A drága, csilivili technikával azt hitték évtizedekig a stratégák, hogy pénzzel ki lehet vâltani az emberi áldozatokat egy konfliktus folyamân. Ennek sz elvnek a rabja ma majdnem minden fegyveres erö. Amig jön egy, amelyik képes esetleg nagyobb âldozatokat is elviselni céljainak elérésére. Ez bizonyos fokig müködött kecskepásztorok ellen, asszimetrikus hâborúkban.De még ott sem igazán: Afganisztán stb. De komolyabb, ország-ország elleni hâborúban ez már nem müködik. Ott kell a csizma a földön és a gyalogság , az ember.Ott az gyöz, amelyik fél nagyobb szenvedéseket, âldozatokat tud elviselni. Ez jó hir, mert talân csökkenti a konfliktusok számát, mert nehezebb pár ezer halottal elszámolni, mint pár milliárd dollárral. Ez a folyamat még el fog tartani egy jó ideig, de egyèrtelmü, hogy a kevés, de egyre csak drágább felszerelés tana egy tèvút. Persze nem feltétlenül minden ország számára. Mi nem tudunk egy volt néphadsereg nagysâgú haderöt felâllitani és azt rendesebben felszerelni. De sok mâs kisebb ország sem.
Át lehet irni a hadtudományi könyveket, vagy legalábbis egy uj fejezetet irni beléjük.