági, és társadalmai állapotokat ?

Ha ennyire kételkedsz az orosz kutatás - fejlesztésben, mit gondolsz, kinek a segítségével ugrották meg az ő számukra leküzdhetetlen technológiai lépcsőfokot ? A kínaiak segítségével ? Vagy Észak-Koreáéval ? Vagy Dél-Koreával ?

Kínának 1994-ben még mindig MiG-21-es klónjai voltak, olasz fedélzeti radarral, és a Szu-27-es Flankert csak 1998 decemberében kapták meg.

Kína van Oroszországra utalva technológiai értelemben, nem pedig fordítva, mint ahogy a másik hozzászólásodban olvastam, és ráncoltam a homlokomat / szemöldökömet.

Dél-Koreának is van 1 - 2 fegyverrendszerre, amit Oroszországtól vett, illetve terveztek nekik bérbe az oroszok.