8. A fentiek visszatérő szakaszon történő elfogásra vonatkoznak. Az említett légvédelmi rakéták, vagy átalakított légvédelmi rakták alapvetően erre képesek. Középső pályaszakaszon való elfogásra csak az SM-3 képes, de az is korlátozottan, legfeljebb MRBM kategóriáig. Az ICBM középső pályaszakaszon történő elfogásával kapcsolatban az első gond a felderítés. A szibériai mobil kilövőből, vagy a dél-orosz silójából indított ICBM felgyorsul és felemelkedik még radarhorizont alatt, mielőtt az SM-3 radarja megláthatná. Még egy Közép-Európába telepített ABM radar esetén is a max felderítési távolságot 700 km magasságú cél esetén a radarhorizont 3000 km-re korlátozza. Körülbelül ezen a távolságon és magasságon látja meg az emelkedő Soknak tűnik? Valójában kevés. Egy SM-3 Block-II esetén 1200 km-es magasságra felemelkedni ballisztikus pályán kb. 500 másodpercig tart (nem egyenesen megy felfelé). Ezalatt az ICBM nagyjából meg is teszi azt 3000 km-t. Úgyhogy az indítási ablak alapból közel nulla. De még ha van is egy kis indítási ablak az csak arra az esetre vonatkozik ha az ICBM pályája pont az elhárító rakéta felett vezet. De ilyen persze soha nincs. Mindig van oldaltávolság. Már néhány száz km-es oldaltávolság totál biztosan kinullázza az indítási ablakot.
9. A következő probléma a felderítés pontossága. Egy ABM radar a rakéta helyzetét 3000 km távolságon legjobb esetben is néhány km-es, de inkább 10 km nagyságrendű eltéréssel pontossággal tudja meghatározni. Már ez is bőven sok lesz, ha végfázisban kell kikorrigálni a rossz ütemű indítás miatt, de még nagyobb gond a sebesség mérése. Pár 10 m/s a pontosság, de 500 másodperc repülési idő alatt ennyi eltérés párszor 5 km-t ad hozzá az indításkori távolságmérési hibához. Egy légi cél esetén a végfázisban az irányító rendszer pontosítja a repülési pályát és kiküszöböli a hibát. De amikor egy 6-7 km/s sebességű cél megy keresztbe és az elfogó rakéta is km/s-okkal repül, akkor erre egyszerűen nincs idő és nincs elég kormányerő (gyorsulás). Ha elcseszik az indítást, akkor el van baltázva az egész elfogás is. Egy közeledő ICBM-et a visszatérő szakaszban könnyebb elfogni, mert nagyságrenddel kevesebb a repülési idő, kisebb az indításkori távolság és kisebb mérési hiba. Ráadásul visszatérő szakaszban szemből lősz a célra, tehát a távolságot (repülési időt, kilövés pillanatát) bizonyos határok között még el is hibázhatod. Csak oldalirányban kell jól korrigálni (sokkal kevesebbet) és meglesz a találkozó. Gyakorlatilag 2 dimenzióban kell pontosnak lenned. Egy középső szakaszos elfogásnál 3 dimenzióban kell sokkal nagyobb távolságból pontosan lőnöd. Hiába találod el az ICBM pályáját, ha nem megfelelő időben metszed. A gyakorlatban az SM-3 eddig csinál egy csomó mellélövést és persze néhány találatot de jóval közelebbi és jóval lassabb célokra, mint egy ICBM.
10. A következő probléma a magasság. az ICBM-ek pályájának csúcsmagassága 1200 km körül adódik maximális hatótávra lőve. Lehet, hogy furcsa, de magasabban repülnek, mint az alacsony pályás műholdak. Az SM-3 Block-IB-nek eleve nincs ekkora hatómagassága (3 km/s égésvégi sebességgel jó ha 400 km-re felmegy). A Block II-ről az a hír járja, hogy az égésvégi sebessége 4,5 km/s lesz. Na 1200 km magas elfogáshoz ez is kevés. Ha a Block-IIA-nál fel tudnák tornászni 5,5 km/s-ra, az már elég lenne. De egyenlőre a gyakorlatban csak a Block-IB létezik és ez eddig csak 250 km magasságú célt tudott eltalálni. ICBM leszedéshez ez édeskevés.
11. A következő gond a sebesség és a találati szög. Az elhárító rakéta tutira lassabb, mint az ICBM (még a Block-IIA is), tehát után lövésről szó sem lehet. Az is felejtős, hogy szemből közelít a célra. Az ICBM szuborbitális pályán utazik, az elhárító pedig próbálja elérni a pályamagasságot. A találkozási szög a meredek lesz. ezzel a meredek szöggel az a gond, hogy egy viszonylag kis méretű célpont 6-7 km/s sebességgel megy keresztbe. Hiába pontos a végfázis vezérlés, nincs az a fejrész ami manőverező képességgel le tudná követni az ilyen nagy keresztirányú sebességet, ha már az emelkedési szakaszon nem volt tökéletesen kiszámítva a pálya.
Remélem ennyiből is érzékelhető, hogy egy picit komolyabb a probléma, mint gondolod. Jelenleg nem létezik középső pályás ICBM elfogásra alkalmas elhárító rakéta és erősen kétséges hogy néhány éven belül megvalósítható-e.
Annak ellenére, hogy sok évtizede fejlesztgetik mindkét oldalon még a könnyebb feladat, a visszatérő pályás megbízható elhárítás sincs megoldva. A középső pályás ICBM elfogás ma az álmodozás kategóriája.
És akkor még a tömeges támadásról, több fejrész megsemmisítéséről, csalikról szót sem ejtettem.
9. A következő probléma a felderítés pontossága. Egy ABM radar a rakéta helyzetét 3000 km távolságon legjobb esetben is néhány km-es, de inkább 10 km nagyságrendű eltéréssel pontossággal tudja meghatározni. Már ez is bőven sok lesz, ha végfázisban kell kikorrigálni a rossz ütemű indítás miatt, de még nagyobb gond a sebesség mérése. Pár 10 m/s a pontosság, de 500 másodperc repülési idő alatt ennyi eltérés párszor 5 km-t ad hozzá az indításkori távolságmérési hibához. Egy légi cél esetén a végfázisban az irányító rendszer pontosítja a repülési pályát és kiküszöböli a hibát. De amikor egy 6-7 km/s sebességű cél megy keresztbe és az elfogó rakéta is km/s-okkal repül, akkor erre egyszerűen nincs idő és nincs elég kormányerő (gyorsulás). Ha elcseszik az indítást, akkor el van baltázva az egész elfogás is. Egy közeledő ICBM-et a visszatérő szakaszban könnyebb elfogni, mert nagyságrenddel kevesebb a repülési idő, kisebb az indításkori távolság és kisebb mérési hiba. Ráadásul visszatérő szakaszban szemből lősz a célra, tehát a távolságot (repülési időt, kilövés pillanatát) bizonyos határok között még el is hibázhatod. Csak oldalirányban kell jól korrigálni (sokkal kevesebbet) és meglesz a találkozó. Gyakorlatilag 2 dimenzióban kell pontosnak lenned. Egy középső szakaszos elfogásnál 3 dimenzióban kell sokkal nagyobb távolságból pontosan lőnöd. Hiába találod el az ICBM pályáját, ha nem megfelelő időben metszed. A gyakorlatban az SM-3 eddig csinál egy csomó mellélövést és persze néhány találatot de jóval közelebbi és jóval lassabb célokra, mint egy ICBM.
10. A következő probléma a magasság. az ICBM-ek pályájának csúcsmagassága 1200 km körül adódik maximális hatótávra lőve. Lehet, hogy furcsa, de magasabban repülnek, mint az alacsony pályás műholdak. Az SM-3 Block-IB-nek eleve nincs ekkora hatómagassága (3 km/s égésvégi sebességgel jó ha 400 km-re felmegy). A Block II-ről az a hír járja, hogy az égésvégi sebessége 4,5 km/s lesz. Na 1200 km magas elfogáshoz ez is kevés. Ha a Block-IIA-nál fel tudnák tornászni 5,5 km/s-ra, az már elég lenne. De egyenlőre a gyakorlatban csak a Block-IB létezik és ez eddig csak 250 km magasságú célt tudott eltalálni. ICBM leszedéshez ez édeskevés.
11. A következő gond a sebesség és a találati szög. Az elhárító rakéta tutira lassabb, mint az ICBM (még a Block-IIA is), tehát után lövésről szó sem lehet. Az is felejtős, hogy szemből közelít a célra. Az ICBM szuborbitális pályán utazik, az elhárító pedig próbálja elérni a pályamagasságot. A találkozási szög a meredek lesz. ezzel a meredek szöggel az a gond, hogy egy viszonylag kis méretű célpont 6-7 km/s sebességgel megy keresztbe. Hiába pontos a végfázis vezérlés, nincs az a fejrész ami manőverező képességgel le tudná követni az ilyen nagy keresztirányú sebességet, ha már az emelkedési szakaszon nem volt tökéletesen kiszámítva a pálya.
Remélem ennyiből is érzékelhető, hogy egy picit komolyabb a probléma, mint gondolod. Jelenleg nem létezik középső pályás ICBM elfogásra alkalmas elhárító rakéta és erősen kétséges hogy néhány éven belül megvalósítható-e.
Annak ellenére, hogy sok évtizede fejlesztgetik mindkét oldalon még a könnyebb feladat, a visszatérő pályás megbízható elhárítás sincs megoldva. A középső pályás ICBM elfogás ma az álmodozás kategóriája.
És akkor még a tömeges támadásról, több fejrész megsemmisítéséről, csalikról szót sem ejtettem.
