A nukleáris csapásmérés terén annyi a probléma, hogy az elavult, kiöregedő eszközök cseréje életbevágó. Nem az a probléma, hogy a MAD doktrínát nem lennének képesek végrehajtani a Delta III / Delta IV / Taifun osztállyal, hanem az a probléma, hogy ezek a hajóegységek elöregedtek, és nehéz őket további 15-20 évre hadrendben tartani, egyszerűen azért, mert nem erre lettek tervezve és az élettartam ilyen szintű kitolása olyan nagyságrend, amiből egy Borej I. osztályt össze tudtak ollózni (az első három egység ugye az orrát félkész Akula osztályú tengóktól örökölte).
A Kinzal és az Iszkander is taktikai fegyver, az "új" Tu-160 egy korábbi félkész gép volt befejezve, modern avionikával megtámogatva.
Az "új", fejlesztés alatt álló eszközök közül az RSz-28, a nukleáris meghajtású robotrepülőgép és a Poszeidón az, ami stratégiai fegyver.
Ezzel a gondolatmenettel annyi a probléma, hogy menet közben meg össze-vissza van dicsérve az Sz-400, Sz-350, Redut. Csakhogy az ilyen légvédelmi rendszerek ellen hatékony SEAD támadást lopakodók tudnak végezni. Tehát ahogy a NATO számára fejfájást okoznak a fent említett rendszerek, és az F-35 a válasz rá, úgy az oroszok is pepitában ugyan így vannak az olyan légvédelmi rendszerekkel, mint a Patriot, AEGIS, PAAMS vagy a NASAMS. Ha nincs lopakodó képesség, akkor az ilyen légvédelmi rendszerek igen fájdalmas problémát jelentenek. A NATO válasza az F-35 (ill. a F-22A és B-2A), az Orosz válasz a PAK-FA lett volna, és majd egyszer a PAK-DA lesz (vagy nem lesz).
A PAK-FA problémakör lényege, hogy Oroszország eldöntötte, hogy ezzel a kérdéskörrel nem szándékozik foglalkozni, legalábbis nem a levegőből. A NATO országok képesek lesznek a probléma kezelésére, mert van egy nagy sorozatban gyártott lopakodó vadászbombázójuk. Hovatovább még Kína is fel tud mutatni ilyet. Oroszország nem. Érdekes körmenet, nemde?
Ugyanez a szárazföldön a T-14, egy új koncepció, amelyet először az orosz hadsereg rendszeresített volna nagy számban, megelőzve mindenki mást. Ha 152mm-es löveggel csinálták volna, ill. azt is tovább lebegtetik, akkor hirtelen két lépéssel a nyugati harckocsik előtt lehetettek volna. Fegyverkezési versenyről lenne szó - hát Oroszország rámutathatott volna valamire, ahol egyértelműen a nyugati technológia elé vághatott volna. De hátra léptek két lépést, hogy hát meg tudnánk csinálni, de megelégszünk annyival, hogy kis számban kísérletezünk tovább vele. A T-14 pedig nem olyan eszköz, mint egy B-2A, hogy drasztikus és egyértelmű előnye van a hadszíntéren, a T-14 akkor félelmetes, ha nagy számban fog hadrendben állni.
Ezt lehet persze annyival elintézni, hogy most nincs pénzük éppen rá, de majd...
De akkor miért is hangoztatták eddig a megépítésüket? Miért akartak 2000+ T-14-est? Katonapolitikai szemszögből egyértelmű a válasz: mert egy újabb fegyverkezési versenybe szerettek volna szállni.
Akkor most az új koncepció zárójelbe teszi az ilyesmit, és visszatér abba az 1990-es évekbeli szituációba, amikor a meglévő fegyvereket reszelgetik (T-90, Szu-30, Szu-34, stb.). Csak annyi a különbség, hogy közben a nyugati kapcsolatokat elvágták, nincs már francia, izraeli, német vagy ukrán beszállítás...
Mi a nagy szám a T-14 esetében?Ha csak 500db lesz nekik akkor lesz nekik a világ legomdernebb harckocsijából 500 és ezzel az 500 darabbal kb fél tucat országot leszámítva mindenkit lealáznának.Márpedig 500 harckocsi nem sok és ugye nem csak 500 harckocsija lenne az oroszoknak,ez csak 500 T-14.