Hölgyek, Urak!
Molnit tolmácsolom:
laiki
Amit te LPI-ről írsz semmiben sem változtatja meg az én írásomat. Szándékosan nem írtam időt és még arányt sem, mert az elv enélkül is érthető és nem sérül azzal, amit írsz. A pontokba szedetett részekre:
1. Ez igaz, de ameddig első megközelítési szakasz van és nincs közeli gépek közötti IFF probléma addig az MCU/MCG csak túlbiztosítás részben. Sok cél és manőverező céloknál, ha sok rakéta van úton, akkor persze lehetséges, hogy összevissza lockolnak rá a célra. Ezért szeretik megtartani az folyamatos trackképzéshez szükséges helyzetet. A Gripen NG ezért lehet előrelépés ezen a területen, mert az AESA radarja kitéríthető lesz és az AESA oldalszög eltéréssel 90 fokon túl is képes a célon rajta maradni, tehát még a cél felé sem kell feltétlen repülni.
2. Ez elmélet. Soha nem hallottam még olyanról, hogy akár SAM akár AAM eseténben ne az indító platfrom vezette volna rá élesben a fegyvert. A Buk elvileg képes erre, de élesben soha nem vettek be úgy, a a helyzet és a technika mennyiségével ezt csinálták volna. Az AAM-ek esetében soha nem is olvastam ilyen képességről.
3. Az MCG-nél van konktér forrásod arra, hogy ez így történik? Ugyanis a rakéta számára egyáltalán nem szükséges ilyen irányítás. Az is elég, ha az MCU/MCG azt mondja meg, hogy merre menjen a rakéta és semmiféle koordináta rendszer transzfromációkról nincs szó. A cél az, hogy a rakéta a megfelelő helyen legyen mikor radarja felkapcsol és a kívánt célra lockoljon rá. Ehhez pedig messzemenőkig elég, ha az MCU/MCG az mondja, hogy a rakéta merre repüljön és semmit sem kell tudnia a rakétának a saját helyzetéről. A végén meg arról kell infó, hogy milyen irányban keresse a célt. Ennyi. Akkor kell sokkal pontosabban ismerni a saját helyzetet, ha az MCG-t azonnal elveszti, onnantól fogva kell ilyen dolgokkal számolni. Hogy váltanak -e kettő módszer között gőzöm sincs, de egyáltalán nincs kőbe vésve az általad felvázolt módszer, mert felesleges túlbonyoltása az egész problémának...
4. Ennyi erővel az ARH is zavarhatatlan, mert mi különbség van aközött, hogy az SARH rakéta a gép CW sugárzója által visszavert jelet, a gép által kisugárzott visszavert impulzusok alapján megy vagy aközött, hogy a saját radarját veszi? Egyiknél sem kell távolság adat, a cél sebessége az ami fontos. Egyébként meg az egész attól függ, hogy a rakéta milyen előretartási módszert használ. Gyakorlatilag az összes AAM arányos megközelítést használ, amihez a cél sebessége kell. 170 oldaltól elég részletesen ott vannak a módszerek levezetve és végén összefoglaló levezetett egyenlet is a két fő könstanssal és az előretartás szögének deriváltjának 0-án való tartásával.
http://cnqzu.com/library/Anarchy%20Folder/Rocketry/Missiles%20and%20Warheads/Missile%20Guidance%20&%20Control%20Systems.pdf
5. Nem jellemzően távolabbról, hanem az indítás után azonnal vagy már a gépen indítás előtt. Az Sz-200 rendszer rakétájának pl. már az állványon, indítás előtt fognia kell a célt. Persze akkora antenna van a rakétában, mint egyes vadászgépek orrában, szóval azért képes erre nagy távolságon még kisméretű vadászok ellen is. Persze üzemmódtól is függ a távolság, lásd Hpasp SAMsim manuáljában. (Ezt most nem részletezem jobban.)
6. SAM rendszerek esetén valóban van olyan üzemmódja pl. a Dvina/Volhovnak, ami fals RPK parancsokat ad ki, de repülőgépeknél soha nem hallottam olyat, hogy fals CW megvilágítást alkalmaznának. Az F-15C-nek meg CW sugárzó sem kellett, a radar saját kiadott impulzusai alapján ment az AIM-7M a célra. Az F-15A + AIM-7F még úgy ment, hogy ipm. doppler radar megtalálta a célt és CW megvilágítás volt az AIM-7F-nek. A MiG-23ML is ezt csinálta, csak ott a gépen nem volt imp. doppler radar, csak sima im. radarral bírt.
Az valóban eltérő a kettő között, hogy csak sejtésed lehet, hogy az SARH rakéta hol van akármilyen RWR-ed van és akármilyen alávilágítás kell a rakétának. Ha az ARH rakétán levő radar bevillan, akkor tuti, hogy 10-12 km-nél nincs messzebb a rakéta. A bibi az, hogy optimális esetben - ha jó az MCG/MCU - akkor csak a becsapódás előtt pár másodperccel villant be, képtelen vagy reagálni is... Akkor meg főleg össze lehet ezt hozni, ha nem is az a gép indította a rakétát, aki az MCG/MCU jelet adja, álá AF 1999 holland killje. A régio ARAAM-oknál az MCU/MCG vétele asszem csak +/- 30 vagy 45 fokig lehetséges, ami azért lekorlátozza ezt a módszert, de kb. 5-6 éve elhatározták, hogy ezt kitolják. Azóta nem hallottam erről semmit.
7. Csak éppen nincs értelme 1-3-nál több rakétát indítnai SARH esetben, mert ha azok nem találnak, akkor a többi sem fog. Az Sz-200 lőszabályzatában is benne van, hogy max. 3 rakéta egy célra, pedig nincs technikai korlát többre.
8. Ez tény. Ennek ellenére kihaltak ott, akinek van ARH-ja. Beszédes... Már egyes csúcskat SAM rendszereken is ARH kombinált vezérlés van vagy az sem. A NASAMS ugynazt az AIM-120-at használja, mint ami a repcsiknen van. Csak kereső radarja van a teljesen szétszórható rendszernek és indítás után egyből lockol a célra a rakéta. Mivel a HMZ kicsit így indíva ezért mehet ez.
A későbbi saját területes részénl az egy időben végzett SAM és vadász tevékenységet felejtsd el. Ez ma sem erőltetik, mert irgalmatlan veszélye van barátio gép leszedésnéek, mert az IFF antenák és rendszerek működése igen korlátos. A civil IFF követelmények miatt is irgalmatlan nagy kúpszögbe sugároz az IFF antenna és onnan mindenkitől kap választ. Oszt akkor találd ki, hogy közeli gépek esetén ki a barát és a ki nem...
@Fade
Az E-2D az biztos? Nem reklámozta akkor agyon ezt a képességet a US Navy.
@Blaze
Kinematikai téren az R-27ER durvább, mint az AIM-120C, egyszerűen a dual thrust és a sok hajtóanyag miatt. Csak éppen ez semmit sem ér akkor, mikor az ellenféle full ARH-s armadával bír. Akkor lett volna nagy szám, ha az ER változat már 1980-as évek elején létezik, mert akkor valóban superior lett volna az AIM-7F/M-mel szemben kinematikailag. Az F-15 írás mellékletei között ott van az összes szovjet rakéta fajlagos impulzusa és rakéta tömege, abból visszaszámolható a teljes imp. az AIM-120C-é jó közelítéssel ismert.
@kelepisti
A bibi az, hogy pont az ET esetén lenne tök jó értelme az MCG jelenek és LoAL képességnek, de nincs. Az ET széria lényegében semmi másra nem jó, mint ha hátsó féllégtérből igyen nagy IR kibocsátással bíró gépre indítani. Szemből alig nagyobb a HMZ-je mint egy AIM-9M-nek, mert a célbefogás a szűk keresztmetsz és nem a rakéta kinematika. Minimum oldal irányból kell rálátni a célra, hogy legyen előnyea a rakétának, de ha az közben úgy fordul, hogy az IR jel elmegy az aspektus változása miatt, akkor IJ...
A Bekaa völgy 1982-ben volt, Líbiában volt kétszer balhé 1986-ban...
KB. ennyi.
Üdv
Balázs
Molnit tolmácsolom:
laiki
Amit te LPI-ről írsz semmiben sem változtatja meg az én írásomat. Szándékosan nem írtam időt és még arányt sem, mert az elv enélkül is érthető és nem sérül azzal, amit írsz. A pontokba szedetett részekre:
1. Ez igaz, de ameddig első megközelítési szakasz van és nincs közeli gépek közötti IFF probléma addig az MCU/MCG csak túlbiztosítás részben. Sok cél és manőverező céloknál, ha sok rakéta van úton, akkor persze lehetséges, hogy összevissza lockolnak rá a célra. Ezért szeretik megtartani az folyamatos trackképzéshez szükséges helyzetet. A Gripen NG ezért lehet előrelépés ezen a területen, mert az AESA radarja kitéríthető lesz és az AESA oldalszög eltéréssel 90 fokon túl is képes a célon rajta maradni, tehát még a cél felé sem kell feltétlen repülni.
2. Ez elmélet. Soha nem hallottam még olyanról, hogy akár SAM akár AAM eseténben ne az indító platfrom vezette volna rá élesben a fegyvert. A Buk elvileg képes erre, de élesben soha nem vettek be úgy, a a helyzet és a technika mennyiségével ezt csinálták volna. Az AAM-ek esetében soha nem is olvastam ilyen képességről.
3. Az MCG-nél van konktér forrásod arra, hogy ez így történik? Ugyanis a rakéta számára egyáltalán nem szükséges ilyen irányítás. Az is elég, ha az MCU/MCG azt mondja meg, hogy merre menjen a rakéta és semmiféle koordináta rendszer transzfromációkról nincs szó. A cél az, hogy a rakéta a megfelelő helyen legyen mikor radarja felkapcsol és a kívánt célra lockoljon rá. Ehhez pedig messzemenőkig elég, ha az MCU/MCG az mondja, hogy a rakéta merre repüljön és semmit sem kell tudnia a rakétának a saját helyzetéről. A végén meg arról kell infó, hogy milyen irányban keresse a célt. Ennyi. Akkor kell sokkal pontosabban ismerni a saját helyzetet, ha az MCG-t azonnal elveszti, onnantól fogva kell ilyen dolgokkal számolni. Hogy váltanak -e kettő módszer között gőzöm sincs, de egyáltalán nincs kőbe vésve az általad felvázolt módszer, mert felesleges túlbonyoltása az egész problémának...
4. Ennyi erővel az ARH is zavarhatatlan, mert mi különbség van aközött, hogy az SARH rakéta a gép CW sugárzója által visszavert jelet, a gép által kisugárzott visszavert impulzusok alapján megy vagy aközött, hogy a saját radarját veszi? Egyiknél sem kell távolság adat, a cél sebessége az ami fontos. Egyébként meg az egész attól függ, hogy a rakéta milyen előretartási módszert használ. Gyakorlatilag az összes AAM arányos megközelítést használ, amihez a cél sebessége kell. 170 oldaltól elég részletesen ott vannak a módszerek levezetve és végén összefoglaló levezetett egyenlet is a két fő könstanssal és az előretartás szögének deriváltjának 0-án való tartásával.
http://cnqzu.com/library/Anarchy%20Folder/Rocketry/Missiles%20and%20Warheads/Missile%20Guidance%20&%20Control%20Systems.pdf
5. Nem jellemzően távolabbról, hanem az indítás után azonnal vagy már a gépen indítás előtt. Az Sz-200 rendszer rakétájának pl. már az állványon, indítás előtt fognia kell a célt. Persze akkora antenna van a rakétában, mint egyes vadászgépek orrában, szóval azért képes erre nagy távolságon még kisméretű vadászok ellen is. Persze üzemmódtól is függ a távolság, lásd Hpasp SAMsim manuáljában. (Ezt most nem részletezem jobban.)
6. SAM rendszerek esetén valóban van olyan üzemmódja pl. a Dvina/Volhovnak, ami fals RPK parancsokat ad ki, de repülőgépeknél soha nem hallottam olyat, hogy fals CW megvilágítást alkalmaznának. Az F-15C-nek meg CW sugárzó sem kellett, a radar saját kiadott impulzusai alapján ment az AIM-7M a célra. Az F-15A + AIM-7F még úgy ment, hogy ipm. doppler radar megtalálta a célt és CW megvilágítás volt az AIM-7F-nek. A MiG-23ML is ezt csinálta, csak ott a gépen nem volt imp. doppler radar, csak sima im. radarral bírt.
Az valóban eltérő a kettő között, hogy csak sejtésed lehet, hogy az SARH rakéta hol van akármilyen RWR-ed van és akármilyen alávilágítás kell a rakétának. Ha az ARH rakétán levő radar bevillan, akkor tuti, hogy 10-12 km-nél nincs messzebb a rakéta. A bibi az, hogy optimális esetben - ha jó az MCG/MCU - akkor csak a becsapódás előtt pár másodperccel villant be, képtelen vagy reagálni is... Akkor meg főleg össze lehet ezt hozni, ha nem is az a gép indította a rakétát, aki az MCG/MCU jelet adja, álá AF 1999 holland killje. A régio ARAAM-oknál az MCU/MCG vétele asszem csak +/- 30 vagy 45 fokig lehetséges, ami azért lekorlátozza ezt a módszert, de kb. 5-6 éve elhatározták, hogy ezt kitolják. Azóta nem hallottam erről semmit.
7. Csak éppen nincs értelme 1-3-nál több rakétát indítnai SARH esetben, mert ha azok nem találnak, akkor a többi sem fog. Az Sz-200 lőszabályzatában is benne van, hogy max. 3 rakéta egy célra, pedig nincs technikai korlát többre.
8. Ez tény. Ennek ellenére kihaltak ott, akinek van ARH-ja. Beszédes... Már egyes csúcskat SAM rendszereken is ARH kombinált vezérlés van vagy az sem. A NASAMS ugynazt az AIM-120-at használja, mint ami a repcsiknen van. Csak kereső radarja van a teljesen szétszórható rendszernek és indítás után egyből lockol a célra a rakéta. Mivel a HMZ kicsit így indíva ezért mehet ez.
A későbbi saját területes részénl az egy időben végzett SAM és vadász tevékenységet felejtsd el. Ez ma sem erőltetik, mert irgalmatlan veszélye van barátio gép leszedésnéek, mert az IFF antenák és rendszerek működése igen korlátos. A civil IFF követelmények miatt is irgalmatlan nagy kúpszögbe sugároz az IFF antenna és onnan mindenkitől kap választ. Oszt akkor találd ki, hogy közeli gépek esetén ki a barát és a ki nem...
@Fade
Az E-2D az biztos? Nem reklámozta akkor agyon ezt a képességet a US Navy.
@Blaze
Kinematikai téren az R-27ER durvább, mint az AIM-120C, egyszerűen a dual thrust és a sok hajtóanyag miatt. Csak éppen ez semmit sem ér akkor, mikor az ellenféle full ARH-s armadával bír. Akkor lett volna nagy szám, ha az ER változat már 1980-as évek elején létezik, mert akkor valóban superior lett volna az AIM-7F/M-mel szemben kinematikailag. Az F-15 írás mellékletei között ott van az összes szovjet rakéta fajlagos impulzusa és rakéta tömege, abból visszaszámolható a teljes imp. az AIM-120C-é jó közelítéssel ismert.
@kelepisti
A bibi az, hogy pont az ET esetén lenne tök jó értelme az MCG jelenek és LoAL képességnek, de nincs. Az ET széria lényegében semmi másra nem jó, mint ha hátsó féllégtérből igyen nagy IR kibocsátással bíró gépre indítani. Szemből alig nagyobb a HMZ-je mint egy AIM-9M-nek, mert a célbefogás a szűk keresztmetsz és nem a rakéta kinematika. Minimum oldal irányból kell rálátni a célra, hogy legyen előnyea a rakétának, de ha az közben úgy fordul, hogy az IR jel elmegy az aspektus változása miatt, akkor IJ...
A Bekaa völgy 1982-ben volt, Líbiában volt kétszer balhé 1986-ban...
KB. ennyi.
Üdv
Balázs
ásztázott lövés az amikor irányzék állítás nélkül tudsz célokat leküzdeni bizonyos távolságon belül úgy,hogy a célok alsó széle közepét lövöd.Ez az elv ez minden gépkarabéllyal működik <b>de</b> a lényeg minden fegyvernél más és már.Fegyvere válogatja,hogy mekkora a távolság amin belül ezt az elvet tudod használni.Azt is fegyvere válogatja,hogy milyen magasságú cél ellen tudod ezt alkalmazni.És ezek csak az alapok hisz a lövedék röppályájából adódóan a pásztázó távolságon belül a megadottnál kisebb célokat is le tudsz küzdeni egy szűkebb távolság tartományban(pl 100 méterig így AK-val eltalálsz egy fej alakot viszont 100 méter felett már fölé fogsz lőni viszont a röppálya vég efelé újra képes vagy eltalálni egy fejalakot).
