Érdekes kérdést feszegettek. De ez már szinte filozófia. Ugyanis, amiről beszéltek, a szárny elvesztése utáni repülőképesség, az egy rendkívül ritka szituáció, amely gyanítom, nem feltétlen képezheti alapját egy rendszerfejlesztésenk, még ha adódott is már hasonló eset. A kormányvezérlő rendszerek több bemenő jelből dolgoznak, melyk közt a kezelőszervek helyzete éppúgy megtalálható, mint a gép pillanatnyi mozgása a különféle csúszásérzéskelők és egyéb szenzorok alapján, vagy a kormányfelületek pillanatyni kitérített helyzete. Nos, amiről ti elmélkedtek, az pont ennek az utóbbinak a részleges hiánya. Vajon mit kezd a rendszer azzal, hogy egyik, vagy másik felület kompletten hiányzik? Ez a kérdés abból a szempontból igen is előjöhet, hogy számolni kell a kormányfelülethez vezető hidraulika (F-35-nél elektronika) kiesésével, tehát a kormányvezérlő szoftvernek elméletem szerint is ismernie kell egyik vagy másik irányfelület részeleges, vagy teljes kiesését és le kell tudnia reagálni azt.
Az F-15-ösnél a nagy előny a jól szakaszolható hidraulika volt, ami miatt a gép "nem vérzett el", a rendszer tovvábrra is működött, csak a megmaradt kormányfelületekkel. Gyanítom, ezzel a képességgel az F-22-es is rendelkezik.
A tolóerő-vektorálás a Raptornál ilyen esetben (maradjunk konkrétan az egyik szárny elvesztésénél) nem feltétlen ad előnyt, mivel csak szinkronban térítehtő ki a két fúvócső, fel és le. Az aszimmetrikus felhajtóerő adta orsózó nyomaték tehát velük nem kompenzálható.
Azonban itt elérkeztünk egy érdekes kérdéshez. Az F-15-ös másik tulajdonsága a statikailag stabil, de legalábbis indifferens (közömbös) építés. Az F-22-es statikailag instabil, így felmerül a kérés, hogy a jókora szárnyakból csak az egyik megléte esetén mi történik a géppel? Gyaníthatóan, a megmaradt szárny az ellentétes irányban jócskán be akarja majd perdíteni a gépet, ahol ezzel egy időben jelentős légellenállás kiesés jelenik meg. Ez az oldal előrehalad, ami miatt a felfelé törekvő ép szárny lelassul, a rajta levő felhajtóerő csökken, mivel a megfúvás a csúszás miatt járulékos komponensek irányából érkezik. Ezt érzékelni fogja a rendszer és intenziven belépi a jókora oldalkormányokat, miközben a megindult "hiányos" oldalon a stabilizátort aszimmetrikusan lefelé téríti ki. (Értsd, az ellenoldalon nem lesz se azonos, se ellentéltes értelmű kitérés, vagy ha lesz is, azonos mértékű semmiképp). Ezzel az előrehaladó oldal befékeződik, miközben az aszimmetrikus magassági kormánykitérés miatt a "hiányos" oldal farokrésze emelkedni fog. Ezt észleli a TVC (és itt jön molnibalage érvelése) húzott helyzetbe emeli a fúvócsövet.
Természetesen a meglévő szárnyon mechanizáció igyekszik nullára csökkenetni az ívelést, ami nem tesz jót a felhajtóerőnek, de redukálja a homlokellenállást.
Ebben az esetben a gép merülősebessége jelentősen megnő.
Nos, ez egy teória, amit én találtam ki és csak az első pár másodpercig vállalom érte a felelősséget. Ugyanis ezután jönnek a különféle zavaró faktorok, mint széllökések, termikek, szélnyírások, változó tömeg, változó súlypont.
Mert azért a kis tanmeséből azt se hagyjuk ki, hogy amelyik oldalon megvan a szárny, ott nem csak a felhajtóerő van meg, hanem a szárny (és minden más ami benne van) tömege is. Elképzelésem sincs, hogy miképp reagál az FbW rendszer mondjuk 4 vagy 5 másodperccel a sérülés után. Ugyanis ne feledjük, egy szárny elvesztéséhez jókora dinamikus behatás kell, hogy érje a gépet, ami az addigi repülési helyzetét is jócskán befolyásolhatja.
Ha engem kérdeztek, az ilyen balesetet szenvedett Raptor egész egyszerűen le fog zuhanni. Mert, ha a hajózó nem sérül, akkor is igen nagy valószínűséggel a gépelhagyás mellett fog dönteni.