Következzék akkor a harmadik minősítés alól feloldott Sturgeon bevetés.
1982-ben az SSN-646 USS Grayling indult bevetésre, parancs a szokásos, merülés után irány a Barents tenger.
Hiába értek azonban a Barents tengerre, a hírszerzés által becsült időablakban nem futott ki kikötőjéből menetrend szerint a következő szovjet ballisztikus rakétahordozó Yankee vagy Delta egység szokásos célja, az Atlanti óceáni őrjáratozási zónája felé.
Csak jó egy hónap várakozás után észlelte a SOSUS Medve szigeteki állomása (ami Norvégia és a Spitzbergák között, a Barents tenger ellenörzése szempontjából ideális helyen diszlokált) a hírszerzési becsléshez képest jókora késéssel, a következő őrjáratra induló szovjet ballisztikus rakétahordozót.
Miközben a SOSUS rádión továbbított koordinátái alapján a USS Grayling észrevétlenül belopakodott a Delta mögé, az nyugati irányban elhagyta a Barents tengert, megkerülendő Norvégiát.
Ekkor azonban a cél ahelyett hogy a megszokott dél-nyugati irányba a UK-Izland-Grönland átjáró felé, az Atlanti óceáni őrjáratozási zónája irányába fordult volna, váratlanul észak-nyugati irányt vett fel, a Grönlandi tenger felé.
A USS Grayling kapitánya periszkóp mélységbe emelkedett, és leadta a drótot, hogy akkor most mit tegyen?
Az utasítás SUBLANT-tól egyértelmű, folytassa a cél követését.
A problémák igazából ekkor kezdődtek a Grayling fedélzetén, ugyanis szó szerint lementek a fedélzeten található, legészakibb területet ábrázoló részletes navigációs térképről is.
Innentől kénytelenek voltak egy civil atlasz alapján folytatni a (már csak meglehetősen hozzávetőleges) navigációt, és a célkövetést.
A cél közben behajózott az északi sark jege alá, és ott egy újabb meglepetéssel szolgált követői számára.
Delta a jég alatt lelassított majd megállt, tökéletesen kivitelezett lebegésbe ment át, majd szép lassan emelkedve a jégtakaró aljára támaszkodva mintegy lehorgonyozta magát.
Nyilvánvaló volt hogy ez az egység kimondottan erre a műveletre kifejlesztett hajtóművel volt felszerelve.
33 napon át lebegett a cél mozdulatlanul, az északi sark jegének támaszkodva, ahol sem a NATO hadihajói, sem repülői nem érhették el, az őket követő nyugati vadász tengeralattjárók tökéletesen egyedül maradtak, ráadásul erősen kérdéses volt, hogy azok torpedóik el tudnának-e találni egy a jéghegyek aljának támaszkodó célt.
Bevetési idejének leteltével, a Delta délnek indult vissza a Barents tengerre, és itt érkezett az őt követő tengeralattjáró számára a második meglepetés.
Teljesen váratlanul egy szovjet Pr671RTM Victor-III vadásztengeralattjáró közvetlen közelről aktív szonárral megvilágította a Grayling-et.
Aktív szonárja annyira erős volt, hogy annak hangja a Grayling testén keresztül, szabad füllel is hallható volt.
Egy amerikai gyermekdal, a "három-vakegér" dallamát ismételgette. (tííí - túúú - tóóó, tííí - túúú - tóóó, stb...)
Álljunk is itt meg egy pillanatra a történetben, és matekozzunk egy kicsit, felhasználva az egyszerűsített szonáregyenletet, számoljuk ki a passzív felderítési távolságokat.
TL = SL + DI - NLs
TL - Transmission Loss (hang terjedési vesztesége 1kHz-en); <- ezt keressük
SL - Source Level (cél által kibocsájtott zajszint 1kHz-en)
NLs - Noise Level (az észlelő által kibocsájtott alapzaj 1kHz-en)
DI - receiver Directivity Index (passzív szonár erősítési tényezője)
Becsült alapadataink;
Sturgeon egység alapzaja taktikai sebességen; 140dB
Sturgeon egység BQQ-3 szonárjának nyeresége; 19dB
Pr671RTM Victor-III egység alapzaja taktikai sebességen; 145dB
Pr671RTM Victor-III egység MGK-500 Szkat szonárjának nyeresége; 25dB
USS Grayling általunk becsült felderítési távolsága egy Pr671RTM Victor-III egységgel szemben
TL = SL + DI - NLs = 145dB + 19dB - 140dB = 24dB
A terjedési veszteségből már becsülhető a Grayling által észlelt Victor-III cél minimális felderítési távolsága...
TL = 10 log R
R = 10^ (TL / 10) = 10^ (24dB / 10) ≈ 250m
Számítsuk ki akkor a Pr671RTM Victor-III általunk becsült felderítési távolságát egy Sturgeon egységgel szemben
TL = SL + DI - NLs = 140dB + 25dB - 145dB = 20dB
A terjedési veszteségből már becsülhető a Victor-III által észlelt Sturgeon cél minimális felderítési távolsága...
TL = 10 log R
R = 10^ (TL / 10) = 10^ (24dB / 10) ≈ 200m
A fenti matekból látható, hogy mind a Grayling, mind a Victor-III gyakorlatilag képtelen volt értelmes távolságon egymást passzív szonárral észlelni.
Véleményem szerint a Victor-III csak egy előre megadott pozícióban mozdulatlanul várakozott, és az amúgy zajos Delta elhaladása után csak megvilágította a rakétahordozó mögött a tengert aktív szonárral, hogy kiderüljön még az északi sark jege alá is követik-e azt a jenkik.
A settenkedésen rajtakapott Joker (a képen éppen Pérhalba [Grayling] harap), akarom mondani Albert Konetzni kapitány teszt mélységbe vitte hajóját, és nagy sebességgel eltűnt a helyszínről.
Ez volt amúgy a legkimerítőbb, és leghosszabb Sturgeon bevetés, ami összesen 85 napig tartott.
A bevetés végére elfogyott...
- a víztisztításhoz használt kemikália
- a vaj
- a kávé !!!
- és ami a legdurvább, a cigaretta (akkoriban még lehetett a fedélzeten cigizni), a kényszer megvonáson lévő dohányosok a küldetés végére szinte lázadási hangulatba kerültek.
Joker - Big Al - ellentengernagy nyugdíjbavonulására emlékező lap...
http://www.submarinesailor.com/biography/bigal/bigal.asp
ui: 1993-ban az akkor még mindíg aktív USS Grayling-nek sikerült nekisodródnia a K-407 Novomoskovsk Delta-IV-es ballisztikus rakétahordozónak, Murmanszk közelében.
(the show must go on...)