Szu-27 / Szu-30 / Szu-33 / Szu-35 Flanker (Szuhoj)

Hogyne lett volna. Jellegében az RSzBN-hez hasonló rendszer a Szu-27P-n is volt/van, csak mára kb használhatatlan, mert egy civil GPS is jobb nála.
És igen, az IPV-1 monokróm katódsugárcsöves monitor tudott a radarkép és a légi harchelyzetképen túl navigációs útvonalat is megjeleníteni.

De a maga idejében ez egy elég modern és potens valami volt, amikor még az egész egységesen működött. Ne feledjük, hogy egy nagy hatótávú PVO gépről beszélünk, nem a kis export verziójú 9.12-es magyar MiG-29 frontvadászról.
A Szu-27P pilótájának a 80-as évek közepére már muszáj volt normális útvonalinfóval rendelkeznie.

Ehhez az SzEI-31 Nárcisz-M egyesített indikációs rendszer generálta a jeleket egyszerre az ILSz-31 HUD-ra és az IPV-1 monitorra.
Karakteres és grafikus megjelenítés 120 szimbólummal, ahogy egyidejűleg 60 különféle szimbólumot egy 60 dot-matrix struktúrában.
Maga a navigációs rendszer a PNK-10 volt, ebbe volt minden beleintegrálva.
Az IK-VSzP-2-10 magasság és sebesség adatokat, az SzVSz-2C-2 pedig az egyéb repülési adatokat koordinálta, az RV-21 rádiómagasságmérő, az SzOSz-2 átesésjelző, SzAU-10 bonyolult helyzetből kivezető rendszer jelei alapján.

Ezen kívül még ide tartozott az NK-10 alrendszer, amiben az A-313 digitális számítógép, az A-611 markervevő, az IK-VK-80-6 magasság és irányszög referencia rendszer, továbbá még három különféle ARK (automata rádió iránytű) volt összehangolva a C-050 és a már említett A-313 számítógépek által.

A lényeg, a PNK-10 képes volt grafikusan megjeleníteni és természetesen automatikusan lekövetni az előre beprogramozott útvonalat, a maga idejében elsőként tudott digitális datalinkkel együttműködve nagy távolságú útvonalat repülni, amit a légi harchelyzet alapján (A-50-esekről kapott jelek után) menet közben tudott újrakonfigurálni.
Tudott automatikus célmegosztást, közösen látott célok megjelenítését a kijelzőn.
Emellett, az épp elhagyott útvonalpontokat jelentette a földi rávezetésnek digitális jelcsatornán, továbbá képest volt a saját gép harci sérüléseit is továbbítani, az Ekran/Teszter "fekete doboz" által mért paraméterek révén. Ha csak le nem lőtték a gépet.
A PNK-10 automatikus leszállást tudott ICAO-1 szerint 800 látás szerint 60 méteres továbbmeneteli magasságig.
Én eddig úgy tudtam, hogy azon a képernyőn nem volt képes navpontokat kirajzolni a rendszer és csak a HSI volt a pilótának.
Akkor az csak a Szu-27 frontvadászokon volt így?
 
Én eddig úgy tudtam, hogy azon a képernyőn nem volt képes navpontokat kirajzolni a rendszer és csak a HSI volt a pilótának.
Akkor az csak a Szu-27 frontvadászokon volt így?
Gyanítom, hogy a külföldi telepítésű, frontfeladatra leszállított Szu-27-esek, mint amilyen a lengyelországi ezred gépei is voltak, műszaki tartalomban és képességben semmiben sem különböztek a szovjet PVO gépektől.
Szerintem a szemre nagyon hasonló MiG-29-es kabinelrendezés után alakult ki az a téves nézet, hogy a Szu-27-es híjján volt az ilyesféle képességeknek.
Sőt, a magyarországi 9.13-asok is tudtak megosztott légi helyzetképet megjeleníteni a monitoron, mivel még az A-50-essel is együtt tudtak dolgozni.
A mi gépeink meg csak azt mutatták a monitoron, amit a HUD is mutatott.
 
.
.
A Szu-27 kis monokrom kepernyöjet mondod? A videon lathato gepben annak, bar be volt kapcsolva, sok haszna nem lehetett, mert pont ele volt tapasztva a kökorszaki kezi navigacio.
.
.
Az egesz video olyan erzetet kelt, mint amikor megy az autopalyan nyugis tempoban egy valoban jo auto, es megjelenik mellette egy ocska tuninglada vagy valami hasonlo "eröfitogtatni". :)
A videon lévő helyzetben - azért ez "békebeli légirendészet" volt, A szuhojnak legalább ua. lehetősée volt lelőni a Villámot. Az F-35-nek elsősorban addig van előnye ameddig távol van.. A hőkövető rakéta azt is simán segbedurrandtja, ha az infracsapda nem segít.
 
Gyanítom, hogy a külföldi telepítésű, frontfeladatra leszállított Szu-27-esek, mint amilyen a lengyelországi ezred gépei is voltak, műszaki tartalomban és képességben semmiben sem különböztek a szovjet PVO gépektől.
Szerintem a szemre nagyon hasonló MiG-29-es kabinelrendezés után alakult ki az a téves nézet, hogy a Szu-27-es híjján volt az ilyesféle képességeknek.
Sőt, a magyarországi 9.13-asok is tudtak megosztott légi helyzetképet megjeleníteni a monitoron, mivel még az A-50-essel is együtt tudtak dolgozni.
A mi gépeink meg csak azt mutatták a monitoron, amit a HUD is mutatott.
.
.
Szerintem a MiG-29 hasonlosag nem veletlen. A neten olvastam kepekkel gazdagon illusztralt szöveget, ami szerint 1978-ban az eredeti Szu-27 elkepzeles az volt, hogy harom szinre is kepes, meretben is nagyobb CRT kepernyö lesz a pilotafulkeben, nagyobb tudassal, es talan nem is egy, hanem kettö egymas melletti CRT kepernyös elrendezest terveztek jobb oldalra, es kevesebb analog dolgot balra.
De azutan politika közeli döntes szuletett, hogy a ket parhuzamos fejlesztes pilotafulkeje legyen annyira egyseges, amennyire lehet. Igy vannak ketsegeim, hogy a Szu-27 alap kepernyöje sokkal többet tudna, mint a MiG-29
 
.
.
Szerintem a MiG-29 hasonlosag nem veletlen. A neten olvastam kepekkel gazdagon illusztralt szöveget, ami szerint 1978-ban az eredeti Szu-27 elkepzeles az volt, hogy harom szinre is kepes, meretben is nagyobb CRT kepernyö lesz a pilotafulkeben, nagyobb tudassal, es talan nem is egy, hanem kettö egymas melletti CRT kepernyös elrendezest terveztek jobb oldalra, es kevesebb analog dolgot balra.
De azutan politika közeli döntes szuletett, hogy a ket parhuzamos fejlesztes pilotafulkeje legyen annyira egyseges, amennyire lehet. Igy vannak ketsegeim, hogy a Szu-27 alap kepernyöje sokkal többet tudna, mint a MiG-29
.
.
.
Az Arzenal es az Elektroavtomatika ceg versengett a Su-27 fejlesztesekor. Az Arzenal a Mig-31 jellegu kerek kepernyö tovabbfejleszteset javasolta, ket szinnel, ami tul nagy volt, elvetettek.
Az Elektroavtomatika jött a szögletes CRT tervevel, kettöt javasoltak a27-esbe, egyet a MiG-29-be. Azutan az az ukaz jött, hogy egysegesitsek a MiG-29-hez hasonlova az elrendezest, majd egy ujabb rendelkezessel a CRT merete is csökkent es monokrom lett.
 
1983 és 86 között 370 darabot vett át a szovjent front légierő. Ahogy írtam, a Szu-27-essel azonosnak tűnő kabinkialakítás ellenére ezek a gépek szinte semmiben sem számítanak referenciának a Szu-27-es navigációs+datalink képességeit illetően.
Mondhatni a 9.12-es "felszínes karikatúrája" volt csupán a szovjet Szu-27-eseknek.
 
1983 és 86 között 370 darabot vett át a szovjent front légierő. Ahogy írtam, a Szu-27-essel azonosnak tűnő kabinkialakítás ellenére ezek a gépek szinte semmiben sem számítanak referenciának a Szu-27-es navigációs+datalink képességeit illetően.
Mondhatni a 9.12-es "felszínes karikatúrája" volt csupán a szovjet Szu-27-eseknek.
.
Az N001 és az N019 radar műszaki megoldásai, technikai szinvonala között sem volt azért ekkora klassziskülönbség....
 
.
Az N001 és az N019 radar műszaki megoldásai, technikai szinvonala között sem volt azért ekkora klassziskülönbség....
A radar nettó műszaki megoldása és a technikai színvonala csak egy dolog. A képesség, amit az egyikből, illetve a másikból kihoztak, az meg egy másik.
A Szu-27-es antennája nagyobb átmérőjű, a hozzá való tűzvezető rendszer potensebb, a navigációs rendszer és a datalink kedvezőbb lőhelyzetet tud biztosítani, a rakétafegyverzet nagyobb darabszámú és a hatótávja is komolyabb, a repülőgép, mint platform hatótávja is nagyobb.
A kiegészítő, passzív felderítő KOLSz rendszer is messzebb lát el és van külön IR passzív rávezetéses közepes hatótávú rakétafegyverzet is.
Ezek egymásra épülő faktorok.

Kiragadni csak a két radar kvázi-azonos kialakítását és ebből következtetéseket levonni a harcértéket illetően elég szubjektív.

Hogy mást ne mondjak, az F-15A Hughes APG-63-as radar technikai színvonala nem volt annyira korszerű, mint a Wetinghouse APG-66-osé az F-16A-ban (most a hetvenes évek közepén járunk), mégis az F-15A volt a potens BVR harcra alkalmas gép a radart körülölelő többi faktor miatt.
 
A radar nettó műszaki megoldása és a technikai színvonala csak egy dolog. A képesség, amit az egyikből, illetve a másikból kihoztak, az meg egy másik.
A Szu-27-es antennája nagyobb átmérőjű, a hozzá való tűzvezető rendszer potensebb, a navigációs rendszer és a datalink kedvezőbb lőhelyzetet tud biztosítani, a rakétafegyverzet nagyobb darabszámú és a hatótávja is komolyabb, a repülőgép, mint platform hatótávja is nagyobb.
A kiegészítő, passzív felderítő KOLSz rendszer is messzebb lát el és van külön IR passzív rávezetéses közepes hatótávú rakétafegyverzet is.
Ezek egymásra épülő faktorok.

Kiragadni csak a két radar kvázi-azonos kialakítását és ebből következtetéseket levonni a harcértéket illetően elég szubjektív.

Hogy mást ne mondjak, az F-15A Hughes APG-63-as radar technikai színvonala nem volt annyira korszerű, mint a Wetinghouse APG-66-osé az F-16A-ban (most a hetvenes évek közepén járunk), mégis az F-15A volt a potens BVR harcra alkalmas gép a radart körülölelő többi faktor miatt.
.
Ugyanaz az akkori mercevel sem tul sok Ts-100 (C100) szamitogep volt mindkettönel kb 1982-83 elkeszulessel. Ami amugy igy is kb 2.5x kepessegnövekedes volt a MiG-31 Zaszlon radarjahoz keszult Argon-15 utan.
 
  • Tetszik
Reactions: gacsat
A radar nettó műszaki megoldása és a technikai színvonala csak egy dolog. A képesség, amit az egyikből, illetve a másikból kihoztak, az meg egy másik.
A Szu-27-es antennája nagyobb átmérőjű, a hozzá való tűzvezető rendszer potensebb, a navigációs rendszer és a datalink kedvezőbb lőhelyzetet tud biztosítani, a rakétafegyverzet nagyobb darabszámú és a hatótávja is komolyabb, a repülőgép, mint platform hatótávja is nagyobb.
A kiegészítő, passzív felderítő KOLSz rendszer is messzebb lát el és van külön IR passzív rávezetéses közepes hatótávú rakétafegyverzet is.
Ezek egymásra épülő faktorok.

Kiragadni csak a két radar kvázi-azonos kialakítását és ebből következtetéseket levonni a harcértéket illetően elég szubjektív.

Hogy mást ne mondjak, az F-15A Hughes APG-63-as radar technikai színvonala nem volt annyira korszerű, mint a Wetinghouse APG-66-osé az F-16A-ban (most a hetvenes évek közepén járunk), mégis az F-15A volt a potens BVR harcra alkalmas gép a radart körülölelő többi faktor miatt.
Nagyobb antenna = szűkebb nyaláb = nagyobb felderítési táv
Meg volt CW modul, az F-16A-n meg nem. Így nem volt Sparrow.
 
Nagyobb antenna = szűkebb nyaláb = nagyobb felderítési táv
Meg volt CW modul, az F-16A-n meg nem. Így nem volt Sparrow.
Rendben, de a kérdésnél maradva, az az állítás, hogy - idézem magamat - miszerint:

"...Ahogy írtam, a Szu-27-essel azonosnak tűnő kabinkialakítás ellenére ezek a gépek szinte semmiben sem számítanak referenciának a Szu-27-es navigációs+datalink képességeit illetően.
Mondhatni a 9.12-es "felszínes karikatúrája" volt csupán a szovjet Szu-27-eseknek..."


Semmiben sem árnyalódik attól, hogy - idézem Capslock-ot -:

"...Az N001 és az N019 radar műszaki megoldásai, technikai szinvonala között sem volt azért ekkora klassziskülönbség...."

Mert hiába volt technikai színvonalon nagyon hasonló a két radar, a gépek valódi képességei nem voltak azonos szinten.
Az egyik exportváltozatának ismeretéből nem lehet a másik belpiacos, PVO-feladatkörre kifejlesztett képességeit egyértelműen deriválni.
Erre volt a példám, hogy ha így názzük, az F-15A, az F-16A, de akár a nyolcvanas évek eleji F/A-18A radarai közt sincs akkora technikai színvonalbeli klassziskülönbség, mi több, sokszor a kisebb volt az újabb, mégis a nagyobb volt a potensebb.
Persze attól is függ, hogy milyen feladatra.

Egy-egy kialakítást, vagy paramétert kiragadva nem lehet jó analógiákat felállítani.
 
Ezidáig meg nem erositet, orosz csatornákról származó, híresztelések szerint ma reggel az orosz légvédelem saját Su-27 lott le Engels legibázis felett:

To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.

To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.
 
Ez a legújabb hír, de hogy mennyire hiteles, azt már nem tudni, mert pont annyira lehet igaz, mint amennyire nem.
Négyszeres légigyőzelem egy darab Szu-35Sz által, egy kétórás bevetésen. Négy rakéta felhasználásával, két merevszárnyú és két forgószárnyas típus ellenében:


Majd 2042-ben Galcom megírja itt a HTKA-n, hogy mi is történt pontosan. Addig várunk.