Megint egy kis múltidéző, avagy, amikor a 709-es Szu-27M (Szu-35) repült a pozsonyi SIAD '95-ön:
Maga a gép 40:00-tól jön, a felvételen olyan csemegék is vannak, mint működés közben látni a 80-as évek végi szovjet monochrome régi multifunkciós CRT kijelzőket, melyeket még anno az eredeti Szu-27-esekbe is szántak, csak a szovjet ipar nem tudta akkor még ezt abszolválni.
A felvételen elhangzik, hogy a konkrét példány mezei AL-31F-ekkel repül, ehhez képest a repülésén cseppet sem látszik meg a videó elején látható ukrán korai szériás Szu-27P-hez képest vagy két tonnával magasabb szerkezeti tömeg.
Ennyit számít a pilóta tudománya, a kerótöltés, a full FbW és a canard megléte is.
Ugyanis az ukrán légierős bemutatópilótának tilos kikapcsolni az amúgy is csak a magassági kormányra dolgozó analóg FbW állásszög- és g-érték határolóját (bal oldali panelen a gázkarok előtti kapcsoló).
Ezzel szemben Viktor Pugacsov a Szuhoj OKB karrierje épp csúcsán levő Szu-27M típusfő berepülő- és bemutatópilótájának semmilyen korlátozása nem volt, teljeskörű digitális FbW segítette és a canardok (és a magasabb függőleges vezérsík) révén a gép átesésközeli kormányozhatósága is jóval barátibb volt.
Csak egy példa. Ha megfigyeljük, a demója vége felé, a kellően kifogyasztott kerószintnél, egy eleve agyonszűkített húzott fordulóból indította a szűkített loopingot, melynek tetőpontjáról lefelé jövet egy enyhe zuhanóspirált is megejtve egyből, egy fordulóval áll rá a tengelyre a nagy állásszögű lassú áthúzáshoz.
Nagy repülési rutin és könnyű kontrollálhatóság együttese.