Kínaiak csinálták ezeket a diagrammokat, de hogy honnan az információjuk, azt nem tudom.
Ezek a gép ismert alakja alapján készültek, egy meghatározott (0,5m^2) RCS értéket, adott (10Ghz-es) frekvenciát nézve, azonos anyagot tekintve.
Magyarul a géptest alakjának hatékonyságát mutatják, magasan repülő gépet földi radarokkal való észlelést tekintve, nem számolva a többi tényezőt (a géptest építésénél használt anyagokat, radarjel-elnyelő festést, széttelepített adó és vevőegység, stb.). Ráadásul alapvetően az oldalról beérkező radarjeleket tekintve, vagyis ez sacc per kábé arra vonatkozik, ha egy földi radar telepítésű mellett szeretnél elsunnyogni.
Ebből csak az derül ki, hogy az F-22A nagyon hatékony a lapos szögben beérkező radarjelek szétszórásában, akár az elülső, akár a hátsó részt nézzük, (ha a 0° lentről indul) 45° alatt van komolyabb jelvisszaverődés, az F-35A esetében ez inkább 60° körüli, de az alatt viszont elég komoly már. A Szu-57 esetében az alakhatékonyság terén viszonylag konstans, így oldalról kevésbé kedvező, ugyanakkor meredek szögben kedvezőbb, mint a kásik kettő. A meredek szög itt azt jelenti, amikor majdhogynem átrepülsz a radar felett vagy legalábbis annak közelében.
