M
molnibalage
Guest
Én eddig úgy tudtam, hogy azon a képernyőn nem volt képes navpontokat kirajzolni a rendszer és csak a HSI volt a pilótának.Hogyne lett volna. Jellegében az RSzBN-hez hasonló rendszer a Szu-27P-n is volt/van, csak mára kb használhatatlan, mert egy civil GPS is jobb nála.
És igen, az IPV-1 monokróm katódsugárcsöves monitor tudott a radarkép és a légi harchelyzetképen túl navigációs útvonalat is megjeleníteni.
De a maga idejében ez egy elég modern és potens valami volt, amikor még az egész egységesen működött. Ne feledjük, hogy egy nagy hatótávú PVO gépről beszélünk, nem a kis export verziójú 9.12-es magyar MiG-29 frontvadászról.
A Szu-27P pilótájának a 80-as évek közepére már muszáj volt normális útvonalinfóval rendelkeznie.
Ehhez az SzEI-31 Nárcisz-M egyesített indikációs rendszer generálta a jeleket egyszerre az ILSz-31 HUD-ra és az IPV-1 monitorra.
Karakteres és grafikus megjelenítés 120 szimbólummal, ahogy egyidejűleg 60 különféle szimbólumot egy 60 dot-matrix struktúrában.
Maga a navigációs rendszer a PNK-10 volt, ebbe volt minden beleintegrálva.
Az IK-VSzP-2-10 magasság és sebesség adatokat, az SzVSz-2C-2 pedig az egyéb repülési adatokat koordinálta, az RV-21 rádiómagasságmérő, az SzOSz-2 átesésjelző, SzAU-10 bonyolult helyzetből kivezető rendszer jelei alapján.
Ezen kívül még ide tartozott az NK-10 alrendszer, amiben az A-313 digitális számítógép, az A-611 markervevő, az IK-VK-80-6 magasság és irányszög referencia rendszer, továbbá még három különféle ARK (automata rádió iránytű) volt összehangolva a C-050 és a már említett A-313 számítógépek által.
A lényeg, a PNK-10 képes volt grafikusan megjeleníteni és természetesen automatikusan lekövetni az előre beprogramozott útvonalat, a maga idejében elsőként tudott digitális datalinkkel együttműködve nagy távolságú útvonalat repülni, amit a légi harchelyzet alapján (A-50-esekről kapott jelek után) menet közben tudott újrakonfigurálni.
Tudott automatikus célmegosztást, közösen látott célok megjelenítését a kijelzőn.
Emellett, az épp elhagyott útvonalpontokat jelentette a földi rávezetésnek digitális jelcsatornán, továbbá képest volt a saját gép harci sérüléseit is továbbítani, az Ekran/Teszter "fekete doboz" által mért paraméterek révén. Ha csak le nem lőtték a gépet.
A PNK-10 automatikus leszállást tudott ICAO-1 szerint 800 látás szerint 60 méteres továbbmeneteli magasságig.
Akkor az csak a Szu-27 frontvadászokon volt így?