Svájci F-35A beszerzés: CHF 5.07B ($5.48B)
átlagos F-35A darabár: $152M
Svájci F-35A fenntartási költség (30 évre): CHF 10.4B ($11.3B)
átlagos F-35A éves fenntartási költség gépenként: CHF 9.7M ($10.4M)
Teljes költség (TCO): CHF 15.5B ($16.8B)
Valaki akár mellé is rakhatná a mi Gripen lízing számainkat...
Ott van a Gripenes anyagban.
Az eddigi eltelt időszak és a 2026-os további üzemig a teljes kifizetés AE36 cellában levő 2,11 milliárd dollár.
A történet dióhéjban, amit látunk, legalábbis véleményünk szerint:
A második szerződésmódosítás után mivel a lízing ideje elnyúlik, így lehetséges, hogy a gépek maradványértéke 0 lett. Ennek valószínű oka az, hogy a C/D EBS HU Gripen nem kell a svédeknek, hiszen azok a hibrid és használt gépek 2026-ban kvázi eladhatatlanok komoly korszerűsítés nélkül. Viszont akkor már elérhető lesz elvileg a Gripen E/F változat. Jobb választás, ha biztos üzletre megy rá a SAAB. Így 2026-ig a svédek a lízing meghosszabbítással kvázi minden szolgáltatást állnak, kivéve a közvetlen üzemeltetési költséget. Tehát, ha csak 2006-16 lett volna a lízing időszak, akkor a maradványérték magasabb lenne, ami a tőketörlesztés kamattal való „játszadozást” korlátozza.
A probléma a lízinggel az volt, hogy a forint/korona árfolyam 2008 után nagyon megváltozott a forint gyengülése miatt. Emiatt is lett újra tárgyalva a szerződés. Azt látni, hogy a szerződés elnyújtásával a tőketörlesztés csökkent, de a kamatfizetés összege viszont nőtt. Valószínűleg így érte meg a svédnek, hogy a hosszabb időre szóló szolgáltatásokat nyújtsanak az egyre kisebb értéket képviselő gépek számára.
A svédeknek érdeke az, hogy minél tovább legyen a Gripen Magyarországon, mert ezzel a saját infrastrukturális költségeit is csökkenti. Akkor is kell 800 órás D-check (nagyjavítás) ipari háttere, ha a magyar és más eladott gépeket nem viszik Svédországba. Ezért inkább érdemes nekik a szolgáltatás részét árazni máshogy a szerződésnek, mint az, hogy esetleg visszakapjanak 10 év bérlés után olyan gépeket, amire nekik sincs szükségük, viszont az üzemnek is kevesebb munkája van.
Mit jelentenek a fentiek lefordítva a fejezet első részében felvázolt költségszámítási módszereket nézve?
A gépek üzemeltetési költségét megállapítani így lehetetlen a gépek vételára nélkül, pont ezt rejti el a tőketörlesztés és a kamat változó összege.
A 14 gép teljes pótalkatrész, 800 órás nagyjavítás, egyéb tanácsadás/szakértés, hadrendbe állítás és két komolyabb szoftver fejlesztés, a svédeknél képzés és szimulátoros idő és éleslövészet teljes költsége kb. 2,11 milliárd USD (490 milliárd forint).
1 db Gripen vadászgépre számolva (kivonva az elveszett gép pótlását, azt a modell nem tartalmazza) ez 2110 millió USD/14 = 150 millió USD/gép. De ebben kvázi a gépek vételára is benne van csak elnyújtva.
Erre jön még rá erős becsléssel az, hogy magyar katona üzemelteti a gépeket, magyar pilóta repüli, kell bele olaj, kerozin stb. Ez erős becsléssel kb. 5000 USD/óra.
A repült óraszám értelmezése zavaros. Egyes adatok szerint 2x 16 800 óra lízingelése történt, de valaki szerint 2017 után a második 10 évre ez 20 000 órára lett növelve. Közelítésként 20 év alatt 38 000 órával számolunk. A magyar részre eső közvetlen üzemeltetési költség ezzel
38 000 * 5000 = 190 millió USD. Ez egy gépre számolva kb. 13,5 millió USD.
Tehát 20 évre egy darab Gripen beszerzése és üzemeltetése kb. 150 + 13,5 = 163,5 millió USD.
Az átlag Gripen ezalatt kb. 2700 órát repül, tehát a beszerzés, üzemeltetés és korszerűsítés fajlagos költsége óránként 20 évre 60 500 USD/óra.