Itt félig-meddig fordítva működik. A cégek promózzák az elképzeléseiket, legyen az EM ágyú, lézerágyú vagy akár mikrohullámú közellégvédelmi rendszer.
Ha van valaki, akinek tetszik a rendszer, akkor megkérdi, hogy mennyibe kerül a kifejlesztése? A cég a hasára csap és mond egy összeget. A többi már sokváltozós egyenlet. Az EM/Lézer fegyverek esetében ~20 év és sok pénz után féligazságokkal traktált promóvideókra és további ígérgetésekre volt elég...
Az EM ágyúk és a lézer-fegyverek esete az US NAVY esetében úgy nézett ki, mikor a légierő nekiindult a YAL-1 ABL programnak (1MW teljesítményű kémiai lézert akartak egy 747-esre), akkor a haditengerészet is akart valami ilyen futurisztikus fegyvert. A YAL-1 kudarc lett, a vártnál sokkal kisebb lett a teljesítménye (nem tudjuk pontosan mennyi, talán 500-600kW?), emiatt kisebb a hatótávolsága, és az elvárt 30-40 lövés helyett a fedélzeten lévő üzemanyag csak 7 lövésre volt elegendő (és többet már nem tudott elvinni a gép). A légierő lelőtte a programot tehát.
A kémiai lézer hátránya, hogy üzemanyag kell a működéséhez, de jelenleg MW szintű energiát (ami egy rakéta lelövéséhez azért kellene) csak kémiai lézerrel tudsz összehozni. A szilárdtest lézerek csak energiát igényelnek, üzemanyagot nem, ebből lett a "deep magazine" buzzword, ami arra utal, hogy annyit lő, amennyit akar, nem kell a lőszermennyiség miatt aggódni.
Aztán jött az EM ágyú, mert hát 3000m/s torkolati sebességet ígértek neki, amivel több száz km-re is lövöldözhetnek a hadihajók. Hát azt mondták, hogy kell ez is.
Felhúztak egy koncepciót ezek köré, ez lett a Szárazföldet Támadó (Land Attack) romboló, alias DD-21. Lézerfegyverekkel a légvédelemre és közellégvédelemre, illetve EM ágyúval a messzi célpontok bombázására.
Koncepció valamikor az 1990-es évek végén, lézer közellégvédelemmel
Hát a haditengerészet örült is mint majom a farkának, aztán 2000-2001 körül elkezdték kérdezgetni, hogy hát hol vannak a beígért csodafegyverek? A cégek meg csak vonogatták a vállukat, hogy több pénz kell. Ekkor indult el a végtelen történet. A haditengerészetnek kellett valami új ötlet, amivel eladhatják a DD-21-et, először egy függőleges ágyút találtak ki (amelynél a lövedék pályáját a magasabb légrétegekben kezdik el irányítani, kvázi ballisztikus rakétaként kezelve azt), majd amikor az is túl bonyolultnak tűnt, akkor lett az AGS.
A mérnökök közben dolgoztak a lézereken és az EM ágyún, de több száz millió dollárral később sem látszott a fény az alagút végén, de az immár DD(X) majd Zumwalt hajóosztály esetében továbbra is számoltak velük (ezért készült az elektromos rendszere úgy, hogy bármikor integrálni lehessen hozzá őket). Gyors előretekerés, 2018, és az EM ágyú, illetve a valóban CIWS-ként használható lézert 10 év múlva szeretné az US NAVY a hajóin látni. Pont úgy, mint 2000-ben...
A cégek nem érdekeltek abban, hogy azt mondják, hogy mi ezt nem tudjuk megvalósítani. Ők azt mondják, hogy adj pénzt, és megcsináljuk. Majd egy év múlva: még nem értünk el áttörést, de haladunk, adj több pénzt. És ez így meg folyamatosan. A cégek a bevételekben érdekeltek, vagyis abban, hogy a haditengerészet pénzt adjon. Ha azt mondanák, hogy gyere vissza 10-20-50 év múlva, akkor nem adnának pénzt, a cég pedig más bevételi forrás felé kénytelen fordulni... Tehát ő sose fog ilyet mondani...
Mondjuk annyira nem is lepne meg...
