Az orosz hadiipari fejlesztéseket illetően van a marketing és van az egyre intenzívebb és kifinomultabb dezinformáció.
Egyre több kétségbeejtően szánalmas helybenjárásról derül ki, hogy az általános alulfinanszírozottá válás ellenére komoly valódi fejlesztéseket rejt el.
A Mi-28NM vadonat új forgószárnya, amivel a prototípus konkrétan repül, a nyár elején még sehol se volt. Mármint nyilvánosan.
Nyugodt szívvel mutogatta a gyár, hogy maximum a kilencvenes évekbeli késő-szovjet eredeti lapátok egy szerény továbbfejlesztése csak az, amit ennyi idő után a Mil fel tud mutatni.
A nagysebességű Mi-24K tesztplatform lapátja az a géppel együtt már vagy két éve csöndben le lett állítva. Síri csend és hullaszag, meg szánalmas reszelgetés.
Erre kiderül, hogy valójában komplex fejlesztések zajlanak a háttérben. Egy ilyen fejlett aerodinamikájú forgószárny esetében látjuk, hogy milyen meló még az USA-ban is. A jól ismert CH-47F block 2 is alapos fejlesztés után kapta csak meg az új lapátszettet, míg a tesztelés az még csak most zajlik.
Ez nem kispályásoknak fenntartott technológia.
És kiderül, hogy a Mil sem ül a babérjain.
Csak nem minden félig se kész projektet tolnak már úgy a nyilvánosság elé, mint a csóró kilencvenes években.
Van egy ilyen látszata a dolognak, de szinte minden szektorban rendre elő tudnak jönni az újabb és újabb olyan technológiákkal, amelyekre azt mondjuk, hogy na, ez meg eddig hol a fenében volt?! Hol rejtegették?!
Hol érdekli ez Ronit?