A MiG 1.44 és a Szuhoj Sz-32 minden tekintetben az YF-22 és YF-23-as koncepciók riválisa volt. Nem az F-22-esé.
A PAK-FA egy sajátos valami, az F-22 és az F-35 között, de a konstrukcióra rányomta a bélyegét az örökös olcsósítás. Most viszont próbálják rendszerek szintjén kiemelni a gépet úgy, hogy a sárkány nem módosul, maximum pár elem anyaga. Az alacsony észlelhetőség szintje meg sem közelíti az amerikai gépekét, tehát próbálnak avionikai oldalról előzni, de ez nekik a legnehezebb.
Személyes magánvéleményem, hogy a belső fegyvertér el lett elcseszve. Nem a hosszanti osztottságával, nem is a hosszával van gond, hanem a szélességével és a mélységével.
Ha a fegyvertér síkja leérne a szívócsatornák síkjáig, akkor a kétfelé nyíló ajtók zsanérozása a szívócsatornáktól indulhatna, jóval nagyobb felülettel és szilárdsággal. Így pont elférne rajtuk is egy-egy indítósín, mint az F-35-nél és a fegyvertérben is két-három, amivel szemben rázáródna.
Most nem elég mély a fegyvertér, hogy két szinten lehessen fegyvereket, elsősorban a kisebb átmérőjű rakétákat tárolni, de nem is célszerű. Ha ugyanis az alsó nem indul be, blokkolja a felette levőt is. Ezt a 35-ösnél úgy játszották ki, hogy az ajtóra is szereltek indítót, amiről vagy elindul a fegyver, vagy nem, de nem blokkolja a bentlévőt.
A Szu-57-es fő fegyverterei, ellentétben az amerikai gépekkel, vagy a kínaival, különös módon, nem a törzs legvastagabb, hanem a legvékonyabb keresztmetszténél vannak.
Azt sosem értettem, hogy ezt a térészt miért nem hagyták meg az üzemanyagnak és miért nem alá építették be a rekeszeket. Szélesebb, masszívabb ajtókkal, lapos, egybefüggő törzsalsórésszel, mint a MiG 1.44-nél, vagy a Berkutnál, hogy házon belüli példánál maradjak.