Mi a baj a német PzH 2000 önjáró ágyúkkal: állandó meghibásodások, kis erőforrás vagy az első valódi használat
https://defence-ua.com/weapon_and_t...urs_chi_pershe_realne_vikoristannja-8544.html
A PzH 2000 a világ egyik legmodernebb és legjobb önjáró fegyvere, de valós működése óriási kérdéseket vetett fel.
A német médiában újra felbukkant a németországi PzH 2000 önjáró tüzérségi egységek műszaki állapotáról szóló sztori, amelyet Németország és Hollandia június elején 12 egységet adott át, majd július végén további három darabot adott hozzá.
Már július 29-én megjelentek információk a SAU digitális rendszere által okozott folyamatos hibákról, valamint arról, hogy Németország szolgáltató központot kíván telepíteni Lengyelországban. Ezt követően Markus Faber Bundestag-helyettes arról számolt be, hogy a 15 PzH 2000-es önjáró löveg közül csak öt volt működőképes. Ezután a német Business Insider próbálta megérteni a témát.
A kiadvány szerint a helyzet nem olyan katasztrofális, de ennek ellenére a PzH 2000 többségének problémái vannak. Magában Berlinben nem tudják megnevezni a pontos okokat, rámutatnak az amerikai és francia lőszerre, a pótalkatrészek hiányára, a nagy kihasználtságra és persze azt mondják, hogy a tarack olyan high-tech, hogy rekord 40 napos képzés nem volt elég a teljes elsajátításához.
A Defense Express viszont úgy döntött, hogy a lehetséges válaszok új részével foglalkozik arra a kérdésre: mi a baj a PzH 2000-el.
Az intenzív használatot illetően minden teljesen világos. Korábban arról számoltak be, hogy az önjáró fegyverek szokásos használati módja akár napi 100 lövést is biztosít, minden ennél magasabb az intenzív működés. PzH 2000 állandó tűzsebességgel, percenként 8 lövés mellett (maximális sebesség 12-ig), ez csak napi 12,5 perc állandó tűz.
Ugyanakkor a PzH 2000-et soha nem használták olyan háborúkban, ahol a tüzérségi rendszerek éjjel-nappal működtek. Vagyis a németeknek egyszerűen nincs gyakorlati tapasztalatuk a berendezés képességeinek határán való működésről.
Az is teljesen egyértelmű, hogy a 2,5 hellyel ezelőtt érkezett első 12 önjáró löveg napi 100 lövés mellett is 7500 lövést mutat csövönként. Bármely tüzérségi rendszernél ez már legalább egy rutinjavítás, amely magában foglalja a cső cseréjét és a teljes tüzéregység javítását, illetve a PzH 2000 esetében a töltőszerkezet karbantartását is.
Tudnak-e róla Berlinben – persze hogy tudják. Ezért a probléma egyszerűen az lehet, hogy a németek egyszerűen nem voltak készen az ilyen mértékű felhasználásra, és ebből fakadnak a békeidőre "festett" alkatrészek. És ez már visszatérés ahhoz a jól ismert problémához, hogy Európa elvileg nem volt kész egyetlen háborúra sem, kivéve a korlátozott expedíciós műveleteket.
Ami a lövedékekkel kapcsolatos problémákat illeti, rendkívül érdekes a „rossz lőszer” kifejezés, amely még mindig NATO, és Németország fegyverek szabványosítására vonatkozó kötelezettségvállalása szerint illeszkednie kell a PzH 2000-hez. És természetesen nem a kaliberről van szó, hanem olyan dolgokat befolyásolhat, mint például maguknak a héjak feldolgozásának minősége, ami a ágyú gyors kopásához vezet.
De mindenesetre valamiért sem a francia CAESAR, sem a lengyel Krab, sem más nyugati önjáró lövegeknél nincs ilyen probléma. Ugyanez mondható el az oktatásról is, mert más nyugati rendszerek elsajátításának ideje sokszor rövidebb volt. Ugyanígy működésük aránya alig kisebb, mint a német PzH 2000-é.
Nem zárható ki az sem, hogy a PzH 2000-ben csak valódi harci működés közben "kúsztak ki" olyan problémák, amelyekre maguk a németek sem voltak felkészülve, mert nem használták ki olyan ütemben. Tekintettel arra, hogy ezt az önjáró fegyvert még mindig forradalminak tekintik, annak ellenére, hogy a 90-es évek végén fogadták el, számos "gyermekkori betegség" megnyilvánulása lehetséges. Mert a tesztek során, sőt a jelenlegi, távolsági tüzelés és afganisztáni korlátozott használat évei alatt sem tudták teljes mértékben megnyilvánulni.
További érdekesség, hogy a Krauss-Maffei Wegmann és a Rheinmetall fejlesztői hogyan fognak kijönni ebből a helyzetből. Mert a PzH 2000 „nyersségét” beismerni annyi, mint aláírni a saját, évtizedek óta elhallgatott hibáit. Ez az oka annak, hogy nagyon valószínű, hogy vannak történetek "rossz kagylóról", "nagy sebességről" és hasonlókról.
Ugyanakkor magának a Bundeswehrnek magának kell megkongatnia az összes harangot, mert ha egyetlen tüzérségi rendszere nem alkalmas valódi harci műveletekre, akkor Berlin számára rendkívül rossznak tűnik a helyzet. De ez nem történik meg, legalábbis a nyilvánosságban.
Arra a kérdésre, hogy a Bundeswehr miért nem kezdett még nyilvánosan ellenőrzést és további teszteket, meglehetősen egyszerű a válasz – kérdések merülnek fel Horvátország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Litvánia, Hollandia és Katar hadseregében, amelyben a PzH 2000 a fő tüzérségi rendszer. És senki a világon nem akar egy csomó elégedetlen vásárlót fogadni.
P.S. Továbbá, amint a megjegyzésben találóan szerepel, ez a probléma valamivel jobban érinti Ukrajnát, mint 15 gép üzemeltetése, amelyek az összes átadott nyugati tüzérségi rendszer kis százalékát teszik ki. A helyzet az, hogy a német tömegtájékoztatási médiától származó, egyelőre meg nem erősített információk szerint a német kormány beleegyezett abba, hogy 100 darab PzH 2000 típusú önjáró fegyvert ad el Ukrajnának 1,7 milliárd euróért.
Ezek az információk már július 27-én megjelentek, de azóta nem közöltek részleteket a szerződés állami szintű megkötéséről. Mindenesetre, valódi operatív tapasztalat birtokában Ukrajna Védelmi Minisztériuma konkrét követelményeket támaszthat a fegyverek teljesítményére vonatkozóan.