Had fűzzek hozzá én is pár dolgot. A PzH-2000-es egy csúcskategóriás fegyver. Nem arra lett kitalálva, hogy ész nélkül lövöldözzenek vele éjjel nappal, mint egy I. VH-s csatatéren. Önjáró, azaz "üss és fuss", és lehetőleg amikor elsütik, az találjon. (Feltételezem, ha már a Leo-2-esnél is az volt az elv, hogy az első lövés találjon...) Tömören összefoglalva ez az elv, ami mentén tervezték. Ez bőven bele kellene férjen a napi 100 lövéses limitbe, mert a célzást - elviekben - radar segíti. Páncélozott és egyéb hadoszlopokra nyitnak tüzet, nem pedig egy város lőnek sz@rrá vég nélküli sorozatokkal.
Az ukránok feltehetőleg nem kaptak meg minden összevevőt, ami egy PzH tüzérosztály eleme. Nem is biztos, hogy komplett ütegekben (osztályokban) vetik be őket, hanem elszórtan, követve a gerilla taktikát. Ezért kénytelenek járművenként több lövést leadni az előírtnál. Igaz, ennek is bele kellene férnie az alkalmazhatósági követelményekbe, de csak marginálisan.
Szóval a tervezőknek olyasmi lebeghetett a szeme előtt, hogy a tüzérosztály a lokátora (vagy drónja) segítségével felderít egy ellenséges páncélos osztagot, megsorozza, majd tüzelőállást vált. Ez, amennyiben hatékonyak voltak és a sorozat talált, akkor a csövenként napi 100-as lövésszámon jóval belül hatékonyan átrendezheti a csatateret a javukra. A maradék feladat meg járulhat a harckocsikra, gyalogságra, és akár a légierőre.
(Egy kis off-topic a végére: a Carl Gustaf rakétavető csövének napi limitje 6 lövés...)