Ezt nem lehetne a Közép-Kelet Európa topikban folytatni?
Én itt Szu-27-ezni akarok!
boki
Meg tudod mondani nekem/nekünk, hogy kb. mennyibe kerül egy R-27ER/ET ?
Mert össze szeretném hasonlítani az R-77/AIM-120 árakkal.
Nincs róla hivatalos adat. Szerintem 5-10 millió Rubel darabja. Export ára (kb) 100 000 USD.
Molni üzenete:
És lám, csak nem feltűnt valakinek végre, hogy egy nagyságrend van az SARH és ARH rakéták ára között...? Mikor ezt is mondtam érvéként, hogy az oroszoknak miért nem telt erre, akkor egyesek valahogy ezen a részen átsiklottak és csak tolták a "biztosan azért, mert az SARH is van olyan jó, mint az ARH". Hát nem. Ez egy nagyon komoly faktor...
És lám, csak nem feltűnt valakinek végre, hogy egy nagyságrend van az SARH és ARH rakéták ára között...? Mikor ezt is mondtam érvéként, hogy az oroszoknak miért nem telt erre, akkor egyesek valahogy ezen a részen átsiklottak és csak tolták a "biztosan azért, mert az SARH is van olyan jó, mint az ARH". Hát nem. Ez egy nagyon komoly faktor...
Felmerült bennem egy vitafolytató kérdés.
Most tekintsünk el attól, hogy mások a költségek /bér, energia stb./ Oroszországban, ill az Egyesült Államokban.
Attól is nyugodtan eltekinthetünk, hogy mi a piaci ár; politikai szempontok, egyedi árszabás, letiltott vásárlók stb.
Mi több tekintsünk el a rendszertől, amiben dolgozik egy SARH Szu-27 /tagolt légvédelmi rendszer, felderítő radarok stb./ illetve egy ARH -s mondjuk F-15 /AWACS, légi utántöltés/, tekintsünk el egy meglepetés csoda Hibinitől, nyugati ellenpárjától is.
Pillanatnyilag egyforma hatósugár, a pilótákra zúduló információ dömping egyformán már egyformán nem oszt, nem szoroz, nincs olyan kifundált harceljárás, ami teljesen új lenne az ellenfélnek, a pilóták egyforma képességűek, jártasságúak. /Mint Chuck Yeager, aki olyan volt, mint "csáknorisz"; mindegy, hogy MIG-15-el repült, vagy F-86-al, mindig ő nyert/.
Tehát van egy olyan helyzetünk, mint az ideális gáz
A kérdésem abból indul ki, hogy megjelentek a hidegháború után olyan információk, hogy a szovjetek szerint egy F-16 ellen mennyi MiG-21 és mennyi MiG-23 lett volna szükséges.
Ki hogy gondolja, egy ilyen ideális esetben mennyi SARH Szu-27 egyenlő harcértékű egy/kettő, három/ ARH-s mondjuk F-15-el?
Sokmindentől függ. Egyrészt lényeges kérdés, hogy összességében hány gépről van szó. Ha feltételezzük, hogy kinematikailag kb. ugyanazt tudja a SARH és az ARH, akkor egy sima 1v2-ben a 2 SARH gép az esetek legnagyobb részében nyerni fog. Ha több irányból támadják, akkor (ismét ideális esetben) az ügyesen koordinált SARH géppár egyike olyan helyzetbe tud kerülni, ahonnan nagyobb kockázat nélkül le tudja lőni a másik gépet, vagy menekülésre tudja kényszeríteni.
Több gépnél adott esetben érvényesülhet ugyanaz, amit az előbb leírtam, de nem ilyen egyszerű a helyzet. Fontos tényező, hogy melyik oldalnak mi a feladata. A gépek feladata és a relatív erőviszonyok általában előre meghatározzák, hogy melyik oldal milyen taktikát fog alkalmazni. Nyilván az az oldal, akinek több gépe van, az megengedheti magának azt, hogy a légtérben lévő mennyiségi előnyt kihasználva egy idő után kiszorítja a másikat. Ha többen vagytok, akkor simán ki tudtok kényszeríteni olyan indításokat, amire nem kell válaszolni. Ezzel méginkább fel lehet gyorsítani a folyamatot. Az üzemanyaggal is lehet spórolni, mert ha csak nem az a feladat, hogy leradírozzátok az ellent az égről rövid időn belül, akkor nem feltétlen fontos, hogy a fent lévő gépeket lelőjétek.
A számbeli hátrányban lévő oldalon általában ott lesz a nyomás, hogy rövid idő alatt kell megritkítani az ellenfél sorait minimális veszteséggel. Ilyenkor sokszor nagyobb kockázatokat is be kell vállalni, az idő múlása a másik oldalnak kedvez. Ilyenkor jellemző a túlzott üzemanyag pazarlás, fegyverzet gyors elhasználása. Ezt méginkább rontja az, hogy számbeli fölényben lévő ellenfél ellen hasonló képességű fegyverekkel szemtől szembeni harcban igen nehéz jó helyzetbe kerülni.
Meg még n+1 más dolog, de talán azok a legalapvetőbbek, amiket leírtam. Mondjuk ez az ideális helyzet eléggé utópia.
Több gépnél adott esetben érvényesülhet ugyanaz, amit az előbb leírtam, de nem ilyen egyszerű a helyzet. Fontos tényező, hogy melyik oldalnak mi a feladata. A gépek feladata és a relatív erőviszonyok általában előre meghatározzák, hogy melyik oldal milyen taktikát fog alkalmazni. Nyilván az az oldal, akinek több gépe van, az megengedheti magának azt, hogy a légtérben lévő mennyiségi előnyt kihasználva egy idő után kiszorítja a másikat. Ha többen vagytok, akkor simán ki tudtok kényszeríteni olyan indításokat, amire nem kell válaszolni. Ezzel méginkább fel lehet gyorsítani a folyamatot. Az üzemanyaggal is lehet spórolni, mert ha csak nem az a feladat, hogy leradírozzátok az ellent az égről rövid időn belül, akkor nem feltétlen fontos, hogy a fent lévő gépeket lelőjétek.
A számbeli hátrányban lévő oldalon általában ott lesz a nyomás, hogy rövid idő alatt kell megritkítani az ellenfél sorait minimális veszteséggel. Ilyenkor sokszor nagyobb kockázatokat is be kell vállalni, az idő múlása a másik oldalnak kedvez. Ilyenkor jellemző a túlzott üzemanyag pazarlás, fegyverzet gyors elhasználása. Ezt méginkább rontja az, hogy számbeli fölényben lévő ellenfél ellen hasonló képességű fegyverekkel szemtől szembeni harcban igen nehéz jó helyzetbe kerülni.
Meg még n+1 más dolog, de talán azok a legalapvetőbbek, amiket leírtam. Mondjuk ez az ideális helyzet eléggé utópia.
Ezért is írtam, hogy ideális gáz
Az én szememben az - is - a hadviselés művészete, hogy - nyilván törekedve arra, hogy lehető legszélesebb választékod legyen a fegyverekből, eszközökből - az eszközeid akkor és ott legyenek, ahol és amikor szükséged van rájuk, illetve hogy megfelelően is használd fel őket!
Lásd hiába vannak harci repülőeszközei Ukrajnának, ha már nem merte bevetni őket.
Szóval lehet, hogy nem is az ARH vs. SARH dönt, hanem hogy ki a bevállalósabb?
Köszönöm a Ti válaszaitokat! Várom a többiek véleményét is!
Holnap este újra benézek a kedvenc virtuális söntésembe
Az én szememben az - is - a hadviselés művészete, hogy - nyilván törekedve arra, hogy lehető legszélesebb választékod legyen a fegyverekből, eszközökből - az eszközeid akkor és ott legyenek, ahol és amikor szükséged van rájuk, illetve hogy megfelelően is használd fel őket!
Lásd hiába vannak harci repülőeszközei Ukrajnának, ha már nem merte bevetni őket.
Szóval lehet, hogy nem is az ARH vs. SARH dönt, hanem hogy ki a bevállalósabb?
Köszönöm a Ti válaszaitokat! Várom a többiek véleményét is!
Holnap este újra benézek a kedvenc virtuális söntésembe
misinator
Az én magánvéleményem nem lesz olyan részletes, mint Blaze-é.
Szerintem egy Szu-30+R77+R27ER/ET+R-73M van olyan jó, mint egy F-15C+AIM-120C+AIM-9L/M.
Győzni meg az győzne aki jobb taktikával repül és/vagy létszámfölényben van.
Arról meg már nem is beszélek, hogy értelemszerűen mindenkinek lejtene a hazai pálya.
Az én magánvéleményem nem lesz olyan részletes, mint Blaze-é.
Szerintem egy Szu-30+R77+R27ER/ET+R-73M van olyan jó, mint egy F-15C+AIM-120C+AIM-9L/M.
Győzni meg az győzne aki jobb taktikával repül és/vagy létszámfölényben van.
Arról meg már nem is beszélek, hogy értelemszerűen mindenkinek lejtene a hazai pálya.
Leírtatok itt furcsa árakat az amcsi rakétákról. Pedig az amerikai rakéták esetén nagyon pontosan lehet tudni a belföldi árakat az USAF, a NAVY és a hadsereg részletes költségvetéséből. Nem kell tippelgetni és ezer éves Wikipédia adatokat hozni.
AMRAAM (C7 és D):
2014-ben 237 db 473,4 millió USD, azaz 1,997 millió/db. 2015-ben 200 db 427,1 millió USD, azaz 2,136 millió/db
AIM-9X:
2014-ben 433 db 240,5 millió USD, azaz 0,555 millió/db. 2015-ben 470 db 272,7 millió USD, azaz 0,580 millió/db
Javelin:
2014-ben 564 db 115,0 millió USD, azaz 0,204 millió/db. 2015-ben 311 db 77,1 millió USD, azaz 0,248 millió/db
Ennél az export árak magasabbak.
Tehát az RVV-SD kifejezetten olcsó azon az áron amit Boki írt, a megnövelt R-27 pedig rendkívül olcsó.
Ezen kívül korábban volt szó róla, hogy hány aktív rakétát elvileg alkalmazni képes gép van a NATO-ban, meg Európában. Az elméleti szám az Európai NATO tagállamokra kb. 1400 db. Az amerikai gépekkel együtt pedig tényleg megvan az emlegetett 3000 fölötti. Azonban ehhez nem ártana hozzátenni, hogy hány rakéta van a gépekhez. Sokan szokták emlegetni, hogy mi csak 40 AMRAAM-ot vettünk a 14 db Gripenhez, ami nincs egy garnitúra. Nos ez nem kirívó, hanem általános. Például a románok a 12 F-16-oshoz 30 db éles AMRAAM-ot vesznek. Az USAF esetén pedig az elmúlt 20 évben a költségvetési adatok alapján 4700 db AMRAAM került beszerzésre. Készleten nyilván messze nincs ennyi. Azért néztem 20 évet, mert 20 évnél biztosan nem több a rakéta élettartama (igazából kevesebb, bár inkább repült órára adják). Tehát a nagyon gazdag amcsiknak is olyan drága ez a rakéta (drágább, mint egy Tomahawk robotrepülő), hogy náluk sem jutna minden gépre egy garnitúra. Jellemző, hogy az AIM-9X-ből kevesebb idő alatt közel 6000 db-ot vettek. Pedig a vadászaik elméletileg több AMRAAM-ot visznek normál légiharc konfigban, mint infrás rakétát. Gyakorlatilag viszont nincs ehhez elég aktív radaros rakéta. Ráadásul nem minden papíron raktáron lévő rakéta van bevethető állapotban, bár ez a gépekre is igaz.
Lehet hogy furcsa, de a NATO légierőinek kb. dupla annyi infrás légiharc rakétája van, mint amennyi aktív radaros.
A Boki által írt adatok szerint ha 30 milka rubelben egy RVV-SD rakéta ára, akkor 2017-ig 440 db-ot vesznek. Ez Kb. ugyanaz az ütem, amilyen ütemben az amcsik beszerezték az AMRAAM-okat, miközben elméletben az oroszoknak jóval kevesebb gépük képes ezt a rakétát alkalmazni. Tehát ők tényleg beszerzik a modernebb gépeik tele pakolásához szükséges mennyiséget. Teszik ezt úgy. hogy egyesek szerint döglődnek és a gazdasági összeomlás határán vannak.
Azt én is írtam, hogy a félaktív rakéták kevésbé bonyolultak, kevésbé fejlesztés igényesek, azaz jóval olcsóbbak. Ez az egyik előnyük. Azonban ha az oroszoknak 40 dolláros olajnál is van pénzük olyan ütemben venni az RVV-SD-t, amilyen ütemben Amerika veszi az AMRAAM-ot, akkor az az érv azért sántít, hogy 100 dollár feletti olajárnál csak a pénztelenség lett volna az oka, hogy nem erőltették az aktív radarosokat.
AMRAAM (C7 és D):
2014-ben 237 db 473,4 millió USD, azaz 1,997 millió/db. 2015-ben 200 db 427,1 millió USD, azaz 2,136 millió/db
AIM-9X:
2014-ben 433 db 240,5 millió USD, azaz 0,555 millió/db. 2015-ben 470 db 272,7 millió USD, azaz 0,580 millió/db
Javelin:
2014-ben 564 db 115,0 millió USD, azaz 0,204 millió/db. 2015-ben 311 db 77,1 millió USD, azaz 0,248 millió/db
Ennél az export árak magasabbak.
Tehát az RVV-SD kifejezetten olcsó azon az áron amit Boki írt, a megnövelt R-27 pedig rendkívül olcsó.
Ezen kívül korábban volt szó róla, hogy hány aktív rakétát elvileg alkalmazni képes gép van a NATO-ban, meg Európában. Az elméleti szám az Európai NATO tagállamokra kb. 1400 db. Az amerikai gépekkel együtt pedig tényleg megvan az emlegetett 3000 fölötti. Azonban ehhez nem ártana hozzátenni, hogy hány rakéta van a gépekhez. Sokan szokták emlegetni, hogy mi csak 40 AMRAAM-ot vettünk a 14 db Gripenhez, ami nincs egy garnitúra. Nos ez nem kirívó, hanem általános. Például a románok a 12 F-16-oshoz 30 db éles AMRAAM-ot vesznek. Az USAF esetén pedig az elmúlt 20 évben a költségvetési adatok alapján 4700 db AMRAAM került beszerzésre. Készleten nyilván messze nincs ennyi. Azért néztem 20 évet, mert 20 évnél biztosan nem több a rakéta élettartama (igazából kevesebb, bár inkább repült órára adják). Tehát a nagyon gazdag amcsiknak is olyan drága ez a rakéta (drágább, mint egy Tomahawk robotrepülő), hogy náluk sem jutna minden gépre egy garnitúra. Jellemző, hogy az AIM-9X-ből kevesebb idő alatt közel 6000 db-ot vettek. Pedig a vadászaik elméletileg több AMRAAM-ot visznek normál légiharc konfigban, mint infrás rakétát. Gyakorlatilag viszont nincs ehhez elég aktív radaros rakéta. Ráadásul nem minden papíron raktáron lévő rakéta van bevethető állapotban, bár ez a gépekre is igaz.
Lehet hogy furcsa, de a NATO légierőinek kb. dupla annyi infrás légiharc rakétája van, mint amennyi aktív radaros.
A Boki által írt adatok szerint ha 30 milka rubelben egy RVV-SD rakéta ára, akkor 2017-ig 440 db-ot vesznek. Ez Kb. ugyanaz az ütem, amilyen ütemben az amcsik beszerezték az AMRAAM-okat, miközben elméletben az oroszoknak jóval kevesebb gépük képes ezt a rakétát alkalmazni. Tehát ők tényleg beszerzik a modernebb gépeik tele pakolásához szükséges mennyiséget. Teszik ezt úgy. hogy egyesek szerint döglődnek és a gazdasági összeomlás határán vannak.
Azt én is írtam, hogy a félaktív rakéták kevésbé bonyolultak, kevésbé fejlesztés igényesek, azaz jóval olcsóbbak. Ez az egyik előnyük. Azonban ha az oroszoknak 40 dolláros olajnál is van pénzük olyan ütemben venni az RVV-SD-t, amilyen ütemben Amerika veszi az AMRAAM-ot, akkor az az érv azért sántít, hogy 100 dollár feletti olajárnál csak a pénztelenség lett volna az oka, hogy nem erőltették az aktív radarosokat.
Sajnos Molni nem üzentél, pedig a Te meglátásodat kifejezetten vártam :-(
Így azt a következtetést szűrtem le a válaszaitokból hogy akkor annyira mégsem hülyék az oroszok...
Őszintén szólva - ahogy az ARH előnyei ecsetelve voltak - én azt vártam, hogy a pesszimistább arány minimum 1:3 hoz lesz.
Ezért is volt meglepő számomra Blaze, a Te tipped.
A honi légvédelem <b>részeként</b> ezek szerint mégsem olyan nagy probléma, ha csak SARH van a gépeken.
Oroszország határain kívül viszont "ciki lenne":
A Szu-24 lelövése nem volt olyan súlyos presztízsveszteség az oroszoknak; az érdeklődő laikusok is tudják/sejtik, hogy gyakorlatilag egy védtelen konfigurációjú volt a gép.
Ha egy Szu-30 veszne oda "baráti" tűzben Szíria felett - s ennek akár oka lenne a félaktív rakétafegyverzet eredménytelensége - az jóval keményebb válaszreakciókat szülne.
Így azt a következtetést szűrtem le a válaszaitokból hogy akkor annyira mégsem hülyék az oroszok...
Őszintén szólva - ahogy az ARH előnyei ecsetelve voltak - én azt vártam, hogy a pesszimistább arány minimum 1:3 hoz lesz.
Ezért is volt meglepő számomra Blaze, a Te tipped.
A honi légvédelem <b>részeként</b> ezek szerint mégsem olyan nagy probléma, ha csak SARH van a gépeken.
Oroszország határain kívül viszont "ciki lenne":
A Szu-24 lelövése nem volt olyan súlyos presztízsveszteség az oroszoknak; az érdeklődő laikusok is tudják/sejtik, hogy gyakorlatilag egy védtelen konfigurációjú volt a gép.
Ha egy Szu-30 veszne oda "baráti" tűzben Szíria felett - s ennek akár oka lenne a félaktív rakétafegyverzet eredménytelensége - az jóval keményebb válaszreakciókat szülne.
<b>F-15 ARH</b> vs <b>SZU-27 SARH </b>
Blaze 1 : 2
misinator 1 :3
zsolti 1 : 1 (PVO)
fip7 1 : 1
1 : 1,75
Na, alakul ez, az 1:1,75 érték szerintem mindent egybe vetve, összességében elfogadható átlagérték.
Én is azt gondolom, hogy az eredményességet az is befolyásolja, hogy a gépek „mögött” valóban ott van-e a PVO rendszer támogatása (azaz saját légtér védelmet látnak el) vagy egy idegen légtérben támadnak és harcolnak.
Az első esetben szerintem is közelítene az 1:1-hez a hatékonyság (esetleg 1:1,1-1,3), de ne feledjük, ehhez kell egy a repülőgéptől „független” rendszer is, ami ugye nem jelent teljesen autonóm működést szemben a NATO csúcsgépeivel. (Az is tény, hogy a PVO rendszerei nyilván hazai pályán a legerősebbek és leghatékonyabbak, így könnyen lehet ez az arány akár 1 : 0,9 – 0,7 is!)
Az orosz légierő gépei a „PVO mankóval” képesek lennének eredményesen felvenni a harcot a NATO támadó csúcsgépei ellen és képesek lennének komoly veszteséget okozni az első menetben. Annyira komolyat, hogy bár az orosz légierő nagy része elveszne, de ezzel együtt a NATO légiereje és ezzel a légifölénye is olyan alacsony szintre „olvadna”, ahol már nem lehetne igazán hatékonyan kihasználni a képességeiket mondjuk a közben előrenyomuló orosz szárazföldi erőkkel szemben, akik még mindig rendelkeznek komoly szintű saját csapatlégvédelemmel.
A másik észrevételem pedig az, hogy az oroszok – akár támadó szerepben - két masina kombinációjával nagyon halálos elegyet képesek keverni, olyat, amire szerintem egyik NATO pilóta sem vágyik: SZU-27 és MIG-31 falka.
Azt gondolom, hogy a pár évvel ezelőtti alaszkai közös orosz-amerikai légi hadgyakorlatra nem véletlenül a Foxhoundot vitték az oroszok a vendéglátó F-22-esei „mellé”.
Ha úgy tetszik, ez is egyfajta aszimmetrikus válasz volt, hiszen a két gép alapvetően különbözik egymástól, két teljesen külön kategória.
Egyvalamiben viszont mégis egyformák: mindkettő az adott állam legbrutálisabb képességű harci gépe.
Mindkét gép tud olyat, amit rajtuk kívül senki. Ehhez a két géphez még csak hasonlót sem látok sehol – azt gondolom, ez a két repülőgép egyfajta absztrakcióval ugyan, de közel tökéletesen leképezi a mai amerikai és orosz légierőt. Közel hasonló a két gép mennyisége is, 180 db (F-22) és 140 db (MIG-31) körüliek.
Egyébként az orosz légierő szíriai kitelepülése illetve a működésének a háttér támogatása valahol leképezi a hazai PVO rendszer egyfajta kicsinyített mását. A törökök sokat segítettek abban, hogy az oroszoknak legyen egy jó érvük, amiért mostanra a török légtér 85%-át felügyelik és ha akarják, képesek Szíria felett létrehozni egy saját repüléstilalmi zónát, mégpedig erőből.
Elnézést, ha egy kicsit elkanyarodtam a vegytiszta SZU-27 témától, de talán nem volt teljesen ide nem illő az észrevétel, főleg, hogy ez mindenképpen reálisabbá teszi az összképet.
Illetve ha baromságokat írtam, akkor nyugodtan üssetek!
<b>boki</b>
Nem semmi fotók, ezek nagyon szép repülőgépek, vitán felül.
Blaze 1 : 2
misinator 1 :3
zsolti 1 : 1 (PVO)
fip7 1 : 1
1 : 1,75
Na, alakul ez, az 1:1,75 érték szerintem mindent egybe vetve, összességében elfogadható átlagérték.
Én is azt gondolom, hogy az eredményességet az is befolyásolja, hogy a gépek „mögött” valóban ott van-e a PVO rendszer támogatása (azaz saját légtér védelmet látnak el) vagy egy idegen légtérben támadnak és harcolnak.
Az első esetben szerintem is közelítene az 1:1-hez a hatékonyság (esetleg 1:1,1-1,3), de ne feledjük, ehhez kell egy a repülőgéptől „független” rendszer is, ami ugye nem jelent teljesen autonóm működést szemben a NATO csúcsgépeivel. (Az is tény, hogy a PVO rendszerei nyilván hazai pályán a legerősebbek és leghatékonyabbak, így könnyen lehet ez az arány akár 1 : 0,9 – 0,7 is!)
Az orosz légierő gépei a „PVO mankóval” képesek lennének eredményesen felvenni a harcot a NATO támadó csúcsgépei ellen és képesek lennének komoly veszteséget okozni az első menetben. Annyira komolyat, hogy bár az orosz légierő nagy része elveszne, de ezzel együtt a NATO légiereje és ezzel a légifölénye is olyan alacsony szintre „olvadna”, ahol már nem lehetne igazán hatékonyan kihasználni a képességeiket mondjuk a közben előrenyomuló orosz szárazföldi erőkkel szemben, akik még mindig rendelkeznek komoly szintű saját csapatlégvédelemmel.
A másik észrevételem pedig az, hogy az oroszok – akár támadó szerepben - két masina kombinációjával nagyon halálos elegyet képesek keverni, olyat, amire szerintem egyik NATO pilóta sem vágyik: SZU-27 és MIG-31 falka.
Azt gondolom, hogy a pár évvel ezelőtti alaszkai közös orosz-amerikai légi hadgyakorlatra nem véletlenül a Foxhoundot vitték az oroszok a vendéglátó F-22-esei „mellé”.
Ha úgy tetszik, ez is egyfajta aszimmetrikus válasz volt, hiszen a két gép alapvetően különbözik egymástól, két teljesen külön kategória.
Egyvalamiben viszont mégis egyformák: mindkettő az adott állam legbrutálisabb képességű harci gépe.
Mindkét gép tud olyat, amit rajtuk kívül senki. Ehhez a két géphez még csak hasonlót sem látok sehol – azt gondolom, ez a két repülőgép egyfajta absztrakcióval ugyan, de közel tökéletesen leképezi a mai amerikai és orosz légierőt. Közel hasonló a két gép mennyisége is, 180 db (F-22) és 140 db (MIG-31) körüliek.
Egyébként az orosz légierő szíriai kitelepülése illetve a működésének a háttér támogatása valahol leképezi a hazai PVO rendszer egyfajta kicsinyített mását. A törökök sokat segítettek abban, hogy az oroszoknak legyen egy jó érvük, amiért mostanra a török légtér 85%-át felügyelik és ha akarják, képesek Szíria felett létrehozni egy saját repüléstilalmi zónát, mégpedig erőből.
Elnézést, ha egy kicsit elkanyarodtam a vegytiszta SZU-27 témától, de talán nem volt teljesen ide nem illő az észrevétel, főleg, hogy ez mindenképpen reálisabbá teszi az összképet.
Illetve ha baromságokat írtam, akkor nyugodtan üssetek!
<b>boki</b>
Nem semmi fotók, ezek nagyon szép repülőgépek, vitán felül.
Az orosz légierő gépei a „PVO mankóval” képesek lennének eredményesen felvenni a harcot a NATO támadó csúcsgépei ellen és képesek lennének komoly veszteséget okozni az első menetben. Annyira komolyat, hogy bár az orosz légierő nagy része elveszne, de ezzel együtt a NATO légiereje és ezzel a légifölénye is olyan alacsony szintre „olvadna”,"
Jaj Monte!
Nekem is tetszik a szu-30sm gép de azért nem kéne átesni a ló túloldalára .
A Szu-27 és a mig-31 gépek alap gagyik régi formájukban.
Azén szememben a Szu -35/30sm és és a 16 db m2 jöhet szóba a nyugati gépek ellen.
Jaj Monte!
Nekem is tetszik a szu-30sm gép de azért nem kéne átesni a ló túloldalára .
A Szu-27 és a mig-31 gépek alap gagyik régi formájukban.
Azén szememben a Szu -35/30sm és és a 16 db m2 jöhet szóba a nyugati gépek ellen.
<b>dudi, Roni</b>
Nincs igazatok. Az egyik az, hogy az R-33 mindenki ellen jó, akire kellőt távolságból küldik, hogy az indítást ne vegye észre.
Ki ne találjátok már, hogy azzal a rakétával, amivel cirkálórakétát is leszedtek vele földháttérben azzal nem lehet lekapni egy vadászgépet. Legfeljebb túl drága hozzá és kevés az R-33 ezért nem elsősorban a tömegvadászok ellen vetnék be, oké, de ennyi.
Átesni a ló másik oldalára? A "PVO-mankó" ebben az esetben a Földközi-tengeren állomásozó rakétacirkáló légvédelmi rendszere valamint az SZ-300 (400?) Szíriában, amelyekkel együtt használnák azt a pár darab Szuhojt, aminek a fele azért első osztályú vadászgép is a maga nemében, gondolok itt a 30-as mellett a 34-esre is.
Mini orosz légierő mini PVO-val - ez van most Szíriában és körülötte.
Nincs igazatok. Az egyik az, hogy az R-33 mindenki ellen jó, akire kellőt távolságból küldik, hogy az indítást ne vegye észre.
Ki ne találjátok már, hogy azzal a rakétával, amivel cirkálórakétát is leszedtek vele földháttérben azzal nem lehet lekapni egy vadászgépet. Legfeljebb túl drága hozzá és kevés az R-33 ezért nem elsősorban a tömegvadászok ellen vetnék be, oké, de ennyi.
Átesni a ló másik oldalára? A "PVO-mankó" ebben az esetben a Földközi-tengeren állomásozó rakétacirkáló légvédelmi rendszere valamint az SZ-300 (400?) Szíriában, amelyekkel együtt használnák azt a pár darab Szuhojt, aminek a fele azért első osztályú vadászgép is a maga nemében, gondolok itt a 30-as mellett a 34-esre is.
Mini orosz légierő mini PVO-val - ez van most Szíriában és körülötte.