M
molnibalage
Guest
[/QUOTE]
Miért csinálnak ilyen vegyes alakulatokat? Mit tud a 30as, amit a 35ös nem? A kétüléses alkalmas kiképzőnek?
"K-77M és a k-74m2 rakétával"A baj nem kicsi! Ezek szerint sehol nem tartanak még a K-77M és a k-74m2 rakétával
Érdekes hogy míg minden külföldi oldal is csodának tekintik az r-37M és a Dagger rakéta integrációját a Su-57 addig az előbb említett két fő fegyvert valahogy figyelmen kívül hagyja mindenki
Most ezek miért lettek "K"-k, ha eddig "R"-ek voltak?
mixed air groups consisting of expensive “invisibles” intended for strikes from large distances, and cheaper planes
Ja. Sok értelme van Raptorokat küldeni, miközben mellettük világítanak a radaron a Falconok.
Ennek itt mi az értelme?:
pressure receivers on the radar full-pressure radar. They were replaced by the corresponding sensors of the system for measuring air-speed parameters (VSP SI), including receiver-transducers with sensors of total pressure and static pressure. According to the results of processing the information coming from them, the angles of attack and slip, speed, height and rate of climb are determined.
pressure receivers on the radar full-pressure radar. They were replaced by the corresponding sensors of the system for measuring air-speed parameters (VSP SI), including receiver-transducers with sensors of total pressure and static pressure. According to the results of processing the information coming from them, the angles of attack and slip, speed, height and rate of climb are determined.
In April 2017, the Global Conflict portal reported on the rating of modern fighter aircraft. Topped the list of domestic multi-purpose aircraft T-50 (Su-57), and on the lowest, tenth position was the American F-16. The second place went to the F-22, third and fourth - the Su-35, which in America is considered "deadly" when meeting with most NATO aircraft, and the Su-30MKI. The fifth and sixth positions are given to the French Rafal and the European Typhoon, the seventh to the F-35, and the eighth and ninth to the Swedish Grippen and the Russian MiG-35.
Kár, hogy nincs hahotázó emoji.
Kár, hogy nincs hahotázó emoji.
M
molnibalage
Guest
Hogy egy hadrendben sem álló gép mit keres a listát számomra eleve röhejessé teszi az egészet. Ez valahol a turbo rágó és autóskártya szint alatt van.
Miért csinálnak ilyen vegyes alakulatokat? Mit tud a 30as, amit a 35ös nem? A kétüléses alkalmas kiképzőnek?[/QUOTE]
A 22. GvIAP. két feladatot lát el a Keleti Katonai Körzet déli részén. Egyrészt vadászbombázó feladata van, ezeket régebben Szu-27SzM-ekkel oldották meg. Ezeket váltották a 35Sz-ek (14 db). Másrészt légvédelmi elfogó feladata is van (hatalmas területen), ezért vannak ott a MiG-31-esek (24 BSZM, 4 BSz, 2 B). Az ezrednek van még 4 db Szu-30M2-ese is amiket a kivont 27UB-k helyet használnak, elsősorban gyakorlásra.
Nos ez elég sok gép (48) egy ezrednek. A témával foglalkozó orosz fórumokon 2017 óta terjedő híresztelések szerint az a terv, hogy reaktiválják a 2009-ben bezárt Csugujevkát, és az ottani 530. IAP.-ot. Oda kerülnének át a MiG-31-esek, míg Centralnaja Uglovaján maradnának a Szuhojok a 22. GvIAP.-nál. Az én számomra ezt valószínűsíti a Szu-30SzM felbukkanása is. Vélhetően Csugujevkán lenne 2 század 31-es, a 22-eseknél pedig 1 század 35Sz és 1 század 30SzM.
A kérdésed második részére válaszolva: egy kétszemélyes vadászbombázó nem hülyeség (lásd F-15E). Légiharcban a manőverezőképessége alig rosszabb egy egyszemélyes típusénál (esetünkben a Szu-35Sz-nél), de a két pilóta megoszthatja a feladatokat. Hosszabb útvonalon váltva vezethetnek, esetleg az egyik repüli a gépet, a másik navigál. De igazából csapásmérésnél jön jól a második hajózó. Általában az elől ülő vezeti a gépet, míg a hátsó végzi a célok kiválasztását, befogását, a fegyverek indítását. Értem ezt elsősorban az irányított bombákra és rakétákra. A gépágyút, NIR rakétákat és buta bombákat továbbra is az elöl ülő használja, mert csak neki van HUD-ja hozzá. Aztán légiharcban sem feltétlenül hátrány a hátsó ember. Az F-14-eseknél is bebizonyosodott, hogy sokat segít, ha van aki figyeli a hátsó légteret, észleli a gépre indított rakétákat. Szóval olyankor sem csak szurkol. Ezek fényében egyáltalán nem csodálom (az oroszországi távolságokat figyelembe véve), hogy a VKSz több Szu-30SzM-et állít rendszerbe, mint 35Sz-t.
A 22. GvIAP. két feladatot lát el a Keleti Katonai Körzet déli részén. Egyrészt vadászbombázó feladata van, ezeket régebben Szu-27SzM-ekkel oldották meg. Ezeket váltották a 35Sz-ek (14 db). Másrészt légvédelmi elfogó feladata is van (hatalmas területen), ezért vannak ott a MiG-31-esek (24 BSZM, 4 BSz, 2 B). Az ezrednek van még 4 db Szu-30M2-ese is amiket a kivont 27UB-k helyet használnak, elsősorban gyakorlásra.
Nos ez elég sok gép (48) egy ezrednek. A témával foglalkozó orosz fórumokon 2017 óta terjedő híresztelések szerint az a terv, hogy reaktiválják a 2009-ben bezárt Csugujevkát, és az ottani 530. IAP.-ot. Oda kerülnének át a MiG-31-esek, míg Centralnaja Uglovaján maradnának a Szuhojok a 22. GvIAP.-nál. Az én számomra ezt valószínűsíti a Szu-30SzM felbukkanása is. Vélhetően Csugujevkán lenne 2 század 31-es, a 22-eseknél pedig 1 század 35Sz és 1 század 30SzM.
A kérdésed második részére válaszolva: egy kétszemélyes vadászbombázó nem hülyeség (lásd F-15E). Légiharcban a manőverezőképessége alig rosszabb egy egyszemélyes típusénál (esetünkben a Szu-35Sz-nél), de a két pilóta megoszthatja a feladatokat. Hosszabb útvonalon váltva vezethetnek, esetleg az egyik repüli a gépet, a másik navigál. De igazából csapásmérésnél jön jól a második hajózó. Általában az elől ülő vezeti a gépet, míg a hátsó végzi a célok kiválasztását, befogását, a fegyverek indítását. Értem ezt elsősorban az irányított bombákra és rakétákra. A gépágyút, NIR rakétákat és buta bombákat továbbra is az elöl ülő használja, mert csak neki van HUD-ja hozzá. Aztán légiharcban sem feltétlenül hátrány a hátsó ember. Az F-14-eseknél is bebizonyosodott, hogy sokat segít, ha van aki figyeli a hátsó légteret, észleli a gépre indított rakétákat. Szóval olyankor sem csak szurkol. Ezek fényében egyáltalán nem csodálom (az oroszországi távolságokat figyelembe véve), hogy a VKSz több Szu-30SzM-et állít rendszerbe, mint 35Sz-t.
Az orosz terminológiában a kísérleti rakétákat ciril X-el jelölik, amit Kh-nak ejtünk. Ezt "angolosítják" gyakran K-nak. A rendszeresített rakétákat jelölik R-el. Ebből van a kavarc. Szóval egyelőre K(h)-74M2, aztán majd, ha rendszerbe áll R-37M2 lesz.
Láttál te már valah rendszerbeállított K-jelű szovjet/orosz légiharc rakétát? Ellenben gondolom a K-13-asról, vagy K-60-as projektekről csak olvastál. Ezek voltak az R-13-as vagy az R-60-as prototípusa. Nincsenek nagy megfejtések.
M
molnibalage
Guest
Eleve nem értem a kommentet. A "H" rakéták azok a levegő föld rakéták. A légiharc rakéták, azok R-szám típusjelzéssel bírnak. Valahol mindig agyfaszt kapok attól, amikor hadrendbe, csapatoknál levő rakétákra K-xy-ként hivatkoztak, ez leggyakrabban a K-13-mal fordul elő.
Téves. Van K, ez a projekt jelölése a légiharc rakétáknak. Ebből lesz R, ha rendszeresítik.
A cirill X, vagyis a kemény H, (Kh) a levegő-föld irányított rakéták jelölése.
M
molnibalage
Guest
A HTÖ elején erről az orosz nevezéktanról is szó esik. Röviden, tévedni tetszik, ahogy Allesmor is leírta. Azért beidézem az idevágórészt.
A hidegháború idején a Szovjetunióban a legegyszerűbb harceszközök is titkosnak minősültek, mindennek a nevét és típusjelzését betegesen titkolták. A helyzetet tovább bonyolította, hogy pl. egy harci repülőgépnek volt gyártmány jelölése, a csapatoknál is volt egy jelölése, illetve a tervezőirodában is volt egy megnevezése.[1]
Később az AIM-9 és R-3Sz történeténél. Az K-13 ---> R-3Sz
Az R-3Sz rakéta lényegében az AIM-9B másolata. A szovjetek az ’50-es években nem sok sikerrel, de dolgoztak a saját infravörös vezérlésű légiharc rakétájukon, ami közben tajvani „segítséggel” sikerült két darab AIM-9B rakétára szert tenniük, amelyek viszonylag épségben került a kezeikbe. A Tajvan és Kína közötti ellentét – mármint Tajvan szemszögéből, mert Kína szerint Tajvan csak egy lázadó tartomány – fegyveres összecsapáshoz vezetett, amit vadászgépek vívtak meg, tajvani oldalon már légiharc-rakétákkal felfegyverezve.[1]
Az egyik tajvani vadászgépről indított rakéta nem robbant fel (önmegsemmisítője nem működött) és Kína mocsaras területére zuhant, a másik rakéta eltalált egy kínai MIG-17-est, de szintén nem robbant fel. Az utóbbi esetben a rakéta beékelődött az eltalált repülőgép függőleges vezérsíkjába, azonban a kínai pilóta képes volt visszatérni a sérült repülőgéppel, együtt az értékes „ajándékkal”.
A szovjetek kezdetben nem akarták lemásolni mondván, hogy az AIM-9B harcértéke csekély. Dimitrij Usztyinov (Miniszter Tanács Elnökhelyettese volt akkor, később védelmi miniszterségig vitte) szerint ennek oka a tajvani pilóták alacsony képzettségében keresendő, nem a fegyver paraméterei voltak rosszak. A szovjet adatok szerint mindössze 5 db rakétát indítottak és abból 2 db talált.
(Ez akkori szemmel nézve egyáltalán nem volt rossz arány, legalábbis szerintem, főleg azt nézve, hogy Vietnám felett hogyan szerepeltek később az első rakéták.)
Usztyinovnak akaratát sikerült keresztülvinnie, ennek eredményeként 1958 november 28-án a Vympel fejlesztő irodát utasították, hogy kezdje meg az AIM-9 szovjet másolatának fejlesztését, emellett leállították saját fejlesztésű K-7 rakétán a munkálatokat.
Az AIM-9B-t bámulatosan egyszerű konstrukciónak tartották[2] a bonyolult, külön giroszkópokkal dolgozó problémás szovjet próbálkozással szemben, az AIM-9B mindössze 20 db (!) mozgó alkatrészt tartalmazott. Azonban az amerikai rakéta elektronikájának lemásolása már nem ment annyira könnyen, ami kb. 2000 elemből állt, ezt zsúfolták be 45 cm hosszan a rakétába.
A másolási munka végül sikerrel járt és megszületett a R-3Sz.[3] A lemásolt rakéta külsőleg is megtartotta az AIM-9B fő méreteit – a hossztengely körüli forgás stabilizációhoz használt rolleron megoldást is 1:1-ben átvették – , annyi eltérés volt, hogy nagyobb harci részt és hajtómű szekciót kapott a szovjet változat.
[1] Pl. a MiG-21F-13 az MiG-21 család egy változatának rendszeresített típusjelzése volt. A tervezőirodai jelzése Je-6T volt, ipari jelzése pedig „74-es gyártmány”.