Pár szösszenet az ukrajnai hâborúval kapcsolatban. Nem kell vele egyetèrteni.
Hogy a papiron sokminden jól nëz ki,aztân szembe jön a valóság, az ugyanúgy a nyugatra is igaz, nem csak az oroszokra.A nato is papiron sokkal erösebbnek mutatja magát, mint amilyen valóságban. Különösen igaz ez az európai nato orszâgokra. Szinte mindenütt hiânyos a létszám és a technikai felszerelés, alacsonyak a tartalèkok, amik sok esetben napok alatt kifogynának. Csak a valósâg mutatná meg, hogy mit èrnek valóban a nyugati eszközök, katonák, tervek, stratégiák, mennyire türöképes a nyugati gazdaság, de föleg a nyugati lakósság. Hogyan zajlana egy esetleg szükséges mobilizâció olyan orszâgokban, ahol mâr èvtizedek óta nincs sorkötelezettsèg? Lehetsèges egyâltalában kènyelemhez szokott, elpuhult, a honvédelemhez gyakran kimondottan kritikusan hozzáálló szojalattés generâcióból katonâkat faragni?
Tèny, hogy egy ûj vilâgrend kialakulásának kezdetét látjuk. Az US helyzete mint egyedül uralkodó vilâghatalom, kezd ingatag lenni. Az évtizedeken ât dönthetetlen valóssâgnak hitt feltételezèsek (Európâban örök béke uralkodik, hâborúk csak a világ messzi részein vannak, exisztenciális konfliktusok elképzelhetetlenek, a jólét generációkra biztositott és egyre növekszik és az ahhoz szükséges eröforrâsok biztositva vannak...) kezdik elveszteni érvenyességüket.
Európâban hibrid konfliktusokat lehetöségét eddig sem zártunk ki (Terrorizmus, migrâcióval összefüggö konfliktusok...) Râ kell ébredjünk azonban, hogy a mai idökben itt sem lehetetlenek tradicionâlis konfliktusok. Alig valaki gondolta egy éve, hogy a szomszédban egy "igazi"hâborû fog tombolni. Nem az eddig szokâsos, hivatâsos âllomâny kecskepâsztorok ellen, hanem kèt hasonló szintü ellenfél mozgositott âllomânya között futóârkokban, tüzérségi párbajokkal.
A modern, magas intenzitâsú és elhúzódó szimetrikus harc, mint amilyen pl a jelenlegi orosz-ukrân hâború,( amelyhez hasonló a 2.VH óta nem volt Európâban) sokkal magasabb anyagi és emberi âldozatokkal jár mint azt eddig gondoltuk és ahogy azt nekünk a döntéshozók bevallották. A fejlett technika varâzsában hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egy hâborút a képernyö elött ülve, csunya, vères jelenetektöl, szenvedéstöl megkimélve lehet viselni. Hogy egy hâború nem az egész târsadalom, hanem csak a hivatalos katonai âllomâny dolga, amit mi a fotelból tudunk végignézni. Ideje volna realizálni, hogy a hâború ma is, akâr a régen, az ellenség fizikai megsemmisitéséröl, a lakóssâg megtöréséröl szól és nem korlâtozódik a lakott területektöl messze esö csataterekre.
Nem vagyok biztos, hogy ezzel tisztâban vannak a katonai és politikai döntéshozók nyugaton. De, hogy a lakóssâg nincsen ezzel tisztában, vagy nem is akar erröl tudni, az biztos. Akármennyire is fontos a modern müszaki szinvonal, ugyanolyan fontos, hogy megfelelö mennyiségben âlljanak rendelkezésre ezek az eszközök, de az emberi eröforrâs is. Ez egyszerüen sehol nincs biztositva. A hires "katonai kiadâs=gdp 2%-a" nem is teszi ezt lehetövé. Nem látom, hogy akármelyik nato-állam,talân az US kivételével ( de még ez sem biztos...) képes lenne egy hónapkig tartó hâború jelentös anyagi és emberi veszteségeit elviselni illetve a veszteségeket pótolni.
Nem kizárt, hogy a jövöben le kell mondanunk a megszokot életszinvonalrôl, kényelemröl a biztonsâgunk kedvéért. De legalâbb el kell döntenünk, mennyit vagyunk hajlandóak biztonsâgunkba befektetni es el kell kezdenünk elképzelni az eddig elképzelhetetlent.
Szerintem.
-