A képen a SAAB által pár éve repülőképesé tett AJS-37-es Viggen látható, amely földi célok ellen optimailzált AJ-37-esből lett kialakítva.
Ez az első generációs Viggen, amiben még a sok korlátozással használható ~11.5 tonnás tolóerejű RM-8A hajtóművek voltak.
A fentebb emlegetett JA-37-es Jaktviggen már egy másik világ volt. Valamivel nehezebbre sikeredett, de hajtóműve 13.5 tonnás fékpadi tolóerővel bíró RM-8B volt, amelyben a kompresszor egy fokozattal többel rendelkezett, a forszázskamra pedig valamivel nagyobb átmérőjű és hosszabb volt. Nagyobb lett a levegőátfutás a sűrítési viszony és a turbina előtti illetve a forszázskamrában a gázhő. De mindezek mellett a legfontosabb az volt, hogy a gép hajtóműve lényegében semmiféle korlátozással nem rendelkezett. A radarja az alapverzióhoz képest többet tudott, a tűzvezető rendszere pedig különösen a JA-37D megjelenésével vált igazán potenssé, mivel ez már megkapta az AIM-120-as rakétákat is.
A Jaktviggen hátránya a később többfeladatúvá tett AJ illetve AJS-hez képest, hogy pilóta szemszögből valamivel jobban hasonlított egy "vasalóhoz", azaz a felületi terhelés nagyon megnőtt, de legalább a gyorsulására nem volt panasz. Nagyobb csúcssebesség és csúcsmagasság jellemezte.
Ami még gond volt, hogy az amúgy is kevés belső hely tovább zsugorodott, mivel ebben még nagyobb lett a hajtómű, így a gép hatótávja csak azzal az egy póttartállyal volt értékelhető szintre hozható.
Sajnos az összes Jaktviggent szétvágták 2006-ban (amikor az F-14D-ket is, így ebben az évben valami igazán komoly ostobasági hullám tombolt Nyugaton), habár az is tény, hogy ennél az alváltozatnál már kezdtek megjelenni a strukturális gyengülések, hajszálrepedések, amelyek a prognosztizált üzemidőnek amúgy is rendesen alávágtak, miközben az egyes gépek üzemórára vetített kerozin-igénye (a politikusok számára legjobban eladható paraméter) jóval meghaladta az épp elterejedés alatt álló Gripenét.