Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Teljesen igaz, leírtad a lényeget. Teljesen más szemmel kell tekinteni az szovjet/orosz ipar és légierő döntéseire. A jelen „fotel” nyugati szemmel nem lehet megfelelően értelmezni.És kettőt lehet találni, hogy mi nem tette lehetővé a rendszeresítését. A Szovjetúnió szétesése és ami utána jött.
Nagyon óvatosan kell kezelni a szovjet-orosz repülőtechnika műszaki tartalmáról, képességeiről szóló nyilatkozatokat.
Attól függ, hogy ki nyilatkozik. A tervezőiroda, vagy a gyártócég, netán a légierő.
Máig örzöm azt az 1995-ös Military Technology számot, amelyikben Pjotr Gyenyekin, az akkori orosz légierő vezérkari főnök ünnepélyesen bejelentette a Szu-35-ös (T-10M) sorozatgyártásának megkezdését.
Nem a rendszeresítést, hanem a sorozatgyártás megkezdését.
Hazudott? Lódított? Oroszos túlzásokba esett?
Nem!
Az a helyzet ugyanis, hogy a Szu-35-öst akkor valóban elkezdték sorozatban gyártani. Három darabig el is jutottak. Ugyanis a T-10M-et a KNAAPO gyárában fejlesztették ki, ahol a gyártását is tervezték. Vagyis közvetlenül az ipari kapacitáshoz igazították. Pont, ahogy az USA, vagy a nyugat-európai gyártók is teszik.
Nem volt semmiféle moszkvai kísérleti üzem, már a prototípusokat is a gyártósoron alakították át Szu-27-esekből. Mármint az első néhány prototípust az összesen megépült 14-ből.
A 14 gép után legyártott 3 darab szériagép (piros 86, 87, 88) a 712-es oldalszámú nullszéria műszaki standardjára épült. Ott vágták el a fejlesztést, amit az tudott, azt kezdték el gyártani. A sorozatgyártás tehát már akkor elkezdődött, mikor a 711-est átalakították tolóerővektorossá és egy évre rá elnevezték Szu-37-nek 1996-ban.
A három gép gyártása jól elhúzódott, mire jött az 1998-as államcsőd. Több gép nem készült. Ez a három elkerült Aktyubinszkba, csapatpróbára. Közülük az egyik került kiállításra Zsukovszkijban a MAKSz-2001 statikus sorára, majd 2003-ban mind a három szériagépet, a 703-as és a 712-est lefestették Vityazi színűre és átadták a csapatnak. Azoknak meg nem volt megfelelő. Még 2003-ban, a brazil tenderről elutasított ajánlatot követően a Szu-35-ös programot be is fejezték.
Ekkor kezdődött a Szu-35BM program, amely prototípusa 2008-ban szállt fel és amiből a ma ismert Szu-35Sz lett.
Szóval a maga módján mindenki igazat mondott, csak kell tudni a sorok közt olvasni.
A lényegesen nagyobb és stabilabb ipari kapacitású USA-ban azért a sorozatgyártás az valóban sorozatgyártást jelent, de a poszt-szovjet kilencvenes években mindenki csak előre menekült és kvázi blöffölt. Próbált a too big to fail módszerével kész helyzetet teremteni.
Így ma a fotelből visszatekintve nulla realitású Szu-35 szériagyártás megkezdése is egy ilyen volt. A gyár remélte, ha felmutat valamit, az lesz elég komoly eredmény, hogy ne állítsák le. Legyen mit eladni belföldre, külföldre, megmaradjon a munkaerő, szaktudás, beszállítói lánc.
Mert egy gyártókapacitás ezek kezét sohasem engedheti el, különben vége.
Így talán már jobban érthető, hogy az oroszoknál miért készült annyi prototípus, miért parádéztak külföldön annyit a pilótáik és miért mondtak akkorákat a katonáik, főtervezőik.
Muszáj volt életben tartani a lángot, amíg nem jöttek a tízes-százas nagyságrendű megrendelések.
Nagyon jó ez a kép. Látszanak a Szu-27SzK-k, a Szu-33-asok és két Szu-35-ös balra a kép középvonalában a szerelővel a vezérsíkjánál és tőlre balra mégegy, az ablaksornál. Ha belenagyítunk, látjuk, hogy ez már a légierős festést is megkapta.Teljesen igaz, leírtad a lényeget. Teljesen más szemmel kell tekinteni az szovjet/orosz ipar és légierő döntéseire. A jelen „fotel” nyugati szemmel nem lehet megfelelően értelmezni.
A KnAAPO-i gyár ugyan óvatosan, de optimista lehetett a kilencvenes évek első felében:
- 1992-től beindult a Szu-27SzK exportja, Kínából és Vietámból kaptak három megrendelést összesen 43 db Szu-27SzK-ra.
- 1992 és 1998 között folyt a Szu-33 haditengerészeti vadász gyártása
- 1996-ban az Orosz Légvédelem átvett 12 db új gyártású(!) Szu-27P elfogóvadászt
- A kilencvenes évek második felében már épültek a Szu-30MKK prototípusai is, kínai érdeklődésre.
Az ismert gazdasági körülmények ellenére, a KnAAPO-i gyárnak volt oka bízni a Szu-35-ös megrendelésében. Ahogy írtad, egészen az orosz gazdasági csődig...
Milyen jó, hogy ebben ennyire biztos vagy. Biztos a szovjet mérnökök előre látták, hogy majd megszűnik a COCOM, és ezért tervezték bele ezeketKettőt lehet találni, hogy mi tette lehetővé. A COCOM lista megszűnése.
A PESA is már megjelent korábban, a glass cockpit meg CRT-t jelentett akkoriban, ahhoz se kellett semmi nyugatról.Ez nem igaz.
Ezzel szemben a Szu-27-nél nagyot álmodtak a PESA radar és glass cockpittal.
- Az F-14A kb. a tervezett légiharc képességekkel állt hadrendbe. Nem hiányzott róla az AIM-54, megkapta a szükséges kijelzőket stb.
- Az F-15A esetén is a TISEO-t törölték, de a kezdetektől fogva ott volt, amit a kor szitjén beleálmodhattak és megvalósítható képességeket húzta le a költségcsökkentés oltárán.
- Az F-16-nál is a költségcsökkentés áldozata lett az AIM-7 képesség.
Ez nem a 1982 táján lett realitás, hanem 1990-es évek közepén mutogatták az első ilyesféle koncepciójú proto gépeket.
Kettőt lehet találni, hogy mi tette lehetővé. A COCOM lista megszűnése.
Az egy dolog, hogy a szovjeteknél volt már PESA radar, nem is a technológiával volt a gond, hanem a mérettel. Az RP-31-es esetében már a kezdetekkor ismert volt, hogy a T-10-eshez jelentősen zsugorítani kell majd rajta, de így is mintegy 200-250 kg-os tömegnövekedéssel számoltak az orrban. Ennek a statikailag instabil kialakításra jelentett negatív hatását kompenzálandó még a legeleső T-10-es felszállása előtt már számoltak egy extra kacsaszárnnyal. Ezt később elvetették, mikor már látszott, hogy az RP-31-es és a kapcsolódó rendszereinek beszuszakolása sehogy sem fog belátható időn belül menni.A PESA is már megjelent korábban, a glass cockpit meg CRT-t jelentett akkoriban, ahhoz se kellett semmi nyugatról.
Akkor most kettőből nem talált.
Az F-14A a TF-30-cal meg korántsem volt érett, leírtak emiatt nem kevés gépet. F-15 beleálmodható, írod. Ez pepitában ugyanaz.
Az igazi gyökér szovjet mentalitás vegytiszta indikátora. Szóval van egy mérnök és csapata, aki sikeresen megoldott egy igen nehéz feladatot. Taps, plecsni, ahogy kell. Majd, amikor nem sikerül neki egy másik, nehezebbet, akkor zárjuk csak el, nehogy már esetleg máshol még hasznos legyen...?Ezért a programon dolgozó egyik főmérnököt, aki korábban szintén Lenin-rendet kapott a Zaszlon radaron végzett munkájáért, úgy büntették meg, hogy később nem vállalhatott munkát a repülőipar semelyik területén.
Itt azért adnék egy tömör fordítást.Az F-14A a TF-30-al, hogy érett volt-e, vagy nem volt a leghatékonyabban kihasználható, nézőpont kérdése.
Azért az F-14A ezzel a nem túl szerencsés hajtóművel 1981 és 1991 között öt légigyőzelmet volt képes elérni a US Navy-nek és 1979-89 között száznál is többet az iráni légierőnek. Tehát beérett, működött, használható volt, csak nem a hajtóműve volt a legerősebb pontja.
Ezt talán Hpasp tudná értékelni. Minket az érdekelne, hogy ezek az értékek hol helyezkednek el az Eurofighter - F35 vonalon.Nem tudom volt e már, nem is értem az egészet de berakom nektek.
Su-57 Radar scattering simulation
Introduction Su-57 is the first aircraft in Russian military service designed with stealth technology, it is intended to replace Su-27/30/35 family and server as the Russian answer to the American …basicsaboutaerodynamicsandavionics.wordpress.com
Értelmetlen az összehasonlítás a nem 5. gen gépekkel, mert azok nem belső fegyverteresek így az RCS-jük óriási fegyverzettel.Ezt talán Hpasp tudná értékelni. Minket az érdekelne, hogy ezek az értékek hol helyezkednek el az Eurofighter - F35 vonalon.
Az F-14A kiváló volt arra, hogy nagy távolságból eregesse az AIM-54-eket és halomra mészárolja a sokszor BVR képesség nélküli szovjet és más vadászokat. Még 30% Pk-vel is. Egy két gépes kötelék 2x2 AIM-54-gyel elég jó eséllyel szedett le egy ellenséges célt és még a AIM-7 jött rá erre. A BVR képesség nélküli gépek ellen, ha azok nem tudták meglepni az F-14-est, akkor MiG-21 szintű vackokkal nekimenni a félöngyilkosság volt. Ezek ellen még az AIM-7E-2-vel is (az volt nekik?) jó volt az F-14A. Nem kellett belemenni nagyon necces dogfight helyzetbe és akkor el lehetett lenni a TF30-cal is.
A kisebb hatósugarú ellenfelek ellen meg megvolt a Cicus hatótávolság előnye is.
Az első komoly ellenfél a MiG-23MF volt, ami IRST + Kari AVR-rel tudott ezt azt. Hol bejött, hol nem.
De ott azért kiderült, hogy az F-14A sem almighty. Ne csak hogy el lehet kergetni, de le is lehet lőni.
Lásd Hpasp írását, amikor a Zsiráf bejött.
Nem. Csak szárazföldről. 6 db rakéával nagyon necces lett volna a landolás és számottevően kisebb CAP idő.Jó, de igazából flottavédő vadásznak tervezték, bombázók és CM-ek tömeges támadása ellen találták ki az AIM-54-et. WW3 szituban felraktak volna 6 db-ot is.
Több iráni F-14 volt szerintem sokszor bevetőhető, mint ezekből vadász. És az iránai vigyáztak is rá. Nagyon necces helyzetekbe nem nagyon igyekeztek vinni magukat. Előtték a BVR rakétákat és lehetőleg akkor léptek is. A MiG-23MF meg néz meg mikortól érkezett.Az iráni beszámolók szerint sem a MiG-23, sem a Mirage F1 nem volt túl sikeres az F-14 ellen.
Te se figyeltél, a frekvencia hatása az RCS-es egy 10GHz és 0.1 GHz-es radar között kb. 3 dB.Ezzel együtt az F-35 RCS-je nem minden frekvencián jobb, mint a Su-57 RCS-je, VHF-ben a Su-57 medián RCS-je körülbelül 11%-kal jobb, mint az F-35, az átlagos RCS pedig körülbelül 41%-kal jobb. Ez valószínűleg azért van, mert az F-35 kisebb vadászgép, ezért jobban szenved a rezonancia hatástól alacsony frekvencián